Majdnem 22 évesen 0 bennem az anyai ösztön, a gyermek utáni vágy, sőt a babákat idegesítőnek tartom. Jár valaki hasonló cipőben? Gyerek nélkül is lehet teljes az élet?

Én 27 éves koromig gondoltam azt, hogy a gyerekek idegesítőek, és sikító-frászt kapok tőlük.

Aztán valahonnan előbukkant a vágy, és lám, most van egy 2,5 éves lányom, aki a világ legjobb dolga az életemben.

A mai napig nem vagyok oda a más gyerekéért, bár már megbarátkoztam velük. Viszont a sajátom a mindenem, teljesen másképp állok hozzá, mint más gyerekhez, és imádom.

Az anyai ösztönök pedig igenis léteznek, de nem lehet tudni kinél, mikor és miért bújnak elő.

A lényeg, hogy 22 évesen eszembe sem jutott a gyerekvállalás. Tanultam, dolgoztam, párommal voltam, éltem az életem.

Mikor nem volt babám, akkor állatoknak adtam az adóm 1%-át, mióta van babám, a koraszülött mentőknek.

Szerintem ne agyalj azon, hogy jaj most nincs benned vágy, mert pár év, vagy akár pár hónap alatt is annyit változhatsz e téren, hogy ihaj.

Nem beszélve arról, hogy ha majd egy megbízható pasira találsz, lehet előjönnek azok a vágyak, amik most még valahol tök mélyen rejtőznek. :)

2 dolgot mondanék. 1. még nagyon fiatal vagy ha 10 év múlva is UGYANEZT érzed akkor nyilván fordítsd a szereteted továbbra is az állatok felé, nincs ezzel baj szerintem nem kell mindenkinek szülni mintha az vmi kötelező "projekt lenne"

2. nagyon más az hogy MÁS gyereke idegesít mint az amikor a sajátod van ott... Én mai napig nem annyira kedvelek más gyerekeket, vagyis nyilván toleráns és normális vagyok velük de hogy kifejezetten üngyürü büngyürüzzek velük meg kérdezgessem róluk a szülőket, az nem az én világom.

Holott van egy 5 éves fiam és egy 3 éves lányom, akiket mindennél jobban imádok:)