Mennyi lemondással jár egy baba?

rengeteggel, az ember nem is gondolná.

Pl. wc-re kimenni is egy nagy kunszt időnként, a fürdés, evés is külön szervezést igényel. Szóval az elemi szükségletek is háttérbe szorulhatnak.

De minden egyes másodperce megérte. Soha nem gondoltam hogy bár csak ne lenne, ne szültem volna.

Még akkor sem, mikor hajnali 2-kor úgy döntött, hogy ő már nem akar aludni. És 3 órámba telt meggyőzni, hogy de igen!

8 hós kislány anyukája

Ezt nem lehet általánosan megmondani. Attól függ, hogy korábban mire volt igényed és lehetőséged, illetve, hogy a gyerek mellett mennyi pénzed és segítséged van. Mert pl. lehet, hogy valaki a terhessége előtt nagyon szeretett valamilyen költségesebb sportot űzni, de így, hogy már egyel többen lettek, se pénze, se ideje nincs rá. Tehát erről le kellett mondania. De ha 1. így is van rá pénz 2. a családtagjai ez idő alatt vigyáznak a babájára (amúgy megjegyzem, hogy a baba épp úgy az apáé, mint az anyáé is, tehát semmi kivetnivalót nem látok abban, ha az apa vigyáz olykor a gyerekre), akkor továbbra is hódolhat a hobbijának az anya.

Ami szerintem az egyetlen lemondás, ami mindenkit érint (vagy inkább az esetek döntő többségében), az az alvásról való lemondás. Bár persze ez sem igaz mindenkire. Vannak emberek, akik korábban is nagyon kevés alvással beérték, illetve vannak, akiknek van annyi segítségük, hogy nem kell nélkülözniük a megszokott alvásmennyiséget.

Attól függ, hogy milyen típusú nőről beszélünk. Nekem szinte mindent fel kellett adnom. Nagyon pörgős voltam és mindig úton voltam, táncot tanítottam kisgyerekeknek és még én is táncoltam, közben egyetem és hétvégi bálok sorozata. Ennek vége, de egy új korszak kezdőtött. Nem mondom, hogy nem hiányzik, mert akkor hazudnék, de nagyon akartam már anyuka lenni. És ez bizony lemondásokkal jár.

Nekem nagyon sokról le kellett mondanom, konkrétan az eddigi életemről. Persze majd ahogy növöget szeretném vissza állítani egy kicsit az életem a régi kerékvágása, amenniyre egy kisgyerek mellett lehetséges.

Az a baj, hogy hiába szültem volna később, akkor is lemondással járt volna, teljesen mindegy mikor szül az ember. A karieristáknak nagyon nehéz átértékelni a dolgokat.

Szval a lényeg, hogy nincs megfelelő időpont, nincs mi lett volna ha, így is úgy is lemondás, ha viszahúzodóbb és kevésbbé vagy társasági ember, akkor talán könnyebb!

De minden percét élvezem az anyaságnak, mert ez az élet értelme!

Rengeteggel.

Én például idejét sem tudom mikor néztem végig utoljára egy filmet a párommal(Itthon). Ha hamar elalszik a lányom, utána még összepakolom a lakást, letelepszek a párom mellé és el is alszok általában.

Az első időkben meg úgy volt hogy mire elaludtam , a baba felkelt enni, ez a legnehezebb szerintem, főleg akinek nagy az alvásigénye.

Ha szoptatsz és a babád érzékenyebb akkor nem ehetsz azt amit szeretsz(én pl, tejterméket és diót nem ehettem)

Aztán fél után jutottam el fodrászhoz, nem anyagi okból csak nem volt aki vigyázzon rá.

A hajam vágatni kellett, mert minden a hajszálaimmal volt tele.

A testem már sose lesz a régi , mert össze vissza csíkosodtam.

Bulizni nem voltam lassan 2 éve, mert nem tudjuk kire bízni a gyereket.

Egyszerűen át kellett alakítani az életünket 3as üzemmódra.:) De minden megérte.

Szerintem egy jó anyának nagyon sokkal.

Egyébként meg egyetértek a második válaszolóval, segítséggel és megfelelő anyagi körülmények közepette azért jóval kevesebb dolog esik az "örökre lemondtam róla" kategóriába.

De ha van is pénze, meg lehetősége ugyanúgy eljárni ide-oda sportolni, barátnőzni, shoppingolni, hobbit űzni stb. (tehát semmi se marad ki) akkor is egy jó anyát mindezek űzése közben zavarná hogy a gyereke nincs vele, vagy hogy nem tölti vele a napja nagyrészét stb.

És zavarná, ha nagyrészt bébiszitterekkel meg nagyszülőkkel nőne fel a gyereke.