Ez lenne a depresszió?

Sürgősen keress valakit aki vigyáz a gyermekedre legalább egy pár órára, nem tudsz valahogy bébiszittert kiszorítani a költségvetésből?

Nekem 2 kis korkülönbséges volt, totál hasonló helyzettel és úgy éreztem megzavarodok ha nem tudok kicsit kilépni a mókuskerékből.

A gyerekeket rábíztam egy hölgyre (nem volt egyszerü mert sose voltak nélkülem és NEKEM kellett magamban legyőzni ezt az érzést hogy én " lepasszoltam" őket) és elmentem pszichológushoz.

Már az is rengeteget segített rajtam hogy kibeszélhettem magam, végighallgattak anélkül hogy nyavajgásnak minősítette volna a "panaszkodásomat" és mondott pár jó szót, jó mondatot.

Nem kellett sokat járnom és máris jobban voltam.

Nem szégyen és nem ciki szakember segítségét kérni szerintem:)

Esetleg hasonló helyzteben lévő anyukák sincsenek a közeletekben,nagyon jól esik a atapasztalatcsere, a közös séta a sorstársakkal.

Anyaklubb a közelben?

mindenképpen add le kicsit a kislányodat, mert ez nem lesz jobb, ha marad minden ugyanígy, plusz még megérkezik a pici is! Kell egy kis pihenés neked, a férjednek akár add oda és menj el valamerre.

Most nem példálózom az én férjemmel, de 8 óra munka pl. informatikusként még mindig nem olyan fárasztó szerintem, mint egy másfél évessel 4 óra :D Ezt ő is tudja, mindig mondja, hogy na akkor most bemegy "pihenni" a munkahelyére :) Ma délután is ő fog rá vigyázni, mert nekem megint dolgom van több órát, nem szórakozás, de nem tudom a kicsit magammal vinni.

Mindenképpen beszéljétek meg, nehogy kiborulj a végén...

Muszáj lenne feltöltődnöd még a szülés előtt, tudod hogy az első 1-2 hónap mennyire húzós. Nem tudtok ebédet rendelni? Vagy elutazni a nagyszülőhöz több napra, és ott kényeztetnének, 'lekapcsolnák' rólad a nagylányt. Nyilván való, hogy ő is átveszi a te feszültségedet.

Javaslataim:

napi 5*1 Kalium phpsphoricum Schüssler só, esténként citromfű tea, a szülés utáni 8. héttől újra szedj magnéziumot, HIPP Natal (nem lehet, hogy vérszegény vagy?).

Menj el manikűröshöz, pedikűrbe, kismama masszázsra, hogy érzed, magaddal is törődsz. Esetleg egy kineziológus is segíthetne...

Amiket fent leírtak, mind egyet értek, talán azt nem emelték ki eddig, hogy a várandósság is rengeteget kivesz az emberből, a türelmetlenség is normális, hiszen haladsz egy újabb ismeretlen felé, ami persze gyönyörű, de egyben kihívás is lesz Nektek. Szóval a hangulatingadozást én nem tartanám "betegesnek" ebben a helyzetben.

De így vagy úgy, kell kiutat találnod! Kívánom, hogy sikerüljön, és sok boldogságot a gyerekekkel!

Nem ez nem depresszió, csak nehéz a kislányoddal, mert olyan természetű.De ez egyre csak rosszabb lesz, mert még hol van 3 éves...1 éves kora körül is nehéz volt vele, segítség nincs és beválaltál egy másodikat...

Egyébként az én kislányom is "eléri" amit szeretne..., de mi nem akarunk kistestvért nem vállalom túl magam.

Szóval a kérdésedre válaszolva:nem depresszió...

Ez idegkimerültség, ami könnyen vezethet depresszióhoz, majd idegösszeroppanáshoz. Tapasztalatból tudom. :( Ki kell szakadnod a megszokott mindennapokból, a leggyorsabban ezt teheted. Ne félj, sokan vannak így, és amikor sétálnak az utcán a babkocsit tolva, senki nem gondolná róluk, mit éreznek belül...Érthető nagy a teher rajtad, másfél éve nagyon megváltozott az életed, és nagy lángon égsz anélkül, hogy hagynál magadnak időt kikapcsolódni. Keresd más anyukák társaságát, minden nap beszélgess valakivel, mondd el a párodnak, mit érzel! Az is sokat jelent, ha csak elmondhatod, hidd el! Nem kell, hogy segítsen, csak próbáljon megérteni. Nehéz ez az időszak, de pár év múlva úgy gondolsz majd vissza rá, mint egy olyan dologra, amit megoldottál, és megérte!

Sokkal erősebb vagy, mint gondolod, másfél éve leküzdesz minden akadályt, és sikerülni fog ezután is! :)