Kezdőoldal » Gyerekvállalás, nevelés » Egyéb kérdések » Milyen az élet nagycsaládoskén...

Milyen az élet nagycsaládosként? Sok lemondással jár? Mi a helyzet a támogatásokkal?

Figyelt kérdés

Párom 42 éves (de nagyon fiatalos), én 31 vagyok. Két csemeténk van, egy 6 éves kislány, és egy 4 éves kisfiú. Imádjuk őket.

Mindig is legalább 3 gyerkőcöt szerettem volna, de a jelenlegi anyagi helyzetünk nem túl fényes. Tudom, hogy a pénz nem boldogít-de igenis kell a boldoguláshoz, mert abból tudunk bevásárolni.

Az első gyerekünk úgy született, hogy nem gondolkoztunk azon, hogy mennyire leégünk anyagilag, mire újra munkába tudnék állni. Mikor másfél volt, úgy döntöttünk, jöjjön a kistesó (mert szerintünk egy gyermek életében minden játékszernél fontosabb a testvér). Így összesen 6 évig voltam itthon velük, közben (nem csupán a gyerekek miatt) csődbe mentünk. Jelenleg egy nagy és csúnya multinál dolgozom, a páromnak is van állása. Havi cirka 250 ezerből gazdálkodunk; nagy kínok árán, de kijövünk. Soha életemben nem voltam jómódú; ha szépen kell fogalmaznom: az "alsó középosztályhoz" tartozunk. Nem is látok rá esélyt, hogy ez valaha változik. Gyakran vágynék jobb életre, karrierre, magasabb fizetésre; de igazából így is boldog vagyok a családommal. Nyaralni még nem voltunk, de amint jó idő van, kirándulunk (a közeli erdőbe, vagy valamelyik közeli városba).

Egy éve dolgozom a jelenlegi munkahelyemen. Fura, mert anno nagyon vágytam rá, hogy végre pénzt keressek, és kicsivel többet engedhessünk meg magunknak, mint azelőtt. Most viszont a régi életünket sírom vissza. Azokat a napokat, amikor nyugodt voltam, mert a gyerekeket hoztam-vittem az oviba; vezettem a háztartást; délután együtt voltam a kicsikkel-játszottunk, meséltünk, stb... Ehhez képest most viszonylag jól fizető állásom van, de cserébe hajnalban kelek fel, hogy a gyerekeket elkészítsem, eljussunk az oviba-onnan rohanok a buszra. Valakinek mindig könyörögnöm kell, hogy hozza el a gyerekeket az oviból (ez a kicsiknek sem jó, hiszen mindig másoknál vannak ovi után-ha épp nem tud értük menni az egyébként még dolgozó nagymama). Este 6-ra érek haza, akkor jut egymásra napi 1-1,5 óra (de azalatt kellene megoldani a főzést, takarítást, stb...)

Egész egyszerűen utálom ezt az életet. Folyamatos bűntudatom van, amikor a gyermekeimet stresszelni látom amiatt, hogy már megint valaki más hozza el őket az oviból, és alig találkozunk. Páromnak említettem, hogy szeretnék még egy gyerkőcöt,és a jelenlegi munkám helyett inkább a gyerekeinknek szentelném az életem-tudom, hogy sokkal kevesebb lenne a pénzünk, de engem ez nem zavar.

Párom viszont ellenkezik, mert szerinte nem tudnánk mindent megadni 3 gyereknek. (én úgy gondolom, hogy a jelenlegi 2 gyerekünknek is mindene megvan-ruha, cipő, játék-amit a harmadik simán örökölhetne; és mire nagyobbak lesznek-tehát továbbtanulás, buli, stb-re kell pénz, addigra úgyis újra dolgoznék, tehát nem szenvednének óriási hiányt).

Ti hogyan döntöttétek el, hogy akárki akármit mond, nektek igenis nagycsaládotok lesz? Hogyan boldogultok? Milyen támogatásokat, kedvezményeket tudtok igénybe venni? Vajon sokkal nehezebb 3 gyereket eltartani, mint kettőt? (én úgy hallottam, hogy a támogatások révén majdnem inkább könnyebb)

Általános tapasztalataitokat is várom:-)



2012. jún. 4. 17:12
1 2 3 4
 1/35 anonim ***** válasza:
100%
Könnyebbnek nem könnyebb 3 eltartani,mert pl.gyógyszer ,kaja mindháromnak kell.A ruhát,cipőt lehet örökölni ez igaz.Nekünk egyenlőre csak egy iskolás a másik kettő 3 és 2 évesek.A két kicsinek nem számot tevő a fogyasztása kajából.Én inkább attól tartok ha mindhárom iskolás lesz.Igaz hogy a tankönyv ingyenes de a papír -írószer legalább annyiba kerül.A étkezés felét kell fizetni iskolába ,óvodában.Nekünk ennyi a támogatás .Nem jár gyermekvédelmi meg ilyesmi.Úgy vagyok vele hogy majd szépen megoldjuk mindnek ami kell,ha itt lesz az ideje.Biztos a méregdrága nyári táborokba nem fognak menni de egy-egy ólcsobbat most is megoldunk a nagyobbnak.Mindent megadni lehetetlen egy gyereknek ha egyedül van is.Nekünk így teljes a család .Nyaralni 2 gyerekkel sem jutottunk el.
2012. jún. 4. 17:24
Hasznos számodra ez a válasz?
 2/35 anonim ***** válasza:
67%

Nekünk a napokban fog születni a harmadik babánk, a nagyobbak : majdnem négyéves kislány, 22 hónapos kisfiú.

Amit már érzünk: a családi adókedvezmény. Apa fizetéséhez ez sokat hozzátesz, ő veszi igénybe.

Azt gondolom, amíg picik, nem olyan vészes a helyzet, a harmadik babónak pl. csak azért vettem egy-két cuccot, hogy legyen neki új is, amúgy minden megmaradt a tesókról (szuper minőségben és kinézetben). Gyakorlatilag semmit nem kellene vennünk neki, akkor is mindene meglenne.

Mire iskolába kerülnek, biztosan nehezebb lesz, de talán nem kivitelezhetetlen. Annak pedig nem vagyok híve (a férjem sem) hogy "mindent" megadjunk nekik. Mi is munka mellett szereztünk diplomát, nekünk se nyomtak a szüleink a fenekünk alá autót, lakást, mégis szeretjük és tiszteljük őket, úgy gondolom, nekem remek gyerekkorom volt, örülök, hogy van tesóm, nem hiányzott nekem méregdrága tábor vagy nyaralás, felnőttem márkás cuccok nélkül és szép életem volt gyerekként is. Nem gondolom, hogy toronyórát lánccal kell adni egy gyereknek a boldoguláshoz. Viszont annyit profitál a szerető családból, összetartó testvérekből, amit semmilyen extra, pénzért megvehető dolog nem tud pótolni.

Kedves kérdező, én nagyon megértem az érzéseidet, mi nem is gondolkodtunk, simán bevállaltuk a három gyerkőcöt és lehet, hogy lesz még negyedik is egyszer.

Sok nagycsaládos ismerősöm van, ők azt mondják, hogy anyagilag sem sokkal problémásabb 3 gyerek, mint kettő, minden másban pedig kifejezetten könnyebb 3 gyerekkel, mint kettővel. Vannak olyan barátaim, akiknél 4-5-6 gyerek van, köszönik, jól vannak, a gyerekek pedig - még a kamaszkorúak is - őszintén azt gondolják, hogy semmiért oda nem adnák a tesóikat, akkor sem, ha anyagilag jóval több jutna rájuk.

2012. jún. 4. 17:46
Hasznos számodra ez a válasz?
 3/35 anonim ***** válasza:
65%

Ha a párod bruttója nagyon jó, akkor gyerekenként 33 e ft a családi adókedvezmény.

Ehhez olyan közel 400 e ft-os bruttó bér kellene.

Az havi 99 e ft, a jelenlegi 20 eft helyett.

2012. jún. 4. 17:51
Hasznos számodra ez a válasz?
 4/35 anonim ***** válasza:
86%

Mi bevállaltuk a harmadikat, pedig ugyanígy vagyunk, mint ti és nem bántuk meg.


A negyediket is... :)

2012. jún. 4. 18:54
Hasznos számodra ez a válasz?
 5/35 anonim ***** válasza:
82%
Mi egyet vállaltunk. A párom is és én is nagycsaládból jövünk, és bár természetesen szeretjük a testvéreinket, messze nem kaphattunk meg mindent, amire szükségünk lett volna. Szeretnénk a fiunknak megadni mindazt, amit mi nem kaphattunk meg: utazást, minőségi oktatást, sportolási lehetőséget, külföldi tapasztalatokat. Több gyerekkel erre esélyünk sem lenne, de egy gyereknek biztosítani tudjuk mindazt, amit mi nem kaphattunk meg. Nekünk ez nagyon fontos.
2012. jún. 4. 19:08
Hasznos számodra ez a válasz?
 6/35 A kérdező kommentje:

Köszönöm a válaszokat.

Úgy gondolom, közhely, de talán tényleg igaz, hogy ahol elfér 2 gyerek, ott elfér egy harmadik is. Ez szó szerint és átvitt értelemben is igaz.

Sajnos a párom bruttója a 400 ezertől nagyon messze van. Azt hiszem, hogy még legalább 20 évig így is marad (utána meg nyugdíjas lesz).

Igen, én is fontosnak tartanám, hogy mindent megadjunk a gyerekeknek-utazás, minőségi oktatás, stb... De ha hatévesen nem látják a Machu Picchut, és nem pont elit iskolákban szerzik meg a diplomájukat, akkor is lehetnek értékes tagjai a társadalomnak :-) Nem pont ez a legnagyobb probléma, amitől tartok. Inkább a bizonytalanság aggaszt, ami jelen van a magyar családtámogatásban-idén még járnak kedvezmények, jövőre már lehet, hogy csp sem lesz....

De hát, egy ismerősöm szavaival élve: ha mindenki akkor szülne, amikor minden körülmény ideális, akkor már rég kihalt volna az emberiség:-)

2012. jún. 4. 19:51
 7/35 anonim ***** válasza:
84%
Kedves kérdező, nem a Machu Picchuról van szó, hanem arról, hogy szeretnék neki elérhetővé tenni több tábort, nyelvtanulást, sportot, és persze az egyetemet, ha tovább szeretne tanulni. És mivel nem keresünk milliókat, egy gyermeket tudunk eltartani akkor, ha esetleg minden támogatásnak vége.:-(
2012. jún. 4. 20:27
Hasznos számodra ez a válasz?
 8/35 anonim ***** válasza:
84%

Nekünk kettő van, én semmi pénzért nem vállalnám be a harmadikat, azért meg pláne nem, mert rosszul érzem magam a bőrömben. A 3. után is vissza kell menni dolgozni, csak akkor majd 3 fele kell velük szaladni, és ugyanúgy ott lesz a meló és a háztartás is. Ez az egyik része, a másik pedig amit már előttem is írták a bizonytalanság. Ma ez van, holnap kitudja mi. Én igyekszem úgy gondolkozni, hogy lehetőleg támogatás nélkül is menjen a gyereknevelés, családfenntartás.

A harmadik dolog pedig, az hogy nem mindegy, hogy hány gyereket kell később iskolába járatni, elindítani az életbe. Egy kisbaba nem kerül sokba, de később nem kevés pénzbe kerül 3 gyerek. Pl ha fősulira akar menni majd mind a három, nem tudom honnan akasztanék le több százezret félévente a 3 gyereknek. Inkább a kettő nőjön fel tisztességesen, mint most annyira önző legyek, hogy most vállalok még egyet és később bármiről is le kelljen mondaniuk. Én is jártam táborba, sportoltam, nem minden évben, de néha eljutottunk nyaralni is, rendes suliban tanultam stb.... szerintem ezek nem luxusdolgok egy gyereknek.


És hogy ne adjunk meg nekik mindent? Miért ne, bár kinek mit jelent a mindent. Én mikor az életben elindultam kaptam anyukáméktól segítséget, nem házat meg kocsit toltak a seggem alá, ezzel én sem értek egyet, de elraktak nekem és tesómnak is pénz, amit akkor kaptam meg amikor a házat vettük a férjemmel. Ha az a pénz nem lett volna akkor most nem ott tartanánk ahol amúgy tartunk, rengeteget köszönhetek a szüleimnek. És a sajátjaimnak legalább ennyit szeretnék megadni, már most tesszük félre nekik a pénzt, hogy felnőtt korukban legyen egy kis induló pénzük és ez most plusz havi kiadás, de én inkább úgy vagyok vele, hogy most egy keveset, mint később semmit. 3 gyereknél valószínűleg ez már nem menne, vagy legalábbis sokkal kevesebb.

2012. jún. 4. 21:57
Hasznos számodra ez a válasz?
 9/35 A kérdező kommentje:

Köszönöm a válaszokat. Elnézést, a Machu Picchu túlzás volt-természetesen én sem így gondoltam.

Megértem azokat is, akik inkább csak egy gyermeket vállalnak, max kettőt, és őket támogatják maximálisan.

Én egykének indultam, 13 éves koromig könyörögtem, hogy kapjak egy kistesót-semmi másra nem vágytam. Ennek ellenére szinte semmit sem tudtak megadni a szüleim, mert nem álltak úgy anyagilag. Nem álltak hegyekben a játékok a szobámban, nem voltak divatos ruháim, nem jártunk nyaralni. 19 éves koromtól félig-meddig önálló vagyok. 22 voltam, amikor először eljutottam Horvátországba nyaralni a saját költségemen (azóta sem voltam külföldön nyaralni). 25 évesen szereztem jogsit. Nem vettem részt cserediák-programokban, és csak felnőtt fejjel, levelezőn sikerült diplomát szereznem.

Igen, tényleg könnyebb lett volna az életem, ha a szüleim megtakarítanak nekem egy kis pénzt az "életkezdéshez", vagy ha nappali tagozaton szerezhettem volna diplomát. (bár ennek nem csupán anyagi okai voltak)Mindezek ellenére egy percig sem voltam szomorú a fenti dolgok miatt. Tehát ott és akkor, gyerekként tökéletesen élveztem az életem még akkor is, ha nem volt meg mindenem. Bár a MINDEN elég tág kategória, mert mindenkinek mást jelent.

Úgy gondolom, hogy ha egyetlen gyerekünk lenne, akkor neki sem tudnék ilyen (már elnézést, de nekem igenis luxusnak számít)extrákat biztosítani, mint nyelviskola, különóra, utazások, költségtérítéses egyetemi oktatás. De talán akkor is felnőnek a gyerekek, ha a napköziben csinálják meg a leckét, vagy ha max az egyik balatoni táborba jutnak el az iskolával, vagy ha esetleg én segítek neki a nyelvtanulásban, stb...

Elnézést, még egyszer: szerintem nem ezek a lényeges dolgok az életben. De mindenkinek szíve joga eldönteni, hány gyereket képes felnevelni egy bizonyos színvonalon.

2012. jún. 5. 17:05
 10/35 anonim ***** válasza:
100%

Sok többgyerekes családban a balatoni nyaralás is luxus már. Itt nálunk (zuglói általános iskola) az átlag táborárak 20 és 40 ezer között vannak. Egy mezei balatoni egyhetes nyaralásért úszásoktatással 20 ezret kérnek. És ez egyetlen hét!! Ha van 3 csemetéd, az hatvanezer, és akkor még nem voltatok együtt sehol. De ez a kisebbik gond.

A nagyobbik az, hogy a felsőoktatás lényegében költségtérítésessé válik. Persze, ember lesz belőle akkor is, ha nem tanul tovább, de jó képességű, okos és szorgalmas. Nem tagadhatom meg tőle a támogatást, mert egy jó diplomával, nyelvtudással a kezében sokkal jobb lehetőségei lesznek. Ezen múlhat, hogy végigküszködi az életét, vagy élhet normálisan. Hiába van szerető család, sok testvér, ha minden éjjel azon agyalsz, hogy miből fizeted a csekkeket, miből veszel új cipőt a gyerekeknek, miből veszel télen is gyümölcsöt és ki sem látszol a rengeteg hitelből.

Nagyon szeretnénk, hogy jó és anyagilag biztonságos élete legyen, de egynél többnek ezt a mi alacsony jövedelmünkből képtelenek lennénk biztosítani.

2012. jún. 5. 17:42
Hasznos számodra ez a válasz?
1 2 3 4

Kapcsolódó kérdések:




Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu

A weboldalon megjelenő anyagok nem minősülnek szerkesztői tartalomnak, előzetes ellenőrzésen nem esnek át, az üzemeltető véleményét nem tükrözik.
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!