Aki azért nem akar gyereket mert túl sok lemondással jár, mire gondoltok lemondás alatt?

Nem tudsz spontán elmenni bulizni, ha mégis elmész és hajnalba érsz haza, akkor meg kell oldani a gyerek felügyeletét, ha aludni is akarsz.

Kozmetikus, fodrász, körmös vásárlás ismét csak szervezést igényel. Nekem jó, közel van anyukám, meg anyósom is, de nem mindenkinek van segítsége.

Ha beteg vagy és a férjed dolgozik megszívtad. Ha otthon van akkor legalább tudsz pihenni :-D

Nem tudsz egész nap csak fetrengeni.

Mindig készenlétbe kell lenned, olykor hajnalba kelni.

Minden felvetést tudok cáfolni úgy, hogy 4 db 6 év alatti gyerekem van. Ugyanúgy évente 2x utazunk, egy rövidet ősszel, egy hosszút nyáron. Ugyanúgy járunk kirándulni, állatkertbe, egyenként koncertre és színházba is. Sosem vagyunk kialvatlanok, mindegyik gyerkőc hamar és stabilan átaludta az éjszakát, és a szex is rendszeres és jó.

Egyedül anyagilag nehezebb, nem mindig egyszerű beosztani a fizetést, főleg amikor sok ünnep van egy rakáson. De semmi pénzért nem cserélnék egy gyermektelen, gazdag emberrel, fél napra sem. Hatalmas boldogság és áldás a gyermek. ❤️

Nekem annyit se ér meg, hogy csak pár hónapra is kiessek a munkából. Szeretem amit csinálok, gyerek mellett ilyen munkát nem lehet végezni, állandóan úton vagyok. A céljaimat senkiért nem fogom feladni, maradandót szeretnék alkotni. Ezt nem lehet ha folyton pesztrálni kell valakit és hozzá igazítani az életedet mert muszáj ellátnod.

Nem akarok gyereksírást hallgatni, ha elmegyünk kirándulni pihenni akarunk. Ha úgy van kedvünk akkor el tudjunk menni spontán bárhova úgy, hogy csak felkapjuk a táskát, beülünk a kocsiba és megyünk is. Semmi kedvem órákig tervezni és csomagolni, hogy megvan-e minden ami kellhet a gyereknek.

Abszolút semmi kedvem, hogy mindenhol a gyerek legyen a téma. A legkevésbé se érdekel más gyereke, frászt kapok az összes momzillától. Már gyerekkoromban is gyűlöltem hallgatni, hogy kinek a gyereke milyen ügyes-okos.

Én leginkább a pénz miatt gondolom így. Nálunk soha semmi "luxusra" nem volt pénz. Pl gyerek és kamaszkoromban mindíg 1 db nardrágom, 1db cipőm, néhány felsőm, 1-2 pulcsim és 1 db kabátom volt. Nyilván ha tönkrement valami akkor lett új de soem volt több semmiből. Most 23 éves vagyok, 2 év múlva diplomázok. Minimalis pénzt tudok keresni gyakornoki melóval és ösztöndíjjal, így már sokkal jobb a helyzet, de alig várom, hogy elkezdjek rendesen keresni és ne okozzon problémát megvásárolni egy-egy drágább kozmetikumot (az arcápolás nálam kb hobbi), több ruhát, cipőket, el tudjak járni kozmetikushoz, fodraszhoz. Tudjak kicsit utazgatni, világot látni és ne legyen bűntudatom miatta.

Olyan hivatást valasztottam, ahol nincsen felső határ a tudást illetően, mindíg van hova fejlődni és új dolgokat tanulni. Nem akarom, hogy bármi/barki is megakadályozzon ebben, nem nem akarok lemondani egy-egy nagy lehetőségről egy gyerek miatt. Pl ha egy másik városban/országban kapok kihagyhatatlan ajánlatot akkor én ott akarok dolgozni.

Őszintén nekem most még egy párkapcsolat is neccesen férne bele, most nekem nem ez az elsőszámú tényező. Fel akarom építeni az életem, karrierem, nem véletlen tanulok ennyit.

Szóval egy gyerek nekem hátráltató tényező lenne. Igazából amúgy sem valószínű, hogy bármikor is szeretnék de persze 10 év múlva már lehet máshogy látom a dolgokat.

Hogy milyen lemondás? Az, hogy már nem te vagy legfontosabb magadnak hanem kvázi lett egy kis lény az életedbe akit mindig magad elé helyezel ezzel lemondassz önmagadról egy jó időre.

-Nem tudsz bármikor menni bárhova csak együtt vagy hosszas egyeztetés után.

-A kevesebb alvás miatt a kialvatlanság garantált.

- kevesebb meghitt perc meg alapból kevesebb intim pillanat a pároddal

-bulik, szórakozás, éjszakázás- még ha össze is hozható masnap ugyanugy topon lenni mert a picit el kell látni türelemmel ugyanugy.

Mindezek ellenére is vállalnám újra és újra és újra:)

Amugy a nyaralást nem is értem mi megyünk ugyanugy hármasban, nyilván teljesen más mint volt kettesben de így is nagyon szeretjük.