Akinek szülés után tönkrement a házassága. Mit csináljak?

Hm. A fő probléma ebben a mondatodban van: "nehezíti a helyzetemet egy velünk élő anyós is". El kell költözni. Ha albérletbe, albérletbe. Így teljesen tönkre fog menni a házasságod, nem tudtok csak magán, külső beleszólások nélkül élni. Ülj le a férjeddel és beszéljétek meg, miért viselkedik így. Mindenre van megoldás, ha akarod. Akarta a babát? Mert nekem kicsit olyan, mintha csak becsúszott volna és megtartottátok, akkor pedig több idő kell neki. Emellett a férfiak 99%-a nem tud és nem is akar egy picivel mit kezdeni, majd csak ha nagyobb lesz. Őket még nem köti le, nem értik úgy.

Én a helyedben felvetném neki a különköltözést mint kapcsolat helyreállítását, de csak ha mindketten szeretnétek. Ha nem és te valóban nem szereted akkor lépj, költözz haza a szüleidhez. Lehet, hogy nem akarod apa nélkül felnevelni, de hidd el sokkal jobb lenne, mint egy rossz házasságban nevelkedett gyereknek. Ez csak rajtatok áll.

Hát, ez valóban nehéz kérdés. Megpróbáltál már leülni a férjeddel megbeszélni a dolgokat? Hogy ő hogy látja? Mit szeretne? Esetleg valami kompromisszumot kötni? Vagy változtatni? Nem tudnátok az anyósodtól elköltözni? Lehet, hogy az is jót tenne nektek.

Az én véleményem az, hogy ha nem megy, ne erőltessétek "csak" a pici miatt. Tény, hogy a gyereknek szüksége van az apjára.. De nem arra, hogy állandóan azt hallja, hogy veszekedtek. A gyerekek ezt érzik, és tudják, hogy nincs minden rendben. Ha ez így halad, nagyon nem lesz kiegyensúlyozott a babátok..

Nekem volt egy ismerősöm, akiknek szülés után megromlott a házasságuk. A gyerek állandóan beteg volt, és már ha ránéztem is elsírta magát. Biztos vagyok benne, hogy a szüleik között lévő feszültség miatt volt ilyen. Kb. 10 hónap után szétköltöztek, azóta teljesen megváltozott a kisfiú.

Én is igy voltam,2 évig tűrtem,mert azt hittem lesz változás.Nem lett,de nem akartam hogy a fiam az örökös veszekedést hallja,de azt se akartam hogy apa nélkül nőjön fel.

megismerkedtem közben a mostani párommal,összeköltöztünk,és én vagyok a legboldogabb.Szoval ne hagyd magad,nem hiszem h igy akarod leélni az életed.

Anyóspajtit valahogy helyre kéne tenni, ez tény, én már rég megtettem volna. Lehet szépen is elmondani, hogy ez a ti életetek és rendben, hogy veletek él, akár örülhetnétek is egymásnak, de az, hogy a gyerekeddel, férjeddel mit csinálsz, az a magánügyetek és neki nincs semmiféle köze hozzá. Talán ő sem akarja, hogy a fia házassága tönkremenjen, ha így van, akkor lesz szíves kicsit félreállni és teret engedni nektek. Remélhetőleg megérti, ha komolyan és őszintén beszélsz vele.

A férjed a másik kérdés, de azt hiszem, egy hatalmas, őszinte beszélgetés itt is segítene.

Egy férfinak nem mindig könnyű átállni a családapa szerebe. Tudom, mert az első babónál az én férjem is mindent megtett, hogy anyagilag rendben legyünk, de arra sem ideje, sem energiája nem volt, hogy a kicsivel legyen, sőt, úgy éreztem, nem is igazán tudott mit kezdeni vele. Hosszú idő kellett, amíg megtanulta, én lepődtem meg a legjobban, hogy onnan, hogy kéthetes babával itthon hagyott és lement a haverokkal a Balatonra vitorlázni és "elfelejtett" este hazajönni, sőt, még telefonálni is csak késő éjjel telefonált, hogy ma már nem jön haza, eljutottunk odáig, hogy immár a harmadikat várjuk, a gyerekeket fürdeti, altatja, ha kell, időnként kimegy velük a játszótérre, stb.

Egy házasság fenntartásához mindig két ember kell és nem mindig könnyű. Van, hogy túl kell lépni sérelmeken, van, hogy le kell nyelni a békát, de a veszekedés nem, csak egymás megértése és támogatása segít. Neked kell ezt elkezdened, mert a férjed valószínűleg nem fogja. De biztos vagyok benne, hogy jól reagál, ha te megteszed az első lépéseket.

Szorítok, hogy sikerüljön!

Ez nagyon nehéz helyzet. Én szintén apa nélkül nőttem fel. Tudod, eddig mindig azt mondtam, hogy nekem nagyon jó volt anyuval és a testvéremmel, mert minden szeretetet megkaptam/megkaptunk, édesanyám erején felül teljesített és teljesít mind a mai napig. De most látom a különbséget, hogy milyen, ha a baba átélheti az apa védelmét, rajongását, óvó szeretetét. 16 hónapos a kislányom, a férjemmel nagyon rövid ismeretség (2,5 hónap) után jött a baba. Nagyon jó apuka, rajonganak egymásért a kislányunk és apa. Teljesen más lehet így felnőni, de látom a lányomon is, hogy szemernyi kétsége sincs, hogy helye van a világban, nyitott és kedves kislány.

Talán az lenne a jó megoldás, ha 2-3 hétre hazamennétek a szüleidhez a babával, ott kitisztulna a fejed, és jobban látnád, hogy merre kéne lépned. Persze, jó két szülővel nevelkedni, de csak akkor ha érzelmi biztonságot jelent. Állandóan veszekedés közepében lenni és félni nagyon-nagyon rosszat tesz egy gyereknek, bármilyen korú is.

És a másik, hogy külön kéne laknotok anyósodtól, mert ez a mostani helyzet nem egészséges, hogyha nem tartja tiszteletben, hogy ti egy külön család vagytok. Akkor jó, ha több generáció él együtt, ha mindenkinek megvan a saját élettere, és tiszteletben is tartják a határokat.