Konfliktus helyzetek: Család vs gyerekmentes élet?

Az emberek nem képesek indulatok nélkül kezelni ezt a kérdést - egyik oldalról sem...

Nekem ez már a sokadik kapcsolatom, mindegyik más-más történet.

Próbálom az azonosságokat összeszedni.

A családom kénytelen volt belenyugodni, hogy velem kihal a vérvonal (se testvérem, se oldalági rokonok nincsenek). Az igazság az, hogy a szüleimnek sem volt való a családos lét.

Barátom nagyon kevés van, ők nem igazán családcentrikusak, bár van gyerek. Ennek ellenére az idő múlásával velük is, és a gyerektelen barátokkal is gyakorlatilag megszűnt a kapcsolat. Évente 1-2 alkalommal talán ha találkozunk, valami nyilvános rendezvényen - és ennyi.

A durva bestó

lásokat a gyerekmentes övezet képtárában található "rajongóink" című albumban olvashatsz pár száz darabot...

Anyósomék elfogatdák ,hisz nincs beleszólásuk a dologba ,kicsit el voltak keseredve ,hogy nem lesz unokájuk , de hát nem lehet mindenkinek jót tenni. A páromnak már az ismerkedés szakaszában kifejtettem ,hogy nem akarok gyermeket vállalni ,ő is hasonlóan van ezzel ,bár néha úgy gondolja ,hogy majd jó volna egy csöppség, viszont nem erőlteti.

Beszólásokat mimdig kapok,amikor megtudjak az állaspontom , pl.: "Úgyis megbánod " "Majd megváltozik a véleményed " "Mindenkinek van ilyen időszaka" "Úgyis lesz gyereked , mert mindenkinek KELL" .

A Gyermekmentes Övezet facebook oldalát tudom ajánlani , értelmes emberek vannak ott , persze mindegyik fél hevesebb indulatokat is kinyilatkoztat az álláspontjával kapcsolatosan, de ez minden témában jelen van.

Értelmes emberek akik ilyeneket írnak?

Puja, kölyök, szaros... Stb meg folyamatosan olyan cikkeket posztolnak, ahol egy szülő meg meri említeni hogy igen, nehéz néha és megy az így jártál, magadra vess, neked kellett.... Stb

Hát tényleg marha értelmesek

Hát azon vitatkoznék, hogy csak értelmes emberek vannak azon az oldalon. Fogalmazzunk úgy, hogy pont annyi az értelmesek aránya, mint bárhol máshol.

Én is követem őket, de a szélsőséges megnyilvánulások ugyanolyan taszítóak mindkét oldalon.

Boldog élet, mindenki boldog.'

Nem hagyott.

Sose kaptunk beszólást.

Nem ismerek fórumokat. Megfelelő önismerettel minek kéne egyáltalán?

48 múltam. 12 évesen már pontosan tudtam, hogy nem akarok gyereket.

Nem utálom őket, csak éppen nem érdekelnek. Minél kisebbek,annál kevésbé.

Így választottam párt magamnak. Így mentem férjhez 99-ben.

Az esküvőn bejelentettük, hogy ha már ilyen szépen összejött mindenki, most azonnal le is zárhatjuk a "mikor jön már az a babuci" kérdéskör minden változatát. Ne fárasszuk egymást a jövőben ezzel a témával.

Ennyiben maradtunk. Így is lett.

Anyósomék persze sokkal korábban tudták már. Annyit mondtak, hogy beosztják azt a négyet,akik a többi gyerekeiktől már vannak.

A rokonok/ barátok az én "oldalamról" szintén nem lepődtek meg.

Nekünk így jó. Nem hiányzik az életünkből.