Nem jön meg “bennem” az anyai ösztön. Selejtes lennék? Vagy még ráérek?
23 éves nő vagyok. A volt gimis osztálytársaim 3/4-ének már gyereke van, vagy épp most várják az elsőt, + házasok, jegyben járnak..
Viszonylag boldog vagyok (mondjuk mentális betegségem van, autista vagyok), de azt veszem észre hogy belőlem mintha hiányoznának az ilyen jellegű késztetések..
Ha ismerős mutat egy kisbabát, akkor mosolyt erőltetek és mondom hogy hú de ariii ilyenek, de nem jön meg az az igazi érzés. El van játszva.. Persze sosem tudnék ártani egy gyereknek ha lenne nekem gondoskodnék róla, kedves lennék vele, természetemből kifolyólag még többet is engednék neki mint a normál anyák, de akkor is. Érzem hogy ez valahol nem oké.
Engem jelenleg az hajt hogy minél több pénzt felhalmozzak, autókat javíttassak, vásároljak, lakást vegyek, meg hogy minden oké legyen otthon meg a kapcsolatomban is. Néha magamra erőltetek egy olyan gondolatot hogy majd egyszer én is anya leszek stb, de nem jön az a természetes érdeklődés..
Nyilván lehet így élni..A kedvenc közszereplőm is így él, elég sokat tudok róla, mondjuk ő egy férfi de akkor is. Biztos hogy így érdemes hosszútávon élni?
Mert nekem oké lenne, de érzem hogy valahol meg mégsem.
Szóval mit lehet tenni? Lehet inkább jobb lenne ha tényleg soha nem vállalnék gyereket?
23 évesen én sem akartam. Sőt akkoriban azt mondtam gyűlölöm őket, sosem lesz gyerekem. Fenn is tartottam ezt 28 éves koromig, amikor megismertem életem szerelmét.
Nem tudom másképp elmagyarázni, de nem az a késztetés jött, hogy gyereket akarok, hanem az, hogy az ő gyerekét akarom. Szóval nem a biológiai órám indult be, 30 vagyok.
Lehet, hogy neked is csak az igazi hiányzik hozzá.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!