Túlteng bennem az anyai ösztön? Mit tegyek, ha féltem másnál a babánkat?
Nem tudom miért, de egyszerűen félek, ha nincs nálam, nem látom, nem vagyok vele. Áprilisi születésű a kislányunk, minden tekintetben "álombaba", de vannak helyek, amik nem egy picinek valók. Ha ilyen helyre megyek/megyünk, akkor vagy anyukám, a párom anyukája, nagyszüleink, vagy a legjobb barátnőm van a picivel (aki a keresztanyukája is lesz). Csupa olyan ember, akikre az életemet is rábíznám, és akik napi szinten látják a babát, foglalkoznak vele, és nagyon szeretjük őket (tehát nem "kényszerből" találkozunk velük). Ráadásul jelenleg még a szüleimnél élünk, szóval anyukámékon alkalmasabb embereket nem is tudnánk találni, ráadásul mindig annyira lelkesek, ha unokáznak.
Mégis néha elfog a rosszérzés, hogy jaj vajon mi lehet vele, alszik-e, evett-e már. Pedig mindig jó a kedve, nem szoktak nagy sírások lenni nélkülem... Tudom, hogy örülnöm kéne, mert más szülő még 1-2 év után sem tudja másra hagyni a gyerekét, de valahol rossz is. Sőt, azt vettem észre, hogyha nincs ott, akkoris róla beszélek, róla nézem/mutogatom a képeket, videókat, vagy éppen azt zaklatom, aki vigyáz rá, hogy mit csinálnak éppen.
Az egész terhességem alatt 'laza' voltam, meg úgy alapból az életben is igyekszem az lenni, de most nem annyira megy. Hogy változtathatnék ezen?
Egyszer voltam eddig moziban (az esti altatás után, fel sem ébredt). Szóval ezt csak példának hoztam, nem arról van szó, hogy mi moziba rohangálnánk a babánk mellől rendszeresen. :)
Ne forgassátok ki a szavaimat, legyetek kedvesek. Heti 2-3 óráról van szó. Ennyit akkoris simán lenne a nagyszülőkkel, ha nagyobb testvére lenne, akit iskolába/óvodába hordanék.
Nézd, nekem van nagyobb gyerekem is, és úgy megyek érte az oviba, hogy viszem a kicsit is.
Amúgy nyilván azt csinálsz, amit szeretnél, mások példája nem szentírás, csak ne csodálkozz azon, hogy hiányzik a saját, náhány hetes gyereked.
Nekem van nagyobb, és viszem magammal az oviba a kicsit, aki 4 hós.
Nyilván nem hal bele a gyereked, de ez még a gyerekágyas időszak.
Igen, kell szabadság az anyának is, de én az első 2 hónapban 2x 1 órát voltam távol a kicsitől a hipermarketben, amig bevásároltunk
Egy csomó helyre amúgy viheted már. Ikyen a posta, bolt, seta stb. Mig ilyen pici, ugyis végigalussza.
Nekem ez nagyon fura,hogy mindig másnak passzolod le a gyereket.Nekem se fodrász,se kozmetikus,se mozi,se színház,se posta nem fontosabb az 1 hónapos gyerekemnél.Előtte mind megcsináltattam ezeket,postára férjem ment.3.babánál meg amint tudtam(kb 2 hét) vittem a nagyobbakat oviba a kicsivel együtt.Véletlenül sem hagytam otthon senkivel.Azért szültem,hogy én foglalkozzak vele,az én felelősségem(és az apjáé),de egy újszülöttet az anyja ismer legjobban.Na meg ez,h kézről kézre jár.Na nem.Magunknak vállaltam a gyereket,egy időre lemondással jár.Nem örökre,de azért ilyen picire más vigyázzon...
Szóval a megoldás,hogy TE vagy vele,nem más.Viszed magaddal.
Lepasszolni? Ez mit jelent?
Ha azt, hogy más van vele picit, akkor nem értem, miért bűn. Persze, magunknak szültem, de 1-1 óra biztosan megbocsátható, főleg úgy, hogy a nagyszülők KÉRIK, hogy lehessenek vele, vagy hogy menjünk el picit hozzájuk.
Én is megcsináltattam mindent, de a hajamat hiába szárítattam be szülés előtt, nem tart hetekig sehogy sem. Ahogy a körmöm, szőröm is nő folyamatosan... De ismétlem, nem napi szintű dolgokról van szó, hanem mondjuk heti 1-ről. A legközelebbi rokonok vannak vele, nem a szomszéd, vagy bárki jöttment.
Én gondoltam magam túlféltőnek, hát látom itt páran durvábbak nálam.
Hát én a 4 hónapos mellől sem voltam még magán programon sem szépítkezni. Az más kérdés, hogy 2 hónapos korától vállalok munkahelyi feladatokat, kb annyit mint a Te mozid, szóval nem ítéllek el. Én az apján kívül nem hagyom senkire, semennyi időre. Egyelőre. Mondjuk ha Anyu közel lakna, talán ez is más lenne.
Amit szeretnék mondani, hogy úgy vettem észre hogy ennek a kimozdulósdinak van egy ösztönös menete. Pl a 8. Heten iszonyú megterhelő volt elmenni órát tartani, a 10. Héten simán ment. A hathetes szüleszeti kontrollra kétségbeesve bkv-ztam a babával 1 órát, 2 hét múlva az ortopédiára meg könnyedén.
Egy időben meg voltam ijedve, mennyire nyuszi vagyok, aztán egy belső ritmus szerint eljött az ideje mindennek. Hallgass erre a ritmusra. A Te terhességed, szülésed, babád, lelked, tested.
Viszont vigyázz mert a babának is van ritmusa. Az enyém 6 hetesen pl annyira anyás lett hogy pisilni se engedett el. Szóval figyelj az ő jelzéseire is.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!