Ki-hogyan lett úrrá a szülés utáni depresszióján? Hogy tetted túl magad, segítséggel, vagy anélkül, mennyi idő alatt, milyen mélységű volt, . Pozitív esetekre lennék kíváncsi!

A szüles utani depreszion sokat gondolkodtam, mert szerintem velem minden rendben volt es van. Viszont tenyleg sok egyszerre, ami az emberre "szakadt" hirtelen, es szerintem az a problema, hogy mindenhol olyan szaktanacsokat kapsz, pl. "hagyd segiteni a szülöket"...stb, miközben senki rad se sz@rik, vagy (külf.-ön) ahogy megszepitik, mennyi segitseg all a rendelkezesedre, miközben a valosag: megfizethetetlen összegekert es megfizethetetlen tavolsagokban. Ennyit röviden arrol, ahogy en megeltem. Es nagyon bosszanto tud lenni, amikor ilyesmik mellett pl. az orvos probal meggyözni bennetek, hogy hagyd abba a szoptatast (tajekozatlansaga? vagy a tapszer-erdekeltsege miatt?), es ezek utan meg neked kell a ferjedet gyözködnöd, hogy ez hülyeseg...stb. Nem sorolom, szoval a sok "segitseg" helyett inkabb hatrahuznak, szinte egyedül oldassz meg mindent... Hat emiatt kerdeses szerintem ez a kifejezes, hogy szüles utani depresszio, hogy valoban van-e ilyen, vagy inkabb ezt akarjak belemagyarazni a kismamaba?!

Most arrol irtam, ahogy en megeltem a szüles utani dolgokat, es szerintem ezek valos problemak, nem pedig depresszio. Nem ereztem magam depressziosnak, hanem igy, es utola is igy latom (4 ev tavlatabol). Viszont a depressziorol tudni kell, hogy aki depresszios, az sosem tudja vagy erzi magarol, hogy az, igy könnyen rakenhetö sajnos valakire...

Ha ilyen helyzetben vagy vagy ennek felbukkanasatol tartassz, azt tudom javasolni, hogy minden felelmet ugy lehet leküzdeni, ha szembenezel vele. Tehat nem elfordulsz es ugy csinalsz, mintha nem lenne, hanem belemesz, megvizsgalod, tisztazod, megprobalod megoldani es elfogadod, hogy ennyire vagy kepes megoldani, es hogy nem vagy mindenhato... Ha szerinted fennallnak nalad a depressziohoz leirt tünetek, akkor a depressziora ugy tudom, vannak gyogyszerek. Bar ezt a legvegsö esetben tennem, mert a lelki betegsegekre ugy hallottam rossz (függest okozo) gyogyszerek vannak jelenleg meg (?),

de meg mindig jobb, mintha esetleg kart tennel magadban...stb.

bocs, helyesen:

*Nem ereztem magam depressziosnak, es utolag is ugy latom (4 ev tavlatabol).

Szerintem nem csoda, ha ilyen es hasonlo valos problemak miatt rossz a hangulata az anyukanak, szerintem ez nem depresszio. Nem tudom, hogy mas hogyan elte meg, de nem tartom kizartnak, hogy effele dolgok miatt olyan "nepszerü" es elterjedt ez a szüles utani depresszio. (Ami szerintem par generacioval ezelött meg nem volt ennyire elterjedt.)

Segítség nélkül.

Csak teltek a mindennapok, a babám sírt, én kivoltam, fáradt voltam, és bosszantott, hogy nem igazán vagyok boldog, hiába vártunk több, mint 1 évet a teherbeesésre, akkor úgy éreztem, alig várom, hogy aludjon, mert ébren nem tudok mit kezdeni vele.

Aztán egyik nap mikor sírt, ringattam, azt gondoltam magamban, "nekem erre nincs időm, ki kell teregetni, apa mindjárt hazaér, vacsorát kell főzni". Akkor rádöbbentem, hogy ez így borzasztó, hogyan gondolhatok ilyenre, hiszen most már rá kell, hogy időm legyen. Két napig alig aludtam, csak gondolkodtam, hogy az életem totálisan megváltozott, mikről mondok le, amik eddig a mindennapjaim részei voltak. Pl. sorozatnézés. Aztán második éjjel felkeltem, odamentem a kiságyhoz, felvettem az alvó, szuszogó gyönyörűmet, és azt gondoltam, nem baj, megéri. Most már ő a mindenem. Átértékeltem mindent. Rájöttem, neki rám, csakis rám van most szüksége, nem a kiságyára, nem a szupertiszta lakásra, csak rám. De a fenébe is, neki rám?! Mert igazából nekem is rá. Felfogtam, hogy megváltozott az életem, és ez egy csodálatos dolog.

Ez 3 hónapos korában volt.

Most 9 hós lesz, imádom, megveszek érte. Voltak, vannak, lesznek nehéz időszakok, de boldog vagyok! A legboldogabb a világon.

Erdekes, hogy nekem ez rendben volt, ezt eleg hamar tisztaztam magamban. (3. valaszolo altal irtakat.) Problemat okozott viszont a tehetetlenseg, ha valamit nem tudtam megoldani, pl. hogy nem tudtam meg magamnak sem naponta meleg etelt elöallitani ill. rendszeresen etkezni (gyakran muszaj volt kekszet, edesseget ennem, mivel ez "kesz" van - keszeteleket sajnos allergias reakciom miatt nem vehettem mast). A sok megoldatlan huzodo dolog (pl. 16 honapig nem volt egyetlen ataludt ejszakam). Problemat okozott minderröl a ferjemet meggyözni, hogy ez az "allas", ami itthon varja, igenis normalis. (Mert mindenhonnan az jön, hogy mennyi segitseget kapunk...stb tehat az ellentete.) Problemat okozott pl. hogy ragyogjon a lakas, össze legyen takaritva, amikor anyosom vagy eppen a ferjem nepes rokonsaga jön latogatoba. (Akik nem tölem, anyosomtol kerdeztek meg, jokor jönnek-e, aki meg nekünk kesz tenynek jelentette be, hogy jönnek. Ugyanis ez a rokonsag azt hiszi -anyosomek ugy allitjak be-,mintha ök mindenben segitenenek nekünk.)

Erröl jut eszembe: allitolag a kialvatlansag önmagaban is depressziot (?) vagy depressziohoz hasonlo allapotot (?) idez elö.

1.

Ezt én is megéltem, rengeteget sírtam, a férjem már mindenféle bogyókat akart velem szedetni. Nekem csak az idő segített.Ahogy telt az idő, egyre jobban megismertem a babámat,egyre rutinosabb lettem, és egyszer csak azt vettem észre, hogy már nem parázok be mindentől.:) Szóval sírj ha sírnod kell, beszéld ki magadból, és próbáld túlélni ezt az időszakod, minden héttel egyre könnyebb lesz!!!!!!

Ui: nekem kb 6-7 hétig tartott, de minden nappal egyre kevesebbet bőgtem.

Szia! Ugy latszik, amiröl irtam, attol teljesen mas a szüles utani depresszio, ezek szerint nalam nem volt, (ami persze tudom, hogy mast nem erint).

Szerintem az is segithet, ha belemesz es megismered a dolog termeszetet. Hatha segit: a kislanyom most, hogy mas beszel, gyakran jatszik ugy a babajaval, plüssallatokkal, hogy "a baba sir". Kivancsi vagyok, miert, a valasza: maga sem tudja. Csak ugy. Probalom kiszedni belöle, hogy rosszul erzi magat? Hianyzik anyukaja? Minek kell törtenni, hogy megnyugodjon...stb - de eddig valaszt nem kaptam! Ilyesmit feltetelezek, valami belsö egyensulytalansagot, amit a kisbaba nem tud hova tenni es csak igy tud kifejezni - de ezt ne tulozd el, mert mint latod, a kislanyom olyan megertöen, szepen kezeli, mintha a "babanak" a siras reakcio termeszetes lenne bizonyos helyzetekben, az "anyukanak" (kislanyomnak) meg termeszetes, hogy megteszi a töle telhetö legjobbat, vigasztalja, es EZ ELEG. Ne legy maximalista, ez eleg, itt vannak a hataraink, latod, 3-4 evesen ezt meg tudjak az "anyukak"... Remelem, erthetö amit irtam.

1.