Hová tart így az életem gyerek nélkül?

11

A nők ezért a férfiak meg azért hogy minél több nővel örökítsék tovább a génjeiket. Gondolom ez utóbbit is ugyanilyen gyönyörű fennkölt (na és persze támogatandó) életcélnak tartod.

Én ezt a kiteljesedést ,karriert meg egyebeket nem értem.Mintha amúgy minden nő előtt 1001 lehetőség volna.Persze van aki, diplomát szerez és ügyvéd,programozó,vezető beosztású stb..stb valaki lesz.DE a legtöbb nő nem ezt az utat járja be.Persze attól még lehet elégedett bárki akár sori összeszerelőként is.Jelentheti ez a munka számára a kiteljesedést, de a legtöbb ilyen helyen dolgozó nem így érzi.És persze lehet mondani, hogy mert tanulni kell és a többi, de mindenki az országban nem lehet vezető beosztású, tetszik nem tetszik kell az a réteg is minden országban ,aki a kétkezi munkát végzi, lelkesen vagy kevésbé lelkesen.

Diplomás nőt is ismerek aki anyaként teljesedett igazán ki.Kivirult.Kifejezetten neki találták ki az anyaságot.Most akkor ássa el magát? Ugorjon ki az ablakon, mert ő ezzel a szereppel tud igazán önazonos lenni?

Utolsó nem tudom kinek szántad ezt a kommentet, de mivel én voltam az utolsó válaszoló előtted, így feltételezem részben (egészben?) nekem is.

Hol mondott amúgy itt bárki olyat a te szavaiddal élve, hogy ugorjon ki az ablakon?

Én speciel azt nem értem, mikor valaki ilyen negatívan áll az egész életéhez, hogy "Hát csak élünk a vak világba", "Hova vezet így az életem", "Mi lesz így velem?", pusztán mert nem nincs gyereke. Minden ember önálló, külön személyiség, alapvető lenne hogy képesek vagyunk önmagunkban is boldogok lenni és nem csak céltalanul koválygunk szimplán azért, mert nincs gyerek. Az már rég rossz, ha valaki magától nem tud boldog lenni, nem tudja élvezni az életét és a saját boldogsága más/mások létezéséhez van kötve. És akkor aki meddő..? Az e logika mentén érthető módon éléte végéig boldogtalan kell legyen/lesz? Mindenkinek szíve-joga eldönteni mit akar, hogy akar-e gyereket, de az lenne az alapvető és normális, hogy gyerek nélkül is képesek vagyunk boldog és teljes életet élni, az bőven rossz, ha a saját boldogságod mástól függ!

Igen, meg kell találni magunkat,önmagunkat,hogy mi tesz boldoggá, mi az ami feltölt energiával bennünket, minden más embertől függetlenül.De nem csak önmagunktól leszünk boldogok.Én pld szeretek magam lenni, szeretek írni, szeretek olvasni.Boldoggá tesz egy csendes séta, ahogy ha épp olyan kedvem van szeretek csúcsidőben embertömegbe bolyongani.De attól függetlenül nem lennék boldog a férjem nélkül, mert már tudom milyen az mikor elég ha ránézek a másikra és tudja milyen napom van.Tudom milyen az, ha szeretnek és elfogadnak, mikor tudom hogy a másik felem ott van.Meg tudnak bántani akár egy véletlen, rosszul időzített szóval és a jónak indult napomból elveszik a craft.A boldogság mindig valaminek a függvénye, pont azért mert az emberek társas lények és nem csak önmaguktól boldogok.Kell egy alap jó helyen vagyok érzet.(ami pld hiányzik a kérdezőnél, mert nem úgy fogalmazna hogy élünk bele a vakvilágba, ha a megfelelő helyen lenne és a megfelelő emberrel) és ennyi.Társas kapcsolatok nélkül ha csak önmagunkba lennénk nem volnánk boldogok.Érezheted jól magad, de ha mondjuk szeretnél magad mellé egy társat, akit valamiért 80 évig nem találsz meg az életedbe, akkor előbb utóbb belekeseredsz a magányba, ahogy ha a kitűzött célokat se éred el 80 év alatt ugyanúgy egy megkeseredett negatív ember leszel, ahogy ha egy nőnek a gyerek a vágyálma és nem lehet az övé, ő is megkeseredik és lehetne ezt még sorolni.Család,baráti kapcsolatok nélkül igenis kevésbé boldog ember lennél.

Az meg erős túlzás, hogy ha valaki anyaként tud kiteljesedni akkor az primitív.Miért? A mai világban ha valaki nőként, női szerepben, anyaként boldog akkor az szomorú és sajnálni való? Ez szégyen a mai világban? Ez a primitívség?

Az a primitívség mikor az instán kipakolja magát egy nő a szinte semmi ruhába,pucsítva meg csücsörítve, vagy ha úgy káromkodik mint a vízfolyás.Ja ezek a primitív dolgok.

Itt most nem arról van szó, hogy ne érezhetné valaki jól magát az anya szerepben vagy ne imádhatná a férjét, gyerekét és élvezhetné az élet ezen aspektusát. Hanem arról hogy ezen kívül legyen már más célja is az ember lányának, ne csak a gyerekből álljon az élete. Ne az legyen kezdetektől fogva az elsőszámú cél, hogy "nekem lesz egy nagy kupac gyrekem es én leszek az anyák gyöngye". Persze nyílván ha mar elérte a céljait az ember akor új célok után néz, de szerintem nem jó dolog, ha valakinek az egész élete a gyerekéről szól.

És ne mondjuk már, hogy ugyanakkora teljesítmény szülni/gyereket nevelni, mint pl tudományos téren (pl gyógyszeripar, csillagászat) újításokat, eredményeket elérni (sok háztartásbeli ezt hangoztatja) mert az utóbbi jóval többet ér.