Milyen az élet nagycsaládosként? Sok lemondással jár? Mi a helyzet a támogatásokkal?

ma 11:24

Na jó, hagyjuk. Inkább lezárom a vitát, mert semmi kedvem belemenni értelmetlen kötözködésbe.

Tudod, ha elolvasok valamit és nem érzem magamra vonatkozónak, akkor átsiklok felette. SENKIT sem vádoltam meg az itt vitázók között, ennek ellenére páran nagyon is magukra vették. Miért is?

De ne tagadd, hogy nincs ilyen anyuka. Mert bizony van, és nem csak a kisebbség köreiben. És ez NEM jelenti azt, hogy az illető lusta vagy trehány lenne, hanem azt, hogy inkább választja az anyaságot, a maga kis biztonságával és kiszámíthatóságával, mint a munkaerőpiacot. És ezeknek a nőknek ez menekülés. Nekem személyesen két ilyen kolléganőm is van. Én ezt nem ítélem el, ez az ő választása.

Pár dolgot szeretnék kiemelni aztán én is befejeztem.

A kérdező ezt írta

"Mindig is legalább 3 gyerkőcöt szerettem volna, de a jelenlegi anyagi helyzetünk nem túl fényes. Tudom, hogy a pénz nem boldogít-de igenis kell a boldoguláshoz, mert abból tudunk bevásárolni. " "Havi cirka 250 ezerből gazdálkodunk; nagy kínok árán, de kijövünk. "

Na mi kicsit többől gazdálkodunk, mégsem fordult meg a fejemben, hogy harmadikat vállaljak, azért mert utálom a munkámat, és keveset látom a gyerekeimet és otthon nyugisabb volt az életem. Nekünk is be kell osztani a pénzt, de hónap végén tudok venni gyümölcsöt, zöldséget, ha úgy adódig bevásárolok egy grillezéshez és meghívjuk a szomszédokat, de általában minden pénzünk elfogy hónap végére, nem azért mert elszórom, hülyeségekre költöm, hanem mert vannak kiadásaink. Pl miután az összes rezsit, ovit benzit kifizettük úgy cirka 90-100 ezer marad kajára ruhára havonta, ezt osztom be. Azért nem vállalok harmadikat, mert ennél nem szeretném lejjebb adni.

Gabka ezt írta:

"Azért a nagycsalád nem egyenlő az éhezéssel, ne menjünk már el ebbe az irányba. "

Valóban nem, nekem is van nagycsaládos ismerősöm nagyon sok. Viszont azt látom, hogy aki nem tehetősebb, mint mondjuk Gabkáék, hanem mondjuk olyan szinten van, mint a kérdező, hogy kettővel is nehéz volt, hogy pl csak egy egyszerű dolgot említsünk a 3 gyerek osztálykirándulását nem tudják kikalkulálni a bevételből, vagy tök koki a gyerek matekból, nem tudja mondjuk csak heti egyszer különórára küldeni, hogy fejlődjön és még sorolhatnám, hogy az iskolás évek miket hoznak magukkal.

Hiába szeretik a gyerekeket, néha alapvető dolgokat nem tudnak nekik megadni. Sajnos ilyen világot élünk. Én inkább maradok a biztos talajon. Ahogy a 24-es válaszoló, én is inkább jobb életet szánok a gyerekeimnek, mindazzal együtt, hogy én sem fogom kocsit meg házat a seggük alá tenni.

A 8. és 11. válaszoló voltam

Nekünk 3 gyerekünk van. Nagyon boldog vagyok, imádom-szeretem őket, ők a mindeneim, de több gyereket nem szeretnénk már vállalni, és reálisan felmérve nem is érzem úgy, hogy lenne időm, energiám, türelmem stb. még több gyerekre.

Ha úgy gondoltam volna, hogy anyagilag nem tudjuk biztosítani számukra a megfelelő hátteret, akkor nem mertem volna 3 gyereket vállalni. Az, hogy az anyagiak biztosítása kinek mit jelent, nyilván családonként eltérő. Mi pl. nem tudunk megélni 250ezer Ft-ból, mert Budapesten elég drága az élet, nem kertes házban lakunk, nem tudunk magunknak termelni", a nagyszülők sem, mindent meg kell vennünk a boltban, így pl. az étkezésen nem tudunk spórolni, mert a minőségnek ára van.

Ruházkodáson igen, és azon szoktunk is, turiból és vateráról is vettem már, ill. barátoktól is kaptunk már sok kinőtt ruhát, játékot stb. Turizni magamnak is szoktam, mert ott sokkal több egyedi, izgalmas ruhát szoktam találni és méretben is jobb sokszor, mint a bolti konfekció. Nem azért, mert ha muszáj lett volna, akkor nem tudtuk volna újonnan is megvenni, de azt pénzkidobásnak éreztem volna.

Viszont arra van igényem, hogy a gyerekeimmel, férjemmel el tudjunk menni nyaralni, utazni, ha valamilyen programon szeretnénk részt venni, akkor annak ne legyen anyagi akadálya (belépőt megvenni vagy odautazni a helyszínre). Ezeket az igényeket nemcsak a gyerekeim vonatkozásában értem, hanem saját magamra is. Nem vásárolok havonta 20ezer Ft-os cipőket, mert nincs rá szükségem, de ha éppen kell, akkor meg tudom venni, ami jó és tetszik.

Azt is nagyon fontosnak tartom, hogy mindig legyen megtakarításunk a bizonytalan jövőre, váratlan kiadásokra. Még a gyerekek születése előtt évekkel mindig tettünk félre pénzt, most pedig már a gyerekek számlájára is minden hónapban utalunk egy fix összeget, amit majd később felhasználhatnak pl. továbbtanulásra vagy külföldi útra, nyelvtanulásra, stb.

Én 3 gyerek mellett is teljes munkaidőben dolgozom, mert nagyon szeretem a munkámat, a főállású anyaság engem nem elégít ki, és anyagilag sem tudnánk 1 fizetésből megélni. De ettől még egyáltalán nem ítélem el azokat, akik más módon élnek. Mindenki gondolja át, hogyan tud boldog és kiegyensúlyozott körülményeket kialakítani, azt kell tenni, ami az adott családnak, párnak az optimális.