Terhesség utáni depresszió ilyen későn?
Fiam 8hónapja született. Nagyon vártuk, mindketten akartuk. Azt már akkor tudtam, én leszek vele egyedül itthon, segítség nélkül. Párom vállalkozó, heti 6és fél napot, napi kb 14 órát dolgozik durván. Szóval kb aludni jár haza. Ez amióta együtt vagyunk igy van.
A szülők (sem az enyém sem az övé) nincsenek jelen életünkben. 2éve költöztünk ide, itt nagyon nincsenek barátaim, barátnőim 100km-re laknak.
Mikor meglett a fiúnk, én voltam a legboldogabb ember. Az első honapok is totál zökkenőmentesen teltek. Összetudtam egyeztetni a gyereknevelést, a minden napi főzést, a takarítást, udvart, mindent. Ezt a mai napig tartom, egyedül rendezek kb mindent. Eddig 1 átaludt éjszakánk nem volt. 3szor kel átlagosan a fiam, mindig én kelek hozzá.
Igazából változás nem történt a szülés óta. Én mégis egyre jelentéktelenebbnek, feleslegesnek érzem magam. Párom ezt látja rajtam, de nem ért meg, ezért elhidegülünk szépen lassan egymástól.
Hiába mondom, hogy énidőre lenne szükségem, hogy gyakorlatilag 8hónapja nem voltam 10percet összesen csak magam, a gyerek nélkül. Nem tud mit csinálni, dolgoznia kell, másra meg nem tudom bízni a gyereket. Folyamatosan fáradtnak érzem magam. Nem csak fizikailag. Próbálom kívülről mutatni, milyen erős vagyok, de közben belül darabokra hullok.
Tudtam, hogy mire vállalkozunk, hogy ez vár rám, de nem gondoltam, hogy ez egyre hobban nyomasztani fog, hogy rámtelepszik, és megeszi az életemet.
Pszichológushoz nem szeretnék menni. Nem is tudnék, hisz a gyerekkel nem tudok mit csinálni addig. Megérteni pedig nem ért meg senki, mert ezt nem élték még át a körülöttem lévők, nem tudják mit érzek.
Nagyon félek, ezt nem bírom már sokáig így.
Valakinek valami tanácsa, ötlete, vagy csak 1-2nyugtató szava nincs esetleg?
Nem terhesség utáni depressziód van,csupán fáradt vagy,ami teljesen érthető.
Gondolj bele,8 hónapja egyedül vagy a babával,felnőtt társaság nincs. Csoda,hogy egyáltalán eddig bírtad. Rossz anya sem vagy ettől.
Viszont ki kellene mozdulnod,akár a gyerekkel játszóházba (ha van ilyen lehetőség),sétálni,programokra.
De legjobb lenne gyerek nélkül. Fizetett bébiszittert nem tudnátok heti pár alkalommal kérni? Ki kellene mozdulnod otthonról. Fodrász,mozi,sport,séta,bármi egyedül. És az se lenne rossz,ha a pároddal elmennétek valahova kettesben.
Tudom,sokat dolgozik,de havi 1x nem tud időt szakítani rád,a kapcsolatotokra,a babára?
Mindenesetre próbálj megnyugodni,nincs szükséged pszichológusra,pszichiáterre,egyvalamire viszont nagyon is: én-időre.
Próbálj valahogy kiszakadni a mindennapokból.
Nem kötekedni szeretnék, megertem, hogy dolgozni kell a párodnak, de nem ketten akartatok? Nem ketten "csináltatok"? Nem érti meg, hogy e időre van szükséged? Hát nem azért, de én otthagynam az ilyen "párt". Nekem a férjem, annak ellenére, hogy 12 órákat dolgozik, van, hogy 6 napot, van, hogy, éjszaka, van, hogy egyikből a másikba. Volt, hogy éjszakás után jött el velünk orvoshoz, vagy oda, ahol kellett még 2 kéz. A sógorom van, hogy ügyeletes, 1 hétig, 0_24 hivhatjak, és van, hogy mennie kell hóban fagyban dolgozni... Mégis mindig ott volt a gyerekeknél, a lányát éjszakákon át ringatta, úgy, hogy ment hajnalban melózni.
Szerintem igenis be kellene fognod, nem szeretem az ilyen embereket, és aldom az eget, hogy egy olyan apja van a gyereknek, aki a munkán kívül is apa.
Minden jóindulattal, szólj neki, máshogy nem lesz változás.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!