Túlteng bennem az anyai ösztön? Mit tegyek, ha féltem másnál a babánkat?
Nem tudom miért, de egyszerűen félek, ha nincs nálam, nem látom, nem vagyok vele. Áprilisi születésű a kislányunk, minden tekintetben "álombaba", de vannak helyek, amik nem egy picinek valók. Ha ilyen helyre megyek/megyünk, akkor vagy anyukám, a párom anyukája, nagyszüleink, vagy a legjobb barátnőm van a picivel (aki a keresztanyukája is lesz). Csupa olyan ember, akikre az életemet is rábíznám, és akik napi szinten látják a babát, foglalkoznak vele, és nagyon szeretjük őket (tehát nem "kényszerből" találkozunk velük). Ráadásul jelenleg még a szüleimnél élünk, szóval anyukámékon alkalmasabb embereket nem is tudnánk találni, ráadásul mindig annyira lelkesek, ha unokáznak.
Mégis néha elfog a rosszérzés, hogy jaj vajon mi lehet vele, alszik-e, evett-e már. Pedig mindig jó a kedve, nem szoktak nagy sírások lenni nélkülem... Tudom, hogy örülnöm kéne, mert más szülő még 1-2 év után sem tudja másra hagyni a gyerekét, de valahol rossz is. Sőt, azt vettem észre, hogyha nincs ott, akkoris róla beszélek, róla nézem/mutogatom a képeket, videókat, vagy éppen azt zaklatom, aki vigyáz rá, hogy mit csinálnak éppen.
Az egész terhességem alatt 'laza' voltam, meg úgy alapból az életben is igyekszem az lenni, de most nem annyira megy. Hogy változtathatnék ezen?
1-1,5 hónapos a babad, mi az a hely ahova menned kell, de nem neki való?
Nrm vagyok egy csak velem és senki mással nem lehet a gyerekem anya, sőt de ez így fura amit irtal.
Hát a postára simán elviheted magaddal, de egy másfel honapos gyerek mellett már mozi, fodrász, kozmetikus, színház, anyámkínja?
Nem hanyagolom el én sem magam, félre ne értsd, de amúgy ha ezt leszámítjuk, túlparázod. Ha ennyire para vagy, akkor vidd magaddal, vagy mondd le a programot.
Mennyit? Heti max 3 óráról beszélünk, és általában végig alszik.
Nem naponta megyek el nyilván, meg anyukám is azt mondja, hogy ez 0-24 órás műszak, kicsit jól esik kiengedni. Ebben igaza is van, mert feltöltődök, csak mégis végig a kislányomra gondolok.
Ezt nem tudom így megfogalmazni, de nem 100%-ban stressz az egész. Hiszen tudom, hogy jó helyen van, olyan emberekkel, akik nagyon szeretik. De mégsem velem... Viszont közben jól is esik kicsit "kimozdulni", emberek között lenni, stb.
Anyukám szerint ez sosem múlik el, ő pl. már akkor stresszel, ha hall egy mentőt elmenni a közelben, és nem vagyunk otthon, vagy éppen autóban ülünk.
Szerintem ez normális. Akkor van gond, ha betegesen arra gondolsz, hogy komoly baja eshet, meghalhat. Az már pszichés gond. De így szerintem normális.
Gondolj arra, hogy milyen fantasztikusak az emberek, akikre ráhagyod, hogy ők plusz szeretetet adnak neki, egészséges kapcsolat alakul ki köztük. Mantrázd, hogy minden rendben van.
"Tudom, hogy örülnöm kéne, mert más szülő még 1-2 év után sem tudja másra hagyni a gyerekét"
Pont hogy egy pár hetest a legkönnyebb ott hagyni, ha nem szoptatod, mert neki még nem hiányzol (és nem is fogsz jó darabig, ha kézről kézre jár), így csak a lelkiismereteden múlik... ami láthatóan működik, csak tudnám, hogy akkor miért nem hallgatsz rá??
Ha nem esik jól kimozdulni, mert folyton rá gondolsz, miért csavarogsz? 1,5 hónapos
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!