Létezik egyáltalán ilyen, hogy semmi anyai ösztön? Megbántam, hogy gyerekem lett?
Egyszerűen hatalmas bennem a bűntudat és a kétségbeesés. Szerettem volna a babát, de most, hogy látom mibe csöppentem visszasírom a "gyerekmentes" időszakomat napi szinten. Nem látok örömet abban, hogy van egy kisfiam. Nyűg az etetése, tisztába rakása, altatása...tegnap éjjel már felkelni is képtelen voltam hozzá, csak elbőgtem magam az ágyban, hogy hagyd már abba a sírást. Persze, ellátom őt, de mindenféle anyai szeretet nélkül. Miért nem érzem azt, hogy nekem ő a mindenem és ösztönösen el kell látnom? Ha elvennék tőlem, akkor igaz, fájna, de semmi erős kötődésem nincs irányába és semmi felelősségtudatom, hogy itt egy bébi aki tőlem függ.
Mit tegyek?
válasza: válasza:Szia!
Köszi, hogy kérdezed. Most olvastam vissza és szinte fura volt, hogy ezeket én írtam. Már hálaégnek minden rendben, nálam is előjött a szeretet érzése ténylegesen és már ő is jobb alvó. Meg kellett kicsit szoknunk egymást. Most már imádom, hogy anyuka lettem. Néha hiányzik azért a szabadabb élet, de már minden rendben van :)
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!