Ha egy baba/kisgyerek gyorsan fejlődik, jól alszik, stb, a szülők miért azzal jönnek hogy csak "szerencséjük van vele"?

Leírok egy esetet amit instagramon làttam egy anyukàtól ( nem ismert nô ) levideózta 1 percben ahogy fogja a kislànyàt este (akkor lehetett kb 1 èves) beteszi a kisàgyàba integet neki mondja jó èjszakàt reggel talàlkozunk, hàttal kijön ès otthagyja a picit becsukja az ajtót. Ennyi volt a video. Erre pàr ismerôse teljesen odàig volt meg vissza, hogy mennyire jó meg szuper meg hogy a fenèbe csinàlja. Anyuka ugyanugy mint te kivolt magàtól, hogy ô mindigis igy csinàlta îgy szoktatta direkt sehogyan màshogy ezt îgy kell. (???) pedighàt nem ,, egyszerûen a gyereke volt olyan tipus, termèszet akinèl ez mûködött, ennyi a titok nem màs hidd el.

Mellesleg azt egyik kommentelôje sem hiànyolta, hogy meg sem ölelte puszilgatta simogatta elalvàs elött a sajat gyerekèt csak betette ès jó èjszakàt kîvànt. Na jah nagy melo tènyleg....

12 es voltam

Hát érdekes én nem tornáztatom (nem volt rá szükség) és 7 hónaposan felállt, mászott. Nem tudom ebbe hol az érdemem, de akkor én most szuper anyu vagyok?

Azzal nem érték egyet, hogy az a jó szülő akinek soha semmi baja nem esik a gyereknek. Az én kis életem, miután felállt sokat esett. Ha mondjuk elmentem pisilni, már meg is volt a baj 2 perc alatt is. Na puff. Nem lehet 0-24 mellette állni

21-22-vel is egyetértek.

Ez az egyedül elalvás, ezt én soha nem értettem, mért jó. Még azt igen, hogy bár ne ébredne gyakran. De nekem pl még 10-12 évesen is meséltek vagy beszélgettünk. Ok, akkor már tényleg utána kimentek és elaludtam, de az ekső években mindig megvárták az elalvást. Nekem se jutott soha eszembe, hogy ez egyáltalán egy picike babánál cél lehet. Amúgy szuper alvó lettem, tipikusan az, aki 10-15 percen belül mindig elalszik, ha koromsötét van is, ha be sincs húzva a függöny is, nem kell se zene, se tévé, átalszom az éjszakát.

Szerintem a jó alvóságban az számít sokat, hogy egy kellemes biztonságérzet és a relaxált állapot elérése társuljon hozzá, és nem szorongás, és ezt pont nem lehet sírni hagyással elérni.

Másrészt nem értem, hogy kb az iskolaérettséghez szükséges skilleket mért akar valaki máról holnapra elvárni egy picitől, aki pár hónapja látta meg először a világot.

22. Szerintem sem kell a gyereket mindentől megvédeni, erről is vannak írások, hogy ha pl minden esésnél elkapod, sokkal nagyobbat fog esni, nem tanul meg hárítani. Bízni is kell abban a gyerekben.

Itt ilyenek vannak? Anyámék, rokonok, ismerősök olyanokat mesélnek, hogy rácsapódott az egy éves nyakára a teregető, azt se tudja hogy történt. Gyerek belegabalyodott a gigantikus fóliába, 2 éves, elájult benne “a kis buta”. Gyereken égésnyom, mert nem tudta szegény, hogy az forró. Gyereknek tört a lába, mert nem is tudom mikor mászott fel a szekrényre. Gyereken varrás, mert csak egy pillanatra mentem ki a konyhába és ráugrott az üvegasztalra..

Engem ilyen anyák vesznek körül, és mind a gyereket hibáztatja, akik két évesek sincsenek. Vidéki rokonnál meg ugráltak az unokatesók a szalmába, gyereken átment a vasvilla egy kicsit(8 éves), az ostoba kölyök megint.. Forradás itt, törött kar ott, nem tudom hogyan esett be, mitől repedt fel a szája, miközben aki figyel, az tudja, mi mikor hogyan történik és a rögzítetlen, veszélyes bútorokat pedig biztonságossá teszi.

Én ilyenre gondoltam, nem a popsiraült, meg lehorzsolta a térdét, mikor szaladt és megbotlott, hanem a figyelmetlenség, hanyagság miatti veszélyes helyzetekre. Vagy mikor egy 2 évest kettesben hagynak egy kisbabával, és aztán csodálkoznak mitől sírhat a baba hirtelen. Hatalmas felelőtlenség.

A szenzorosságra nem gondoltam, az igaz.

Kérdező, persze, hogy tőlünk is függ a mozgásfejlődés, de a szabad mozgás pont hogy nem a korai vertikális mozgásokra hajlamosít, pont a bezárt baba áll fel hamarabb.

Az anyjához van paszírozva... a hordozás meg a szenzoros tapasztalatok miatt segíti a mozgásfejlődést. Addig es akkor tudod a babát hordozni, amíg es amikor nem akar lent lenni. A hordozás a letéve sírás vagy a pihenòszék vagy a babakocsi alternatívája, nema szabad mozgásé.

Vannak igazságaid a kommentjeidben nyilván, de alapvető tévedések is, nem veszed figyelembe, hogy a baba fejlődését egyedi ütemezésű belső program hajtja. A legjobb neki, ha eszerint halad, és mindegy hogy korábban vagy később csinàl valamit magától, sőt, a plusz 2 hónap mászás inkább segíti a későbbi fejlődést.

Biztos jól neveled a gyerekeidet, hisz életben maradtak, esznek, mozognak, szereted őket. De a posztod utolsó bekezdésébeb kicsit bántó az élc, amivel azt sugallod, hogy a másik gyerek biztos a foglalkozás hiànya miatt fejlődik "lassabban".

11-es vagyok.

Látjátok, mennyivel egyszerűbb lett volna azt írnom, hogy szerencsések vagyunk? 😜 Most meg itt savaztok, miközben nem oktattam ki senkit és nem állítottam, hogy ezek a módszerek minden egyes babánál működnek. Nem mellesleg nem hagytuk sírni sosem, de gondolom, ez sem érdekel senkit.

Sok az irigy ember, és sokan nem látják be, vagy fel sem fogják, hogy valamit nem jól csinálnak.

Félreértés ne essék: természetesen nincs egyetlen tuti megoldás erre, vagy arra; de a szülőn is múlik, hogy hogy érez rá arra, hogy hogy kell a gyerekével bánni. Mindenkinél más válik be. De ha a szülő feladja a próbálkozást, hogy dűlőre jusson a saját gyerekével, azzal, hogy 'így jártam', 'ilyen a gyerekem'...stb. és ezzel inkább ráhagyja a dolgokat, mert így (a szülőnek) egyszerűbb; akkor az a problémás terület sosem fog megoldódni. Másoknál, akik viszont kitartóan próbálkoznak, és idővel látszik is az eredménye, elintézik annyival, hogy 'csak szerencséje van', beállítva magukat mártírnak azzal, hogy nekik meg más jutott, és milyen nehézek a mindennapok...

Van a családunkban is példa erre. Nincsenek szabályok, következetesség, a szülők nevelésében összehangoltság; és totális a káosz a gyerekek viselkedésében.

Nem olvastam végig az összes választ, de valaki azt írta, hogy a szobatisztaság, az alvás pusztán szerencse kérdése, mert pusztán idegrendszeri folyamat. Nos, ez nem igaz: egy kiegyensúlyozatlan gyerek alvása is sokkal rosszabb; ugyanúgy, ahogy egy felnőtt is rosszabbul alszik, ha problémái vannak. És a gyerekeknek teljesen alapvető dolgok is problémát jelenthetnek: nem foglalkoztak vele eleget, kiabáltak vele, nem vígasztalták meg akkor, amikor szüksége lett volna rá...stb. A szobatisztaságnál sem ismeretlen, hogy a gyerekek bepisiléssel jeleznek lelki, érzelmi problémákat.

Az egészen kicsiknél simán csúszhat emiatt az említettek kialakulása.

De az ébredés normális dolog a babáknál, nem jelez problémát, a baba szemszögéből nem kell leszoktatni.

A "szerencse" azt jelenti, hogy a szülőnek kényelmesebb egy olyan baba, aki az első hettől átaludja az éjszakát, nem azt, hogy az a baba ettől jobb vagy fejlettebb.

Ugyanígy a mozgásfejlődés is, nem jobb vagy rosszabb, ha korábban vagy később ül mondjuk.

Értelmetlen nevelési sikerről beszélni ezekben a dolgokban.

Hogy később hogy szabsz viselkedési korlátokat es hogyan szabályozod az életet, azt ne keverjük már össze azzal, hogy 4 hónaposan átalussza-e a baba az éjszakát.

Tiszta képzavar.

Szobatisztaság ugyanez. Persze hogy jelezhet viselkedési problémát, ha egy már szobatiszra 6 éves újra bepisil, de az, hogy valaki 1,5 vagy 2,5 vagy 3 évesen szobatiszta, az nem jelez semmit. Nincs jelentősége. Nem siker, ha korábban, sem kudarc ha később.

Nem azért zavarók az ilyen szülők, mert savanyú a szőlő, hanem mert helytelen vagy félig helyes elkèpzeléseik alapján versenyeznek másokkal, amit senki nem kért.