Anyukák, akiknek tönkrement a házassága, hogyan léptetek végül tovább?
Már nagyon régóta érlelődik bennem a gondolat, hogy sajnos csak a gyerekek miatt vagyunk még együtt, pedig amúgy nekik is nagyon rossz ez így, de legfőképpen miattuk nem határoztam még el magam végleg.
Vagyis most nagyon közel állok hozzá, de egyszerűen el sem tudom képzelni, hogy mi lesz ezután.
Először is albérletet kell keresnem, ami rohadt nehéz lesz, mert iszonyúan elszabadultak az árak a sokkal nagyobb kereslet miatt.
Másrészről nem tudom, hogy kivegyem-e a megszokott közösségből a gyerekeimet, mert ugyan nem szeretném még ezzel is stresszelni őket, viszont így meg nagyon behatárolódik, hogy hová költözzünk.
Anyagilag sem tudom, hogy ki fogunk-e jönni a fizetésemből és hogy számíthatok-e egyáltalán gyerektartásra, mert apukának papíron nincs jövedelme...
A család/barátok/kollégák "véleményétől" is félek, hiszen én leszek az, aki lép, pedig nincs se megcsalás, se bántalmazás, se anyagi kár, de van helyette elhidegülés és társas magány....
Kíváncsi lennék az olyan anyukák történetére, akik ki mertek lépni egy rossz kapcsolatból/házasságból.
válasza:Ha "csak" elhidegülés és társas magány van, azon lehetne segíteni, ha mindketten akarnátok. Tudom, hogy nem ilyen véleményre voltál kíváncsi, de elsősorban meg kéne próbálni megmenteni a házasságot. Minden kapcsolat ki tud égni, ki tud hűlni, de saját tapasztalat, hogy nagyon mélyről is fel lehet hozni egy házasságot.
Másrészt ha a probléma megoldása helyett a menekülést választod, azzal a gyerekeidnek is rossz példát mutatsz és ha új kapcsolatod lesz egyszer, és az is leül kicsit, azt is ott fogod hagyni. Így nem lehet felelősen gyereket nevelni.
Most olvastam át, hogy milyen zagyván sikerült fogalmaznom, de hát késő is volt és zaklatott állapotban is voltam, úgyhogy bocsi :)
1-nek: tök jogos, amit írsz, de sajnos a felélesztésen már túl vagyok, többszörösen is. Egyszerűen nem megy, ezt be kell látnom, így hát nincs mit tovább eröltetni. Mindenhez 2 ember kell, a kihüléshez és a felmelegítéshez is, én egyedül nem vagyok képes ezt megoldani, pedig tényleg sokszor megpróbáltam már az elmúlt években.
Most már belátom, hogy tök feleslegesen erölködtem, mert a párom azt képzeli, hogy egy kapcsolat így működik (sajnos a szülei házassága is ilyen) és hiába mondok vagy teszek bármit is, az nála süket fülekre talál.
10 éve vagyunk amúgy együtt és 2 gyerekünk van, tehát voltak már mélypontok az életünkben, így nem mondhatom, hogy az első akadálynál feladtam volna.
Olyan példát akarok mutatni a gyerekeimnek, hogy igenis ne elégedjenek meg a rosszal, csak azért, mert az ismerik és hogy ne féljenek változatni azokon a dolgokon, amik lehetnének jobbak is.
Nekik sem jó az, hogy köztünk nem látják/érzik a szeretetet, sőt a tiszteletet sem és hogy nincs egy kedves szavunk sem egymáshoz. Ez így nem normális és pont ezzel mutatjuk a legrosszabb példát nekik, hiszen ez lesz számukra az elképzelés egy párkapcsolatról, röhej...
Tudnátok tapasztalatokról írni?
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!