Meddig lehet ezt így bírni? (depresszió, vagy skizofrénia? )

bocs, de nem értem, azt írod 3 hónapos a babád, a pszichiáter ideig-óráig segített.

a pszichiáter gyógyszert ír fel amit kúra szerűen kell szedni és ha még 3 hónapja se kezdted akkor még hol vagy a végétől?

menjél vissza, ez nem úgy működik, hogy egyszer elmész orvoshoz és meggyógyulsz.

azt meg, hogy skizofrénia felejtesd is el, az egy teljesen más betegség :) nem egy ellentmondásos érzés hanem két külön személyiség akik nem is tudnak egymásról, és nem szüléstől alakul ki. ha az lennél a családod már mondta volna

Szia! Én ugyanezen estem át, mint Te. Nálam is 3 hónapos korában jött elő, és nagyon rosszul éreztem magam. Engem is látott pszichiáter, aki rögtön gyógyszerezni akart, de ennek fejében abba kellett volna hagynom a szoptatást. Nem egyeztem bele, inkább jártam pszichológushoz, és szoptattam tovább, mert tudtam, hogyha még azt is abba kell hagynom, abba végképp belerokkanok.

Nagyon sokat segített a párom is. Nálam az volt a legsúlyosabb tünet, hogy attól féltem, kárt teszek a gyerekben, ezért sosem voltam egyedül. A pszichológus aztán megnyugtatott, hogy ha terhességi pszichózisom lenne (ugyebár abban a betegségben szenvedők bántják a babájukat), akkor már azt ők kiszűrték volna az első vizsgálaton, és haza sem engedtek volna a kórházból, mert súlyos tünetei vannak.

Teljesen együtt érzek veled, és nem vagy egyedül ezzel. Ebből a betegségből csakis TE egyedül tudsz kimászni, úgy, hogy eldöntöd, meg akarsz gyógyulni.

Nálam kb. 6-7 hónapos korára rendeződött a helyzet. Nagyon sok kitartást, erőt kívánok, hidd el, agyban dől el minden.

Első: nagyon gyermeteg elképzeléseid vannak a skizofréniáról. Többféle van, és csak az egyik típusa az, amikor két személyiség él egy emberben. A legtöbb skizofrén valójában téveszmékkel küzd, pl hogy meg akarják ölni, vagy üldözik. Együtt élek a diagnosztizáltan skizofrén anyósommal, tudom, miről beszélek...

Kedves kérdező: menj vissza az orvoshoz. Igazuk van az előttem szólóknak: ez a betegség nem úgy múlik el, egy csapásra, mint a torokgyulladás, hanem huzamosabb kezelést igényel.

13:22-es vagyok.

Hidd el, jót tesz, ha beszélgetsz a pszichológussal, nekem is nagyon sokat segített. A férjedtől pedig nyugodtan kérj segítséget, hisz azért van melletted. Mondd el neki, mit érzel, jót tesz, ha kibeszéled magadból. Az, hogy magadban őrlődsz, csak olaj a tűzre.

Tudom, milyen érzés. Nemhogy óráról órára, hanem percről percre változik a hangulatod. Egyszer úgy érzed, imádod a gyereket, és ő életed értelme, aztán a következő percben meg már arra gondolsz, hogy csak teher a számodra, gátol a szabadságodban, miatta "ragadsz" otthon, miatta kellett feladni az életedet. Én legalábbis így éreztem. Nagyon nehéz beleszokni ebbe az új helyzetbe, hogy már nem Te irányítasz mindent, hanem alkalmazkodnod kell egy csöppséghez, de le lehet győzni gyógyszer nélkül is ezt a betegséget. Ha pedig végképp úgy érzed, hogy nem megy, gondolj arra, hogy a fiadnak lesz egy nem szoptató, gyógyszert szedő de mosolygós anyukája, minthogy egy szomorú, depresszív hangulatú. Nagyon jók a radarjaik, mindent megéreznek, tehát ha huzamosabb ideig depis leszel, azt ő is megérzi rajtad.

Első, hülyeséget beszélsz, fogalmad sincs a skizofréniáról. Én anyukám skizofrén volt, és nem két személyiséggel rendelkezett.

Ez is átalakulhat azzá, hiszen legtöbbször depresszióval kezdődik. Sajnálom, hogy ez történt veled, tényleg hosszabb kezelésre lenne szükséged. Sajnos tudom, mennyire rossz a pszichiátriai kezelés Mo.-n (anyukám pszichiáterét depresszióval kezelték! Le vannak az ilyen betegek tojva), ezért neked ill. párodnak kellene még nagyon sokat foglalkozni ezzel, akarni a kilábalást.

Remélem, találsz egy normális orvost, és segít átjutni rajta. Sok sikert, kitartást kívánok neked.

Kedves Anyuka!

Én ezt inkább pániknak nevezném mivel én is voltam ebben a cipőben ezért gondoltam válaszolok rá én is attól féltem, hogy megörülök és akkor nehogy a fiamban kárt tegyek de a pszichiáterem azt mondta, hogy annyira féltem a picit , hogy azért alakul ki ez a félelem bennem és igaza lett lassan egy éves de már több hónapja elmúltak ezek az érzéseim elején volt nehéz amíg olyan pici volt és törékeny igaz nekem olyan érzésem nincs , hogy terhemre lenne.

Jobbulást és nem fogsz te benne semmilyen kárt tenni hiszen ő az életed értelme :)