Majdnem 22 évesen 0 bennem az anyai ösztön, a gyermek utáni vágy, sőt a babákat idegesítőnek tartom. Jár valaki hasonló cipőben? Gyerek nélkül is lehet teljes az élet?
Lassan betöltöm a 22 évet, de egyszerűen nem kedvelem a kicsiket..aranyosak és édesek tudnak lenni (főleg mikor alszanak), de a gyerekről rögtön a sírás, nyafogás jut eszembe, meg hogy bekakil, bepisil..viszont ha meglátok bárhol egy állatot, ami úgy általában véve aranyos, tehát nem pók meg sáska vagy béka, akkor rögtön olvadok, magánéletemben is nagy állatvédő vagyok és adóm 1%-át is állatos szervezetnek ajánlom fel, nem pedig humánnak. Falusi vagyok, sok állatunk volt mindig is, valószínűleg ez is közre játszik, viszont a rokoni körben (még) nincs kisbaba senkinek, szóval nincs mitől felébredni az anyai ösztöneimnek.
Senki nem siettet a gyerek miatt, most épp párom sincs, csak elgondolkodtam ezen a kérdésem..hogy ezt lehet egy picit erőltetni kell és beindul vagy csak nem vagyok anya típus?! Szerintetek lehet teljes egy élet baba nélkül?
Cseszegető válaszokat nem kérek, de minden egyéb normális jöhet..köszönöm nektek! :)
:D Bennem 32 évesen is 0 volt volt... :D Most várjuk az elsőt, s valami szikrányi már van :D 34 vagyok
Úgyhogy ne parázz ezen! :)
fogadni merek,hogy 10 év múlva már anya leszel!
ha már most ide kiírtad,akkor foglalkoztat ..
Idővel ég meg változhat, de lehet, hogy marad igy. Igy is tudsz teljes életet élni. (Gondolj bele, van aki szeretne, dd mégsem lehet gyereke, az is boldogan tud élni).
Es sztem meg igy, ha valaki nem vágyik babára, nem "kell" társadalmi elvárásbol szülnie. (Sok ilyet látok, es anyuka megorul a gyerekektől)
Nincsen ezzel semmi baj. Nem vagyunk egyformák, megfelelésből pedig nem szabad szülni, nem társadalmi elvárás ez, hiszen Te döntésed (és a leendő Párodé), nem a szomszédé :)
Más gyerekével én se nagyon tudtam mit kezdeni. 24 évesen lettem terhes, már 4 évesek az iker kisfiaim. Nagyon jó érzés, ők a legfontosabbak nekem, igaz, sokat változtam én is.
Húgom most annyi idős, mint mikor én voltam kismama, de őt el sem tudnám képzelni még anyukaként. (Ő sem magát) Mindenkinek más a biológiai életkora, a tervei, a céljai. Ha később sem változik, és a férjed sem akar, attól még élhettek boldogan. Baráti társaságban volt 1 pár, ahol a srác akart gyereket, a lány nem. Persze elváltak, a lány utazgat, éli világát, ő így boldog. Hozzáteszem a házasság is megfelelési vágy miatt lett.
Egy cipőben járunk, ugyanannyi idős vagyok, mint te és ugyanígy gondolkodom. :) Én nem aggódom azon, hogy mi lesz később, ha lesz gyerekem, biztosan szeretni fogom őt és jó anya leszek, ha nem, hát lesznek más dolgok, amik boldoggá tesznek.
Egyébként van egy pár éves kistesóm, anyukám imádja a gyerekeket, de idegileg teljesen kikészült mellette. No nem azért, mert a kistesó olyannyira rossz gyerek lenne. Persze anyum imádja és soha nem mondana le róla, mégis van, hogy úgy érzem, ha talált volna magának valami nagyszerű hobbit, elkezdett volna tanulni valamit, vagy publikálni esetleg (mert szeretett volna), akkor most kicsit jobban kiteljesedhetne az élete és a személyisége is. Egyszóval, arra célzok, hogy más dolgok is adhatnak ugyanolyan örömöt. :)
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!