fejléc
Gyakori kérdések Belépés Új kérdés Véletlen kérdés
Keresés
Kezdőoldal » Gyerekvállalás, nevelés » Egyéb kérdések » Gyermektelenség érzése, normális?

Gyermektelenség érzése, normális?

Figyelt kérdés

Nagyon nehéz most erről írnom, megmondom őszintén , kicsit félek is erről írni, és még magamat sem értem.


Tudni kell rólam, hogy én sosem rajongtam a pici babákért,gyerekekért. Mindig is volt egy egyfajta távolságtartásom voltam velük szemben. Mivel nekem 2 nővérem van, én voltam a családban a legkisebb ,nyilván nekem nem jutott ki az a nővéri szereposztás, hogy babusgassam a tőlem kisebb gyerekeket.De szerintem ez nem indok arra amit érzek ezzel kapcsolatban Mindig is olyan érdekesen néztem azokat az embereket,akik egyből partnerre találnak egy gyerekkel. Bennem ez valamiért nincs meg.


De térjünk a tárgyra, 25 éves nő vagyok. Idén lesz az esküvőm , mondhatni egy kiegyensúlyozott kapcsolatban élek. Szeretjük egymást.

Még túl sem vagyunk az esküvőn de már mindenki a gyerekről beszél, anyósnál már minden találkozáskor feljön témában az unoka téma. Párom is azért mondogatja, hogy esküvő után baba projekt . Ilyenkor csak mosolygok egyet, de legbelül nem érzem még hogy készen állnék erre.

Egyszerűen frászt tudok kapni a boltokban a kisgyerekes anyukáktól, mikor rázendít a gyerek a hisztire. A gyomrom görcsbe rándul, a szemem forog egyet... és úgy érzem nem bírom ezt hallgatni... Nyilván ez még nem indok arra, hogy valaki ne szeressen gyereket. De azzal nyugtatom magam, hogy ez csak egy múló állapot , és majd benő a fejemlágya..

Lehet ezért megköveznek , de én jelenleg úgy érzem hogy nincs szükségem gyerekre. Félek is tőle, milyen anya lennék? Mi lesz ha nem tudom magamban bekapcsolni az anyaságot, és távolság tartó leszek a saját gyerekemmel is szemben ? Mi lesz ha nem bírom elviselni ha sír ?


De viszont vannak pillanatok , de tényleg kevés pillanatok, amikor belegondolok , és vágyok rá.

Magamat sem értem, és nem tudom hogy ez mennyire normális?


2020. ápr. 27. 12:41
1 2 ❯
 1/13 anonim ***** válasza:
89%
Teljesen más a saját gyereked. Én nagyjából ugyanígy éreztem, mint te, bár a férjemmel mindig megbeszéltük, hogy mikor akarjuk majd, mikor nem, ne legyenek félreértések. 27 évesen házasodtam, 36 évesen szültem.
2020. ápr. 27. 12:44
Hasznos számodra ez a válasz?
 2/13 anonim ***** válasza:
97%
Sajnos érdemben nem tudok hozzászólni a problémádhoz, mert én pont a másik véglet vagyok ezen a téren. Viszont a pároddal mindenképp oszd meg az érzéseidet, ne szépítsd, így ahogy ide leírtad. Mert ez hatalmas eket vethet közétek a későbbiekben.
2020. ápr. 27. 12:56
Hasznos számodra ez a válasz?
 3/13 anonim ***** válasza:
90%

Én is naaagyon sokáig így voltam vele, mint te. Nálam az esküvő volt a fordulópont, utána kezdtem el érezni, hogy most már készen vagyok rá, előtte el sem tudtam még képzelni. Én akkor 29 voltam.

Sose találtam meg a közös hangot gyerekekkel, azt sem tudtam, hogyan kell megfogni egy kisbabát, pelenkázni, semmit... De a saját gyereked teljesen más!

Nem fogod tudni elviselni, hogy sír, de nem olyan értelemben, hogy majd idegesít, hanem mindent megteszel majd érte, hogy megoldd a problémáját, és ne legyen oka sírni.

Egy jó tanács: addig ne vállalj gyereket, amíg nem érzed azt, hogy teljes szívedből vágysz rá!!

2020. ápr. 27. 12:59
Hasznos számodra ez a válasz?
 4/13 anonim ***** válasza:
95%
Azért ezt a jövendő férjeddel illene még az esküvő előtt megbeszélni. Nem csak mosolyogni. Ez így elég csúnya vele szemben
2020. ápr. 27. 13:13
Hasznos számodra ez a válasz?
 5/13 anonim ***** válasza:
94%
4-essel értek egyet. Hogy lehet, hogy nem beszélsz a párodnak az érzéseidről, miközben készülsz hozzámenni feleségül? Nem az a baj, amit érzel, hanem az, hogy nem szólsz. Ha ebben az állapotban aztán gyereket vállalsz, őrá fogsz haragudni, holott ő nem tehet arról, hogy te soha nem mondtad el neki, mit érzel. Így mennek tönkre szépen induló házasságok. Beszélj neki az érzéseidről most, ne csak mosolyogj, az isten áldjon meg.
2020. ápr. 27. 13:34
Hasznos számodra ez a válasz?
 6/13 anonim ***** válasza:
90%

Nekem 3 gyerekem van de most sem bírom általánosságban a gyerekeket. Nem tudok velük haverkodni, nem tudom őket babusgatni, untat ha a szülő sztorizik a sajátjáról, falnak megyek ha nyilvános helyen hisztiző gyereket kell hallgatnom (amellett hogy mióta szülő vagyok, abszolút szolidáris vagyok más szülőkkel ezen a téren)... Még a rokon gyerekekkel is esetlen vagyok, nemhogy idegenekkel.

De a sajátjaimat végtelenül imádom és jó anyukájuk vagyok, a legjobb dolog az életemben hogy ők vannak nekem. Szóval a saját tényleg más.

2020. ápr. 27. 13:37
Hasznos számodra ez a válasz?
 7/13 A kérdező kommentje:

Természetesen erről szeretnék mihamarabb beszélni a párommal , sőt már emlegettem is neki , hogy 25 éves vagyok és szerintem mèg ha 27-28evesen is szülnèk , mèg akkor sem vagyok elkèsve. Erre azt a választ kaptam ,hogy ő akkor lesz 32-33eves és kifut az időből. (Szerintem nincs képben, hogy a nőkre szokás azt mondani ,hogy ketyeg a biológiai órája).


De köszönöm a biztatást😚 , remélem is hogy ez majd egyszer ez a félelem tartózkodás átalakul. Én a kommentekből arra a válaszra jöttem rá , hogy korai lenne mèg.

2020. ápr. 27. 13:44
 8/13 anonim ***** válasza:
100%
De nem azt kéne mondanod, hogy x év múlva. Mert mi van ha x év múlva sem? Azt mond el amit itt leírtál.
2020. ápr. 27. 13:48
Hasznos számodra ez a válasz?
 9/13 anonim ***** válasza:
91%
25 éves vagyok én is és a barátom már nagyon szeretne gyereket, de bennem hasonló érzések vannak, mint benned. Félek a terhességtől, a szüléstől, a felelőssegtől meg úgy az egésztől, hogy teljesen megváltozik az életem. Egyelőre azt érzem, hogy még szeretnék néhány nyugodt évet, mert mindenkitől azt hallom, hogy gyerekkel baromi nagy szívás az élet. Mivel ezt éreztem 5 éve is amikor megismertem a barátomat és azóta nem is változott részemről a dolog, tisztáztam vele is, hogy lehet érettebb leszek néhány év múlva, de az is lehet, hogy sosem fogok erre szívből vágyni. Nekünk eddig nincs gond ebből,de világos mindkettőnknek, hogy vagy történik valami és felerősödik bennem a gyerek iránti vágy vagy külön válunk. Mi megbeszéltük, hogy ezért nem is házasodunk össze még. Ő nem igérgeti, hogy velem marad gyerek nélkül is, én pedig nem ringatom hazugságban, mert annak sincs értelme. Az nem sok jót jelent, hogy úgy akarsz hozzá menni feleségül, hogy azt sem tudja te mit szeretnél.
2020. ápr. 27. 15:32
Hasznos számodra ez a válasz?
 10/13 A kérdező kommentje:

9. Kommentelő


Köszönöm az őszinte válaszod.

A néhány nyugodt évvel kapcsolatban teljesen egyet értek , nekünk agusztusban lesz 1 éve hogy elkezdtük a kis saját életünket KETTESBEN. Párom nővére is 29evesen szülte az elsőt . Tőlem meg úgy érzem el van várva , hogy 25 évesen ide az unokát. Mert anyós erre tett már megjegyzést ,hogy még most tud segíteni , később már nem biztos . És maga ez a nyomás alatt ... természetesen ezt mindenképpen meg kell beszélnem a párommal , kint az előző kommentben is írtak . Mert így nem fer. Ebben igazat adok mindenkinek. Csak erről nagyon nehéz beszélni. Azért is írtam ide , hogy egyáltalán tudjam , hogy normális e ezaz állapot. Senkinek nem beszéltem meséltem erről mèg.

2020. ápr. 27. 16:34
1 2 ❯

Kapcsolódó kérdések:

Gyerekvállalás, nevelés főkategória kérdései »
Gyerekvállalás, nevelés - Egyéb kérdések kategória kérdései »



Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu

A weboldalon megjelenő anyagok nem minősülnek szerkesztői tartalomnak, előzetes ellenőrzésen nem esnek át, az üzemeltető véleményét nem tükrözik.
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!