Szülés utáni depresszió?

Én csak annyit kérdezek, hogy anyósod mikor szerezte meg a pszichológus diplomáját? Ha a válaszod az, hogy soha, akkor a feltételezésed, hogy nem vagy depressziós teljesen megállja a helyét. Ő most nem tudja elviselni, hogy nem ő foroghat a baba körül, nem ő a legfontosabb és meg akart bántani valamivel. Ne foglalkozz vele.

Saját élmény: amikor az első babámmal hazajöttünk, egyszerűen MINDENKI zavart a babán és az apukáján kívül. Szó szerint senkit nem tudtam 10 percnél tovább elviselni magam körül. Anyukám szegény jött segíteni, takaratani, főzni és úgy elzavartam, hogy magam is szégyelltem utána. Nem voltam depressziós ez ezer százalék. Egyszerűen kialvatlan voltam, ideges, aggódó, fájt a seb, stb. Ez pont elég arra, hogy az ember ne akarjon napi több órát bájcsevegni senkivel, csak feküdni, vagy azt tenni, ami jól esik, amikor alszik (végre) a baba.

Nyugi, nem vagy depressziós, csak anyós túlzásba viszi a dolgokat.

Ez szerintem nem szülés utáni depresszió. Minden normális embernek sok lenne napi látogatás. Nem vendéget fogadni vagy otthon, hanem mert született egy kisbabád. Most az a dolgok rendje, hogy otthon vagy vele, megismeritek egymást, gondozod őt. Semmi szükség arra, hogy minden nap a nyakadra járjon valaki. Vannak háztartási teendőid, pihenésre is szükséged van. Aki ezt nem érti meg, az így járt. Ha neki jobban esik azt hinni, hogy depressziós vagy, akkor legyen.

Nagyon jól teszed, ha eljársz sétálni, leállsz beszélgetni a szomszédokkal, vagy más szimpatikus anyukákkal, vagy ha van bolt, akkor ott a pénztárossal, eladókkal, stb. Neked is kell a társaság, de amit anyósod művelt, az sok. Az unoka nagyon jó dolog, de senkit sem jogosít fel, hogy állandóan átjárjon hozzád babázni.

Én is szeretek beszélgetni, mégis az esik a legjobban, ha a lányommal kettesben lehetek itthon, és a vendégfogadás csak kivételes alkalom, nem pedig napi teendő. Ezért is beszéltem meg úgy a férjemmel, hogy szülei akkor jöjjenek, ha ő is itthon van. Senki ne kezelje úgy az itthon létemet, hogy csak lebzselek egész nap, és nincs más dolgom, mint várni, hogy valaki benézzen hozzánk. (15 hós a kislányom)

Ez nem szulés utáni depresszio, hanem tele van a t.köd az anyósoddal. Ez nálam is így van.Mindent jobban tudott, jobban ismerte a gyerekemet mint én. Pedig olyan 20 km-re lakik tolem. Nálunk is ha nyoszorgott, akkor biztosan a hasa fáj (soha nem csavarta meg semmi a mai napig) és állandoan oltoztetni akarta, mert hidegebb a keze és fázik. Náluk a lakásban 30 fok is van, el kell ájulni. Nálunk olyan 23 fok, o itt fagy meg. Most 11 honapos a kislányom, de még mindig nem állította le magát. A heti 1 látogatást is sokallom, mert mindég beszol valamit.

Es ez még csak rosszabb lesz!

Nekem eddig semmi bajom nem volt az anyosommal, most sincs úgy kolonosebb bajom vele, de amikor egyhetes babankhoz eljott megnezni, majd jol felrázta szegenyt úgy, hogy minden kijott belole (azota egyszer se hányt), és még nekem kellett korbeugralnom teával, kávéval azt hittem megverem. Ez nem depresszio, mert akkor minden nő az szules utan. Kinek van ereje korulugralni a vendeget, es felboritja a napirendet ha jon valaki. En se igen csipem ha jon valaki latogatoba.

Egy lassan hat hetes baba anyukaja.

Ha van kedved, es nincs kivel beszelned irj privit, igyekszem valaszolni, ha a baba hagyni fogja. Szivesen beszelgetnek en is egy hasonlo koru baba anyukajaval