Hová tart így az életem gyerek nélkül?

Miért ne lehetne valakinek ez a célja? Ki mondja meg, hogy kinek milyen céljai lehetnek az életben és ki mitől érezheti jól magát?

Arra nem gondoltál, hogy valakinek meg kell szülnie, gondoskodnia és embert kell nevelnie abból a leendő tudósból? Ott ülni vele a matek lecke felett? Elhanyagolt gyerekekből nem sűrűn szokott tanult ember válni. Nem értem ezt a gondolkodásmódot. Melyik ér többet az ügyvéd vagy a kukás? Melyikuk munkája fontosabb? Mi alapján? Ki mondja meg melyik hivatás értékes és melyik nem? Te?

Én programozó vagyok, MSc-it is végeztem, mégis, ezerszer nagyobb kihívásnak érzem a gyereknevelést, mint a diplomáim megszerzését. És ezerszer is boldogabbnak érzem magam, mint a munkám során. Szóval ez teljesen egyéni, hogy ki mit érez kihívásnak és mi számára a nehezebb. Megszülni a legkönyebb az egészben, a többire viszont egyáltalán nem képes bárki. Lásd, neveletlen gyerekek hada az utcán.

Viszont azt nem tudom, honnan szeded, hogy nem szükséges a háttér ahhoz, hogy valaki pl kutatómunkát végezzen. Nem, utcagyerekekre még mindig nem jellemző, hogy PhD-ig viszik. Azt a gyereket támogatni kell, törődni vele, érzelmileg és anyagilag is. Segíteni ha nem ért valamit, megtalálni a megfelelő iskolát neki, nyomon követni miben tehetséges, egyáltalán felfedezni a tehetségét. A legtöbb gyerekben a szülő veszi észre a tehetséget, ő terelgeti olyan iskolák felé, ahol kibontakozhat. Akivel nem törődnek, az többnyire elkallódik. És ha mondjuk el is végez egy alapképzést, utána sincs vége. Mit gondolsz, mennyi ösztöndíjat kap egy kutató? Éhenhaláshoz talán elég. Igencsak kemény háttérrel kell rendelkeznie és elég sok áldozattal jár a szülők vagy a társ részéről. És még midnig a lakosság igencsak csekély százaléka tör ilyen babérokra, és ebből még kevesebb lesz sikeres. A többség szakmai kudarc, soha nem fog semmi újat kihozni, ül a laborban a minták felett vagy tologatja a többiek publikációt.

Társadalomban élünk. Butaság mutogatni egyes szakmákra, hogy ez fontos, ez nem fontos. Ez az ember értelmes, okos, ő ér valamit, az csak egy szülőgép, erre bárki képes, ő a társadalom legalja. Társadalmi szempontból minden munka, hivatás fontos. Fontos az utcaseprő, fontos a boltos, fontos az orvos, a bankos, mert elengedhetetlenek a normális létezéshez. Fontos a család is. Mert ha vesszük azt a 0.1%-ot, akiből sikeres kutató lesz, szerinted neki ki biztosítja a hátteret? Valószínűleg egy háztartásbeli feleség. Aki csak ennyire vitte, ugyebár.. Mégis milyen fontos az ő szerepe. A kutató egyedül dolgozik? Nem. Menne bármire is a laboros lányok, a gyakornok és a takarító nélkül? Nem valószínű vagy sokkal lassabban haladna, ha minden egyes mintavétel után neki kéne kipucolni a helységet és mindent egyedül kéne csinálnia. És bizony az ilyen "átlagmunkákból" van több, ezekre is van nagyobb szükség. A legtöbb ember átlagos életet él, a munka pénzkeresésre van, nincs karrierjük és a családjukkal töltik legszívesebben az idejüket.

Az pedig szintén tévedés, hogy aki szakmailag a csúcson van, az automatikusan rögtön boldog is lesz. Egyik srác, akit ismerek igencsak sokra vitte, külföldön is elismert szakember, azért menekült a munkába, mert egyszerűen nem jön össze a gyerek a feleségével már évek óta. Saját elmondása szerint, ha végre lehetne nekik, abban percben állna fel és hagyna ott mindent, amit eddig elért, csak hogy a családjával lehessen.

Engedtessék meg, hogy mindenki maga választhasson karriert. Nekem a gyereknevelés az. És a halálos ágyamon biztos vagyok benne, hogy nem a sikeres projektjeim fognak a fejeben járni..

"Végtére is, nem ezért élünk? :)"

Nem, én pl. nem ezért élek. Boldog vagyok gyerek nélkül.

És sokan csinálnak maradandó dolgokat, kutatnak, alkotnak, másokon segítenek, másokért élnek, dolgoznak, hivatásszerűen. Nem csak anyának lenni az egyetlen hivatás.

Szövegkörnyezet:

"..hihetetlen boldog vagyok. Végtére is, nem ezért élünk? :)"

Azért élünk, hogy boldogok legyünk...

Ennek a vitának így azért nincs értelme mert nem csak a "gyerek szülés az életem értelme" és a "tudományos területen végzek kutatásokat" létezik. Sőőt. A nagy átlag valahol a kettő között lavírozik, azaz vágyik családra, de ugyan úgy igényli hogy más területen is hasznos legyen, és most mindegy hogy a boltban ül a kassza mögött egész nap, vagy ügyfelekkel foglalkozik egy hivatalban és ezáltal másoknak segít, vagy könyvel, vagy házakat tervez. Hányszor olvasni itt is, hogy imádom a gyerekem de annak x éves korában hiányzott a felnőtt társaság, hogy dolgozzak, és ott is hasznosnak érezzem magam. Na szerintem ez jellemző a legtöbb emberre.

Az meg hogy itt valaki örökké a kutatómunkával jön nekem kicsit olyan "lenézős", most akkor az emberek nagy része aki nem csillagász, meg nem kerül bele később a történelemkönyvekbe mert akkorát alkot, az egyértelműen csak az anyaságnak él? Nem kéne végletekbe gondolkodni.

És hát igen, aki nagyon szeretne gyereket és nem jön neki össze annak könnyen mondja más hogy ne legyél már ilyen egyszerű, hogy a gyereken kívül másban ne tudj kiteljesedni. Igen nyilván kitud(na), de épp akkor az a legnagyobb problémája az életben. Azért kíváncsi lennék hányan tudnánk legyintve feldolgozni hogy nem lehet gyerekük (és most azokra gondolok akiknek amúgy van, mert akartak), egyszerűbb mindig kívülről okos tanácsokat adni.

Aki nem akar gyereket, ott egyszerűbb a helyzet, persze hogy másban tud-akar kiteljesedni.

Senki se károg rajta,aki nem akar gyereket ne szüljön.Viszont az se legyen primitívnek kikiáltva,aki anyaként érzi teljesnek az életét.Az meg külön vicces, hogy ezen az oldalon mindenki a tudósokkal jön, nyilván azok akik ezt állítják szemben az átlag emberekkel mind komoly kutatók...🙄Mind embereken segítenek hivatásszerűen stb..stb.

Múltkor olvastam egy kutatóról(nőről),aki külföldön viszonylag sokra vitte.Kerdezték tőle,mi miatt sikerült szerinte.Elmondta, hogy köszönheti a kitartásának és a férjének, családjának akik megértették miért fontos a munkája, támogatást, biztatást,szeretetet kapott tőlük.Egy szóval se említette az onmagamamtól, munkától vagyok boldog párhuzamokat, mint itt sokan.Ezek szerint ez a tudós is primitív,mert kellett a sikereihez a férj, család és egyéb emberi kapcsolatok 😂

Nem az primitív, hogy valakinek vannak társas kapcsolatai, férje, gyereke és szereti őket, szeret anya lenni.

Az primitív, ha valaki egész életében csak arról álmodik, hogy majd anya lesz, hogy nincsenek nagyobbra törő céljai, hogy beéri annyival hogy otthon marad háztartásbelinek és aztán oda vissza van magától mert mekkora nagy munkát végzett és sokszor próbálja másokra is ráerőltetni a gyerekvállalást. Meg az ha két értelmes mondatot nem lehet kihúzni valakiből, mert csak és kizárólag a kölkeiről tud beszélni és úgy véli egy nő egyetlen célja és rendeltetése az életben a szaporodás.

Azzal semmi baj nincs, hogy valakinek van családja, többségünk kielégíti ez irányú ösztönét, társra pedig mindannyian vágyunk. A baj ott kezdődik, ha a gyerek körül forog minden.