Gyermektelenség érzése, normális?

Ismerős sztori, annyi különbséggel, hogy én 27 éves nő vagyok.

Csak nem akar bekapcsolódni az a bizonyos gyerek iránti vágy. Bár én abból a szempontból más helyzetben vagyok, hogy párom 4 évvel fiatalabb nálam. Úgy érzem, hogy mégha én készen is állnék a gyermek áldásra, a párom még semmi képpen nem. Nálunk is úgy néz ki, hogy tavaly júniusban sikerült végre, valahára összeköltözni egy bájos kis garzonba (előtte anyósnál laktunk egy ideig, de amúgy nagyon szeretem őt, mivel egy rende, kedves asszony). Én még egyszerűen szeretnék vele kettesben lenni, kész, pont. Ráadásul ez egy pici (saját tulajdonú) garzon, elképzelni nem tudom, ha véletlen meggondolnánk magunkat, akkor hova rendeznénk be a gyerek sarkot?

Egy nagy szoba van, konyka, pici kis fürdő. Cicát szerettem volna, de beláttam, hogy méh egy cicányi szabad hely sincs.

Most karácsonykor volt nálunk a lánykérés (nekem valahogy minden később történik az életemben, de nem bánom). Esküvő a legoptimistább becslés szerint is 1,5 vagy 2 év múlva lenne (én speciel jövőre végzek az egyetemen, mivel az is 25 évesen jutott eszembe). Ne értsetek félre. Nekem így kerek az életem, a párommal, a kis szerelmi fészkünkben (de még friss szerelmesek se vagyunk, most nyáron lesz az ötödik évfordulónk, egyszerűen kiegyensúlyozott a kapcsolatunk).

Ha végig pörgetem a boldogságom forrásait, vakahogy a gyerek nem szerepel benne. De nem zárkózom el a témától, eltudom képzelni, hogy az abszolválás után, 1-2 én munkaviszony után feltámadna a vágy. Nyílván, ez függ a párom hozzáállásától is. Anyós már mondogatja az unokát... De megerőszakolni nem fogom magam és kiugrani a bőrömből, mert ő már unokázna. Ők alapból azt vallják, hogy "az élet értelme a gyerek..."

Anyukám nem szokott megjegyzésekez tenni (pedig ő idősebb is, mint anyósom). Egyelőre elfogadja, hogy ilyen lánya van (sőt, van két lány iker tesóm és még ők se szeretnének babát).

Fogadd el ezt az érzést, beszéld meg a pároddal és egyedül vele köss kompromisszumot. Más kedvéért nem érdemes gyereket vállalni.

Azért az sem mindegy, mikor tervezitek az esküvőt. Mondjuk egy év múlva, vagy majd, a távoli jövőben/ több év múlva? Az sem mindegy, hogy a párod olyan szinten beszél róla, hogy "majd egyszer, esküvő után", vagy olyan szinten, hogy 2021-ben esküvő, és utána baba?

28 évesen én még el sem tudtam volna képzelni magam gyerekkel. Azt se tudtam elképzelni, hogy bármikor is eljön az idő, amikor szeretnék. Aztán valahogyan átfordult bennem a dolog, teljesen magamtól, nem volt semmilyen külső hatás. Másfél év múlva már egyre többet járt a fejemben, 30 évesen pedig mindent meg is tettem érte.

Tehát, egy nő fejében 2 év alatt is sok minden megváltozhat. Én vagyok rá a példa. Az szerintem egyáltalán nem csoda, hogy 25 évesen nem rajongsz a gyerekekért.

Először is tisztázd magadban a dolgokat ,azután ülj le a pároddal és beszéld meg vele ,hogy mit érzel. Mond el neki ,hogy jelenleg nem akarsz gyermeket vállalni , lehet ez változik ,lehet nem.

Viszont ha nem érzed úgy ,hogy szeretnél gyermeket szülni , akkor ne tedd. Ne tedd tönkre az életed senki kedvéért sem , hisz csak ez az egy van ,éld le boldogan . Ha meg mégis szülnél , és nem rudnád megszeretni ,akkor már 2 élet ment tönkre.

Sok erőt kívánok !

Ha gondolod írj privátot.