Önző vagyok, ha engedek a vágyamnak és vállalok gyereket?

Én is hasonlóan selejtes családból származok,jómagam is az vagyok,de eszemben sem volt szaporodni.

Már csak a megfelelési kényszer és a nagy elvárások miatt sem jó ötlet a gyerek. Ilyen családból származom, nagyanyám és anyám is ugyan ilyen volt. Soha semmi nem jó, mindenben meglátja a negatívat, a 4-es nem jó csak az 5-ös, az ő gyerekének mindenben kiemelkedőnek kell lennie, olyan dolgokban is amik a legkevésbé sem érdeklik. Így teltek végig az iskolás éveim. Hiába voltam elég intelligens ahhoz, hogy meglássam, sosem lesz például szükségem az ének-zene tárgyra, hogy nem olyan szakra megyek tovább ahova kell a fizika ugyan úgy hatalmas balhé volt ha ezekből rosszul teljesítettem. Természetesen az a szak sem volt elég jó amire beiratkoztam egyetemen mert nem ez a családi imidzs és nehogy már ne ügyvéd vagy orvos legyek. Mondanom sem kell, hogy általános közepétől kb 18-19 éves koromig végig depressziós voltam amíg el nem tudtam hosszabb időre szakadni a családomtól. Én ki tudtam ebből törni, eleget lázadni ellene de sajnos sok ismerősömnél láttam akik hasonló szülőkkel nőttek fel, hogy összeroppantak. Okos, jóravaló fiatalok már az első félévben kibuktak az egyetemről mert nem bírták már az elvárásokat. Szerintem te nem ezt szeretnéd a gyerekednek.