Ti férjetek is leszól benneteket ha rossz napotok van?

Nálunk is dettó ugyan ilyen helyzet van.... Hozzá kell tenni nem ilyennek ismertem meg a férjem.... Mikor már kiakadok azon, hogy neki kellett a gyerek , ami már itt van, inkább minden mással foglalkozik, elmegy órákra csavarogni, haverozni, testverekkel találkozni, Playstationozni itthon... Munka után inkább kicsmazik és úgy jön haza pár óra múlva, és fogja magát elkullog a másik szobába cigizni meg telefont nyomkodni,minden köszönés nélkül és még a gyereket sem nézi meg, majd késő este beeszi a penész hozzám az ágyba mint aki jól végezte dolgát itthon is. És még én ne legyek kiakadva mikor egész nap én vagyok az üvöltő gyerekkel, hulla fáradtan, mert persze hogy én nekem kell felkelni éjjel is hozzá mikor felkel a gyerek....

Már hozzá vágtam üvöltve, hogy ő akarta annyira a gyereket, itt van de nem is foglalkozik vele, hogy azt sem tudja mi az a tápszer vagy hogy miből áll a gyerek napja, mert mikor itthon is van, akkor sem foglalkozik vele 5 percnél tovább és hogy nem Facebook apuka kell hogy legyen, nem a Facebookon kell szeretni azt a nyomorult gyereket, hanem élőben és hogy még nem ért meg arra hogy legyen egy gyereke és nem is érdemli meg...! Erre fogta magát és elviharzott, majd fél egy óra múlva megjött és látszólag foglalkozott vele...

..... minden csoda három napig tart!.....

Kérdező, ne ostorozd magad, senki sem ezt akarja... De amikor azt látja az ember, hogy a férfi élete ugyanúgy megy tovább; akkor eszik, amikor akar, akkor fürdik, amikor akar, akkor és annyit alszik, amikor és amennyit akar, bármit tud csinálni akadályoztatás nélkül, és nincs összezárva az üvöltő-őrjöngő gyerekkel, akkor persze, hogy ez lesz a vége. Én is sajnálom, hogy a gyerekemnek ilyen anya jutott, de nem tudok másmilyen lenni, amikor alapvető emberi szükségleteim nem elégülnek ki tartósan. Nálam az evés ilyen. Eü. okból napi 5, de inkább 6 meghatározott mennyiségű és minőségű étkezésre lenne szükségem. Napi 1, max. 2 mennyiségileg és minőségileg is teljesen szr jutott évekig, mert a gyerek nem hagyott. Volt, hogy estétől másnap estig semmit nem tudtam enni. Totál kész voltam. És közben tudtam, hogy emberünk reggelizik/tízóraizik a munkahelyén, ebédel is, majd hazajön, és a szemem láttára még uzsonna meg vacsora nyugodtan, kényelmesen, közben tv-t bambulgatva, totál leszrva, hogy én ettem-e már aznap. De a kutyára rendszeresen rákérdezett, hogy vittem-e ki neki kaját... Amikor pedig szóltam, akkor visszakérdezett, hogy hát miért nem ettem.

... szóval amíg ilyen fazonok vannak, és az anyák egyedül tolják végig a napokat, addig nincs min csodálkozni. Nem tesz jót a gyereknek, persze. De mit tudsz tenni érdemben? Semmit 😔