Lehet boldog egy gyermektelen nő, és lehet boldogtalan egy anya?

Lehet. Elég baj, ha a boldogságot csak gyerekben méri valaki.

Persze! Feltéve, hogy úgy gyermektelen, hogy ő akarja és nem azért mert nem lehet gyereke. És sajnos vannak anyák akik megbánták, hogy gyerekük lett és tehernek érzik.

Pont tegnap volt a sutyikban egy poszt erről. Anyukának van 2 gyereke és állandóan azon töri a fejét, hogyan tudna megszabadulni tőlük. Nem mindenkinek való gyerek. Ha ezt valaki időben felismeri, akkor van remény.

Boldogság akkor van, ha az elvárási horizont egybeesik a realitással. Ha gyereket akart és lett neki, vagy ha nem akart és nem lett. De emellett van még párezer szempontja a boldogságnak.

Manapság, amikor egy nőtől nem elvárás szülni, illetve vannak más perspektívák is a gyereknevelésen kívül úgy igen, lehet boldog egy gyermektelen nő. Sok nő pedig a mai napig inkább társadalmi presszió miatt szül (még én is megkapom mindennap szülőktől, nagyszülőktől, hogy mikor lesz már gyerek, random idegenek, akikkel a munkám során találkozom is kérdezgetnek, hogy kismama vagyok-e - épp beebédeltem - van-e már gyerekem stb), egyes férfiak pedig szeretik játszani a mozgássérült értelmi fogyatékost, rá nem teszik a saját gyerekükre a kezüket, "nem tudom, hol a bugyikája" "fúúúúúj kaki, hát az olyan undi" "nem tudok vele mit kezdeni" "fáradt vagyok, mert dolgoztam egész nap, hagyjatok békén". Elhiszem, hogy egy nő boldogtalan, ha teljes mértékben magára hagyják ebben a szituációban, magányos, nem kap segítséget, ő is fáradt, de ő rá nincs senki tekintettel, csak ugye apára, mert apa a világ közepe, mert apa, aki dolgozik, apára tekintettel kell lenni, mert 8 órát dolgozott ma, amiről tudjuk, hogy földöntúli teljesítmény még egy kutyaközönséges munka esetén is, de teljesen mindegy, mert apa amúgy is mindent tud, és egy ilyen kiválóságnak szüksége van arra, hogy mikor hazaér, mindenki lábujjhegyen suttogjon, és legyen kitálalva a gőzölgő húsleves (tán csak nem magának meri ki!). És most semmi túlzásba nem estem, leírtam az átlag magyar férfit, a példáim egyébként a környezetemből valók. Én is boldogtalan lennék, ha egy ilyen palinak kellene szülnöm, de szerencsém van, a párom nem ájul el egy kis kaki láttán, nem gondolja, hogy övé a világ legfontosabb munkája (amúgy is ugyanaz a végzettségünk, tehát nem is lehetne azt mondani, hogy valaki fontosabb a másiknál), jól bánik a gyerekkel és elismeri, hogy egy kisbabával otthon lévő anyuka sem feltétlenül csak a valagát mereszti otthon egész nap.