Mennyire erős a babavállalási ösztön?

Én sem álmodozom, annyi idős vagyok mint te. Nem tudom, lesz e gyerekem valaha, de ha nem, akkor mi van?!

Saját magadnak kell megfelelni, nem másnak.

Van, aki szaporodik, mint a nyul. Kozben meg letojja, hogy melyiknek gyerekenek mire van szuksege. Na, ha ez a gyerekvallalasi oszton, akkor nem kerek belole.

Gyerekekkel foglalkozom, es szeretem is oket ugy, ahogy mas embert szeretni lehet. (Sot! Jobban is szeretem oket, mint a felnotteket.) De idegen csecsemokhoz nem futkarozok oda az utcan, hogy “jaj, de ubercuki, elajulok”. Szoval, en arra jutottam (racionalizalas), hogy nem gyereket kell akarnom, hanem egy olyan csaladtagot, akinek odaadhatom amin van:targyat, tudast, szeretetet. 28 evesen dontottem ugy, hogy akar johetne a gyermek, mert ertelmesek vagyunk, es van egy kozepes anyagi hatter. Persze, elotte mar sunyi modon dolgozott valami hormonalis dolog, mert az anya-gyermek reklamok, filmek valahogy elerzekenyitettek minden alkalommal. (Na, itt mar tudtam, hogy adni kell egy eselyt az anyasagnak, kulonben megzakkanok. Sajna, a hormonok tudnak olyan agyi elvaltozast csinalni, hogy...) Az esely meg fityiszt mutatott, es csak hosssssssszu evek mulva jott ossze a baba. Kozepesen problemas a terhesseg is, hatam kozepere nem kivannam meg egyszer, es akkor meg hol van a szules...

Szoval, ha beindul az oszton, es talalkozik a tudatos dontessel, valamint a lehetoseggel (parkapcsolat, anyagiak, egeszseg stb...), es nincs ellenvetese az embernek, akkor miert is ne vagna bele?

En mindigis ugy gondoltam, hogy lesz gyerekem, de sosem gondoltam ra kenyszerkent, inkabb lehetosegkent. Mas gyerekeit amugy egyaltalan nem birom, miota van sajatom, azota ez alol van azert kivetel, de alapvetoen en mindigis kerultem a gyerekek tarsasagat, szemben pl. a tesommal, aki imadja a gyerekeket, de sajatot sosem akart, pedig meg az en gyerekemhez is tobb turelme van sokszor, mint nekem, szoval lehet, hogy neked is eleg az, amit a munkadbol kifolyolag tapasztalsz.

26 evesen, mikor eljegyzett a ferjem, hirtelen feltamadt bennem a vagy nagyon erosen, hogy gyereket szeretnek, addig egyaltalan nem foglalkoztatott a kerdes, es ha azokra a ferfiakra gondolok, akiket rajta kivul megismertem, senki massal nem akartam volna gyereket vallalni, vagy osszehazasodni, csak vele. Irod, hogy nincs parkapcsolatod, nalam a megfelelo ember hozta meg a kedvet.

Szerintem nem kell mindenkinek barmi aron gyerek, foleg nem addig, amig bekezdesen belul haromszor hasznalod ra a kenyszer szot.

Én nem mondanám, hogy nem szeretem a gyerekeket, de bizony sokszor van/volt hogy más gyerekek agyamra mentek, pl közterületen, boltban stb hisztizéssel, kiabálással.

És? Nem más gyerekét kell szeretnem, másnak sem kell majd az én sajátomat szeretnie. Ha valaki családot alapít az nem arról szól, hogy a jövőben majd baba, meg gyerekmániásnak kell lennie.

A másik dolog igen, az a párkacsolat. Most nincs senkitd, érthető, hogy nem tört rád az érzés, hogy gyereket akarsz, nekem inkább az lenne a fura :)

Nem vagy lemaradva semmiről, nyugi. Ha eljön az ideje majd akarni fogsz, de ha nem akkor sincs tragédia.

Élj úgy, ahogy te szertnél.

Bakker 1-es, pacsi. Mintha en irtam volna. Detto ez volt. Igaz meg nincs gyerekem, de en mindig azt mondtam nem akarom, nem kell, nem hianyzik. Erre a ferjem megemlitette, hogy de ize mi lenne ha. Es azota meg KELL. Igaz meg nem sikerult, de folyamatban.

Kerdezo en most sem erzem azt a rozsaszin valamit, amit szerinted a barataid, ez csak igy befeszkelte magat, hogy kell. Legyen, jojjon. Ahhoz tudom hasonlitani, mint barmi mast, amit elhatarozok, hogy szeretnek megcsinalni, veghezvinni. Izgatott vagyok, varom, de ennyi. Szoval semmi extra.