Ha egy baba/kisgyerek gyorsan fejlődik, jól alszik, stb, a szülők miért azzal jönnek hogy csak "szerencséjük van vele"?

A mi kisfiunk is nagyon jóalvó és nagyon szépen fejlődik. Mi ezekért megdolgoztunk, mégis úgymond "illemből" annyit mondunk, hogy szerencsések vagyunk vele, mert rájöttünk, valójában senkit sem érdekel a mögötte álló munka. Van, aki el sem hiszi, van olyan, aki sz*rnak címkézi a módszerünket. De leginkább amiatt, mert ha a kisfiunkhoz képest "lemaradt" szülője jegyzi meg, akkor kioktatásnak érződik és nagyon kellemetlen helyzetet szül.

Ha valakit érdekel a módszerünk, akkor ő egyenesen rákérdez és akkor szívesen segítünk is. De a játszin az idegenek és egyéb ismerősök orrára nem kötjük, mert gyakran kínos.

Hát te nagyon ügyes vagy, gratulálok!

Azt mondd meg nekem kérlek, hogy hogy tanítasz meg egy olyan babát átaludni az éjszakát, aki óránként kel cicizni? Csak egy dologra tudok gondolni, hogy bent hagyod a kiságyban reggelig, hogy "tudja hol a helye", bőgjön csak. Semmit nem változott a rutinom, mégis hetente változik, hogy mennyit alszik és hányszor kel.

Keveset sír? Azt mégis hogyan neveled bele, most komolyan? Ja, az elején hagytad sírni, azóta tudja, hogy mostmár fölösleges, mert senki nem hallgatja meg, így feladta.

Szerintem senki nem irigy arra, aki azzal menőzik, hogy ilyen lett a gyereke... Az emberek azokra féltékenyek, akiknek szerencséjük van a babával, mert könnyű gyereket dobott a gép.

Kérlek meséld el, hogy mit csinálsz azzal a babával, aki a húsz perc játékon kívül csak kézben van el, mert utána sír? Megint csak arra tudok gondolni, hogy hagyod sírni...

Hát pedig vagy szerencséjük van, vagy hagyják sírni szegényt. Nekem soha nem volt szívem hallgatni. Nyilván szüksége van rám. Miért jó ha azt tanulja meg, hogy hiába hív? Amúgy meg gyanús, hogy rengeteg anyukát ismerek személyesen, de egy sincs köztük akinek "tökéletes" gyereke lenne. Ez csak itt a gyakorin létezik. Olyat is tudok aki hagyja sírni, meg csak akkor veszi fel éjszaka ha tényleg muszáj, mégis sokszor óránként kel.

És amúgy ritka gusztustalan, amikor valakinek szerencséje van és veri a mellét, hogy jajjj de jó szülő. Főleg ha tényleg sírni hagyja. Mert akkor aztán nem mondanám hogy az lenne.

Kérdező (meg 11-es), erősen kétlem, hogy több munkátok lett volna vele, mimt a mi elsőnkkel, aki 1,5 éves kora után indult el, 3 évesen kezdett beszélni és 3 év 8 hónapos volt, mire szobatiszta lett ;)

És ezekre az eredményekre JOGGAL vagyok büszke (rá), mert irtó kemény meló volt mögötte (a részéről és részünkről).

Hogy bármivel is kevesebb anya lennék azért, mert később érte el ezeket? Meg egy fenét! :)

A második gyerekkel ugyanakkor irtó nagy mázlink van (mint neked, csak kettővel).

Abban igazad van, hogy van, aki kevésbé tud ràhangolódni a gyerekére, nem veszi észre, hogy vörös a feje az overáltól egy boltban és csupa csatak a haja, mert bepállott a nagy melegében, csak tol rajta kettőt a babakocsin és “nem értem miért üvölt”, de a többség nem ilyen.

Amiket leírtak mind igaz, mellé van a stressztűrési faktor is, melyik baba hogyan reagál a számára zavaró tényezőkre(hormonszintigadozást mi váltja ki). Szerintem vannak személyiségjegyek is, a többet és a kevesebbet gagyarászók, meg az, hogy ki aktívabb. Egyes babák a kiságyban áttornásszàk magukat furcsa pózba az ágy másik felére, a többi meg csak oldalra fordul..

Minden gyerek más, kisbabakorban nem sok minden függ tőled, utána viszont már több, de még mindig csak kb 20%, hiszen nem te leszel vele a legtöbbet, bejön a bölcsi, ovi, rokonok, környezeti hatás.. Egy ovisnál a viselkedésről az óvónő tehet, mert napi 8-9 órát vannak ott a gyerekek, anyukával meg rokonokkal megosztva napi 2-3 ami nem beszélgetés és nevelés, hanem gyerekállàtás kötetlen játék, kis személyes kapcsolat..

3 éves kor alatt meg az a sok érési folyamat dominál..

Lehet egyébként jó anyja egy “könnyű” gyereknek is, de szerintem te sem érzed úgy, hogy bármelyik gyerekkel tudnál olyan türelmes és következetes lenni, mint a tieiddel. Ha megkapnád Pistikét 1,5 éves korában, aki tojik rád, bármit mondasz, nem is érti, nem is beszél, szalad, nem alszik, alig eszik, csapkod pedig sosem ütötték meg.. egész más véleményed lenne.

Azt kihagytam, hogy van az iq rész is, ki milyen gyorsan jön rá a következetesség szabályaira.. csúnya példa, de kutyusoknál is szét van szedve, melyik fajtát mennyire könnyű tanítani. Francia buldog és uszkár tanárának a teljesítményét nem lehet összehasonlítani.

Meg az eq rész is, mikor esik le a kisgyereknek, hogy nem azért nem bántunk másokat, mert szabály, hanem mert az rossz nekik. Vagy mikor veszi észre a te érzelmeidet és kezdi tudatosan változtatni próbálni..

Ezek mind nem függnek attól, mit teszel a gyerekeddel.

Tudod honnan látszik, hogy valaki jó anyja egy totyogósnak? A gyerek boldog, sokat mosolyog, örül, segítséget kér, de egyedül is próbálkozik, mer mászni, szaladni, soha semmi rossz nem érte, nem törte el semmijét, nem égette meg magát, megvannak a fogai, nem rezzen össze, ha felemeled a kezed, mert nem tudja, hogy az ütést jelent.

Nincs róla videód, amin kiveneveted előtte, mert szomorú, másokban nem merül fel, hogy nem szereted azt a gyereket, nincs olyan sztorid, hogy csak pár percet volt egyedül, nem tudom hogy történt.. Mert vigyázol rá és mindig ott vagy, ha kell, hogy elkapd a rá zuhanó tárgyakat, nem hagyod veszélyesen helyen, hogy rádőljön egy szekrény, nincs életveszélyben melletted a gyerek.

18, a "Tudod honnan látszik" részig egyetértek, de ezt átgondolhatnád.

"mer mászni, szaladni"

Szenzoros feldolgozáció kérdése is a merészség. Meg mozgásfejlődésé.

"soha semmi rossz nem érte"

1 év alatt 5 kórházi tartózkodás - igencsak kihatott a fejlődésére.

"nem törte el semmijét, nem égette meg magát, megvannak a fogai"

Kisebb gyerekemnek még ki sem nőtt az első foga teljesen, már letörte. Amiatt ne lennék jó anyja, hogy megkóstolta az EU szabvány biztonságos kiságy rácsát? :)

stb....