Milyen az élet nagycsaládosként? Sok lemondással jár? Mi a helyzet a támogatásokkal?

Azért a nagycsalád nem egyenlő az éhezéssel, ne menjünk már el ebbe az irányba. Csupán arról van szó, hogy nagycsaládban valószínűleg főiskola alatt már kénytelen lesz dolgozni az a gyerek a tanulás mellett, vagy nem kap 18. születésnapjára autót ajándékba. De nagycsaládosként még a tábor is olcsóbb, illetve nyaralni is el lehet menni - talán nem az olasz riviérára, de attól még lehet nyaralni. Nagycsaládos ismerőseim nagyrésze vonattal utazik (fillérekért, mert 90%-os nagycsaládos kedvezmény van), sátorozik, mert az nem túl drága, de olyan is van, aki már családilag körbebiciklizte a Fertő-tavat tavaly nyáron.

Az új és használt dolgokról pedig: én nagyon sokat jártam unokatesóm levetett ruháiban - ők nagyon jól álltak anyagilag, rengeteg ruhája volt - és egyáltalán nem bántam, hogy használtan kaptam. Na és, mások meg turiban vásárolnak, mi a különbség???

A kerékpárról meg az jutott eszembe, hogy - előrebocsájtom, mi nem élünk rosszul, van 120m2-es házunk, két autónk, a férjem jól keres - a férjem elment a kerékpár szaküzletbe és vett magának egy átlagos márkájú biciklit, semmi extra, de szép és új, 40 ezerért ezelőtt 2 évvel. Én ugyanakkor elmentem a használt cuccokat hollandiábó behozó emberkéhez itt a városban, és vettem használt biciklit, nagyon jó márkásat, 12 ezerért. A férjem bicaja már háromszor volt szerelőnél, pedig alig használja. Az enyém tökéletes, pedig sokat mentem vele nagyon. Ezt csak azért írtam le, mert a használt cucc se ördögtől való véleményem szerint, sőt, néha még jobban is járhatunk vele. Egyébként én a magam részéről inkább ruhában is használt, de minőségi darabot veszek a turiban, mint újat, de kínai vacakot

Átlagos, normál keresetű családban jut azért új dolgokra is szerintem, az meg, hogy nincs minden korlátlanul, nem is baj.

Én nem voltam külföldön nyelvet tanulni, méregdrága nyelviskolába se jártam, mégis játszva tettem le a nyelvvizsgát - elmentem egy nyáron át dolgozni egy lovaspanzióba, ahol egész nyáron külföldieket lovagoltattam reggeltől-estig. Szeptemberben csont nélkül levizsgáztam. És nem nekem került pénzbe, nekem fizettek. :-))

Sok mindent lehet csinálni komolyabb pénzek nélkül, kreativitás kérdése és egyáltalán nem tartom problémásnak, ha a gyereknek magától kell a saját lehetőségeit megtalálnia, kihasználnia - jól jön majd neki a felnőtt életben.

Ha van egy szerető, érzelmileg támogató légkör, amiben nevelkedik, egészen egyszerűen nem hiszem, hogy ne boldogulna az életben az a gyerek, akkor is, ha nem vesznek neki toronyórát lánccal érettségire.

Gyönyörűen meg lett fogalmazva, köszönöm a nagycsaládosok nevében. :)

Amit még hozzá tennék: nálunk fejenként 3 testvér jut minden gyerekre. És az pótolhatatlan. Mert nem vagyunk örökké gyerekek, akik még nem önállóak, legtöbbet felnőttek leszünk és az, hogy a szülők mellett még testvérek is lesznek segítségnek az életben, több is, az nagyon nagy kincs.

Még eszembe jutott valami: van egy nagyon kedves ismerősöm, hárman vannak tesók, három fiú. Egyikük se járt főiskolára (nem anyagiak miatt, hanem egyszerűen ez nem is volt náluk tervben, s bár munkás szülők gyerekei, azért nem szenvedtek hiányt semmiben, az igaz, hogy nem jártak még a Mount Everesten, de szerintem ez nem feltétlenül tragédia), mindhárman szakmunkások lettek. Ügyes kezű, dolgos szakmunkások, akik nagyon hamar a saját lábukra álltak. Lett közülük szobafestő, lett asztalos, lett kőműves. Összetartó testvérek voltak mindig is. Összefogtak, összeadták a szaktudást, a munkakedvet, mostanra egynek gyönyörű, felújított lakása, kettőnek családi háza van. Hitel nélkül. Befejezve, készen, csodaszép. Megnősültek, gyerekeik vannak, élik az életüket, rendszeresen összejárnak. Ha valamelyiknél valamit kell csinálni a házon, lakáson, a többi ugrik és segít. A feleségeik is megkedvelték egymást, ahol épp pici gyerek van, oda megy a másik kettő segíteni, körbeadják a gyerekcuccokat... Nagyon szépen élnek, szépen nevelik a gyerekeiket és egyiknél sem jött szóba, hogy kevesebb gyerek kellene, mert nekik milyen nehéz gyerekkoruk volt hármuknak...

Szerintem ez felfogás kérdése. Többet profitálhat egy gyerek minden téren abból, hogy testvére van, mint abból, hogy sikerült megnéznie a felkelő nap országát...

"Azért a nagycsalád nem egyenlő az éhezéssel, ne menjünk már el ebbe az irányba."

Mi nem éheztünk, nem fáztunk, csak éppel kismillió más dologra már nem jutott, és ez nagyon szomorúvá tette a gyermekkoromat. Természetesen ma már nem haragszom a szüleimre, elmúltak azok az évek, a testvéreimet is nagyon szeretem.

DE! A fiamnak más életet szánok. És mivel ezt az életet nem tudom neki biztosítani, ha több gyermekem is van, hát nem lesz. (És nem vagyok az a nő sem, aki inkább menekül a gyerekszülésbe, mint hogy eljárjon dolgozni.)

De hát nem vagyunk egyformák.

"És nem vagyok az a nő sem, aki inkább menekül a gyerekszülésbe, mint hogy eljárjon dolgozni."

Attól mert neked nincs igényed gyerekre, vagy nem úgy gondolod, hogy a gyereknél jobb nincs a világon (én így érzem), vagy attól mert a lemondás neked egyenlő a szenvedéssel, attól nem kéne még sértegetni azokat, akik szülnek.

Nem azért szülünk, mert a munka elől menekülünk, ahogy sokan hiszik, csak mert nem egyforma az anyai érzésünk.

Ez azért nekem is kissé erős volt, mármint, hogy menekülnénk a munka elől.... Dolgoztam a gyerekeim születése előtt, keményen, tulajdonképp már gyerekkoromtól kezdve (ja és nem azért, mert nagycsaládból származom, mert nekem csak egy testvérem nőtt föl velem, a másik kisbabaként meghalt).

Egyébként jó példa a férjem mondata, amit nemrégiben sikerült mondania, amikor nagyon beteg voltam, néhány napig infúzióztak, stb. és ő látta el (megjegyzem, segítséggel, mert anyukám jött rendszeresen) néhány napon át a két gyereket meg a háztartást. Nos, ő azt mondta, minden elismerése, ő ezt nincs az a pénz, amiért nap mint nap csinálná.... Vagyis ezzel azt akarom mondani, hogy a sokgyerekes anyukák, ha közben normális a háztartás, a kert, a minden, bizony rengeteget dolgoznak. Nekem ez a munka amúgy jobban bejön, mert nagyon nem fér a lelkembe, hogy dolgozom pl. egy multinak, amíg a gyerekeimet más neveli, de persze ízlések és pofonok. Csak azt azért kikérem magamnak, hogy menekülök a munka elől, annál is inkább, mert a gyerekek mellett most is MLM melózok és még millió egyéb dolgot is csinálok időnként, kis plusz pénzért.

Kedves 8.50!

Azért ne általánosítsunk már,ha lehet kérni! Tény és való,vannak olyan nők,akik a CSP- miatt szülnek,és a munka kerülése végett.De hidd el,ők nem fogják ezt az üzenetet olvasni,mert konkrétan fedél is alig van az ilyenek feje felett,nem hogy internet és számítógép.Ezért nem kellett volna ezt így ilyen formában leírnod,mert várható volt,hogy nem esik jól nekünk se azért ez a vád. Mert megint ott tartunk,hogy aki több gyermeket hoz a világra,az vagy szegény,vagy tudatlan,vagy csak spontán hülye,vagy falusi,vagy tanyasi...vagy mit tudom én mi,csak nem normális ember.Jah és lusta,meg trehány,meg szakadt,büdös,és koszos. Ilyen is van.Persze. De azért nem ez az általános.

Engem nem lekorlátoz, hanem kiteljesít a gyereknevelés. Számomra pont az a furcsa, ha valakit nem tud kielégíteni egy (több) mindenre kíváncsi kis emberpalánta tudásvágya, az életbe való bevezetése.

A férjem azt mondta - nagyon jólesett és abszolút azonosulni is tudok a gondolatával - hogy egy anyának hihetetlenül sokoldalúnak kell lennie, hiszen a legnagyobb kincset, a gyerekeket neveli, tanítja, ami nem kis feladat! És bizony ha valaki jól akarja csinálni, akkor kihívás is van benne rendesen.

Számomra a családanyaság nem egyenlő azzal, hogy el se mozdulok a kakis pelenka meg a tűzhely mellől... Viszont: van pedagógus végzettségem is, és ha arra gondolok, hogy vajon melyik számomra a több, a szebb, hogy mások gyerekeit tanítsam, míg mások meg az én gyerekeimet, vagy hogy a sajátjaimat.... Nos, nekem nem tűnik bonyolult választásnak.

Ha abból a két opcióból lehet választani, hogy egy munkahelyen nyolctól ötig teljesítem mások elvárását (függetlenül attól, hogy mit gondolok az adott feladatról) vagy kreatívan megszervezem egy család életét, hogy minden benne legyen: étel, ital, tiszta lakás, rendben lévő gyerekek, akikkel van lehetőségem, időm beszélgetni, férj, akit nem leharcoltan várok haza, kirándulások, játék, stb., nos, én az utóbbit választom. Nem nézem le, nem ítélem el aki nem így választ, csak zavar, hogy - ahogy előttem is leírták - a más választásom miatt, ami amúgy legalább annyira megfontolt, mint aki inkább gyerek helyett munkát vállal - már vagy buta vagyok, vagy munkakerülő, vagy..... nem sorolom.