Miért van ilyen sok nő aki nem akar gyereket?

Ha visszamehetnénk a múltba mondjuk 150 évet és meginterjúztatnánk sok-sok nőt arról, hogy akar-e férjet, gyereket, könnyen lehet, hogy nagyon hasonló arányban lennének a maihoz azok, akik nem akarnak, azzal a különbséggel, hogy 150 éve nem volt alternatíva meg kívánságműsor, hogy férjhez megy e a leánka, meg akar-e gyereket. Örülhetett, ha abba beleszólhatott, kihez adják.

Az embert az különbözteti meg az állattól, hogy képes tudatosan, az ösztöneit félretéve cselekedni. Egy állat nem azért lesz várandós és hoz világra kicsiket, mert akarja őket, hanem mert bele van táplálva, hogy szaporodnia kell, ami egy ösztönös dolog nála. Mi ezzel szemben átgondolhatjuk és mondhatunk erre nemet is, mert emberek vagyunk. Nem hiszem, hogy ebben bármi kivetnivaló van és nem gondolnám, hogy több nő nem akar gyereket, mint ahány férfi.

Az a kapcsolat pedig, ahol nincs az elején tisztázva, hogy ki akar családot és ki nem, nem egy őszinte kapcsolat... egy korrektebb első randin erre fény derül, tehát néhány jó numeránál több miatt nem lehetsz együtt olyan lánnyal, akinek egészen más elképzelései vannak.

13-as jót röhögtem :)) és tényleg így van, ha nem az a baj, akkor az ellentétje 😂

De ezt mind a nők teszik egymással... ők fröcsögnek mindenkire, úgyhogy nem kell vele foglalkozni

"13as nagyon szomorú,hogy ennyire befolyásol mások véleménye egy ilyen komoly saját életedet érintő kérdésben"

Nem érzem szomorúnak, inkább szerencsésnek. Vagy mit kéne tennem, diplomás minimálbérre gyereket szülni, tudva, hogy előbb-utóbb úgyis egyedül nevelem?

Nem kell értened az érveimet, tökéletesen elég az, hogy én megértem őket.

Nem borúlátó vagyok, hanem realista. A családomban a fele házasság válással végződött, ami nem, az meg olyan is... Pl. a nagyszüleim együtt vannak fiatalkoruk óta, ami van nekik, azt együtt építették fel, közösen. Volt egy belvárosi lakásuk, tényleg egy kis ékszerdoboz volt és mama imádott ott lakni. Közel volt hozzánk, a munkahelyéhez, mindenhez. Egyszer ment haza a munkából, és látta, hogy kint egy nagy tábla, hogy "ez a lakás eladó". Mint kiderült, a nagyapámnak elege lett a városi életből és kitalálta, hogy költözzenek ki vidékre. Meg sem kérdezte a nagyit, ő ezt eldöntötte, tehát mennek... És hiába volt benne mamának is rengeteg pénze a lakásban, hiába dolgozott ő is fiatalkora óta, mivel a lakás nem az ő nevén volt, nem tudott mit csinálni. Szóval költözött, és hiába utálja a mostani házukat, kertjüket, nem tudott mit csinálni, hiszen kevés ember válik 55-60 évesen. Vagy anyukám is rengeteget szenved a mai napig a férje miatt, és hiába kértem már kiskoromban is, hogy hagyja ott, váljon el, folyton azt hallgattam, hogy "miből élnénk meg akkor", "ne gondold, hogy mással jobb lenne", "most váljak el másodjára is?!" és még sorolhatnám. Nem boldog, nem szerelmes, mégis vele van. Én kényszerből senki mellett sem szeretnék maradni, legyen az a "muszáj" akár a gyerek, a pénz, vagy lakhatás. Viszont egyedülálló anya méginkább nem kívánok lenni, aki gürcöl egész héten a gyerekkel, majd' megszakad, hogy hordja különórára, sportra, de mellette még tanuljon és foglalkozzon is vele, mindig legyen otthon meleg étel, nevelje is és az utolsót is odaadja neki azért cserébe, hogy a gyerek folyton hisztizzen, és vitázzon. Mert valljuk be, egy válás esetén a gyerekkel kapcsolatos gondok 95%-a az anya baja, mert nagyon ritka az, hogy apuka is ott van bármikor, és segít, lehet rá számítani.

Elég sok párkapcsolatban élő barát, barátnő van körülöttem, ezáltal látom, mi megy. Most belegondolva, 10-ből 8-nál rendszeres a megcsalás, amit azzal palástólnak, hogy "részegek voltak", "összevesztek", "szüneten voltak" és még sorolhatnám. Szerinted ahol már 1-2 év után félremennek a felek úgy, hogy igazából se munka, se család, amibe belefásulhatnának, akkor mi lesz majd, ha ott lesz 1-2 gyerek is? És lehet legyinteni, hogy "nem jelentett semmit", egyszer majd lehet, hogy jön valaki olyan, akivel igenis jelenteni fog.

Én magamnak szeretnék előteremteni mindent, mert évek/évtizedek múlva nem akarok hoppon maradni, hogy az exem viszi a ház felét, követeli az általam megkeresett pénzt, vagy autót. Nem hiszek az örökké tartó kapcsolatokban, szerelemben. Mindenkit elhagynak előbb, vagy utóbb. Lehet, hogy a házasság még megmarad, de nem szívesen mennék haza olyan férfihoz, aki másra vágyik, nem rám. Magamat is ismerem, és tudom, hogy ha egyszer elegem lesz valakiből, akkor onnantól kalap-kabát. Egy gyerekkel az ember nem lép ennyire könnyen, meg szerintem egy anyának gyerekkel az oldalán sokkal nehezebb dolga van ismerkedni (legalábbis magamból kiindulva, ahogy én viszonyulok a pasikhoz, akiknek gyereke van).