Miért próbálják győzködni a gyerektelent, hogy legyen gyereke?

Mert ez a normális.

Ha nem akarnál enni (semmit), akkor is győzködnének.

Az egyik az önfenntartás, a másik a fajfenntartás ösztöne.

Ezt mindenre el lehet mondani.

Ha valaki vesz egy autót, akkor biztos állandóan arról beszél és megpróbál mindenkit meggyőzni róla.

De ha valaki csak elmegy egy szép kirándulásra, az is ugyan ezt csinálja. Javasolja mindenkinek hogy milyen szép, milyen jó és ajánlja is neki.

Nem is ez a baj ezzel. Hanem hogy pont mindig azok tukmálják akik amúgy semmi pozitívat nem mondanak a gyerekről, egész nap csak a panaszkodás megy. Valahogy akik tényleg szeretik a gyereküket, akik jó szülők azok soha nem akarnak meggyőzni.

Velünk ezt mindig csak olyanok csinálták akiknek egy jó szavuk nem volt se a gyerekről se a gyerekhez. Kicsit ironikus 1 óra sírás után, hogy már megint ilyen meg olyan a gyerek és ő ezt már nem bírja elviselni meghallgatni egy fél órás kiselőadást, hogy amúgy vállaljál gyereket mert jajj de jó dolog.. :D

Azért győzködnek, mert könnyű más farkával verni a csalánt. Vagyis mert egyiküket se kötelezik rá, hogy ha már valakibe belebeszélték a gyereket, akkor utána legalább 20 évig menjenek, és segítsenek be mind anyagilag, mind pedig fizikailag-lelkileg annak a gyereknek a nevelésébe.

Mert valójában pont ők nem fogják fel, hogy egy gyerek felnevelése az egy életre szóló elköteleződés és felelősség, ami nem való mindenkinek. A szaporodást pedig ugyanúgy ösztönből végzik, mint az állatok.

Aki az életében nem tud semmi mást felmutatni a saját reprodukcióin kívül, az szereti elhinni, hogy tényleg a gyerek az élet egyetlen, igazi értelme. (Ha nem így lenne, az azt jelentené, hogy neki be kellene ismernie, hogy az ő élete valamilyen formában egy kudarc.) Márpedig elég csak a vidéki, mélyszegénységben élő nagycsaládokra gondolnunk ahhoz, hogy lássuk, mennyire kevés a gyermekvállalási akarat önmagában a boldogsághoz, ha nincs mögötte semmiféle háttér, se egzisztenciális, se intellektuális.

Ma már egy kutyát is csak úgy adnak örökbe, ha meggyőződtek arról, hogy a leendő gazda alkalmas a feladatra, hogy évekre felelősséget vállaljon egy élőlényért. Nem beszélnek rá olyan emberre kutyát, aki nem akar kutyát tartani. A gyerektémában viszont még mindig a "kell" a fő hozzáállás, mintha nem lenne nyilvánvaló, hogy egy nem kívánt gyerek megszületése mekkora tragédia mindenkinek, de legfőképpen magának a gyereknek.

(38 éves, kétgyerekes nő, a harmadik baba pedig úton)

A 7-es valóban jól leírta, egyetértek vele.

Amúgy mi az, hogy mert ez a "normális"?? Hogy jön bárki ahhoz, hogy eldöntse a MÁSIKNAK mi a normális és mi nem? Amúgy iszonyú nagy ostobaságra vall a nem evést a gyermekvállalással összehasonlítani.🤦🏽‍♀️ Enni muszáj, különben éhen halsz, ellenben gyereket szülni még csak véletlen sem muszáj, az pusztán csak egy lehetőség, semmi több! És ha jól sejtem az evés nem jár egy életre szóló kötelezettséggel, ahogy 9 hónapnyi terhességgel meg egy brutál fájdalmas szüléssel sem. Az ösztöneinken meg tudjunk már túllépni, elvégre emberek vagyunk és nem állatok..