Mitől alakulhat ki egy 6 éves gyereknél depresszió?
Azért írom ki ide anonim ezt a kérdést, mert teljesen tanácstalan vagyok. Esetleg ha valaki járt hasonló cipőben bármilyen tapasztalatot szívesen fogadok mitől alakulhatott ez ki.
Bölcsiben és az oviban minden rendben volt velem. Szerető családból származom. Igaz mindig szigorúan bántak velem. Egyke vagyok. Elmesélem ezt a történetet, mert rettegek,hogy a gyerekemre ugyanez vár. Szóval szerintetek mitől alakulhat ki egy első osztályba való beilleszkedés során depresszió? Elsős koromat iskolában-otthon végig sírtam. Nem tudtam beilleszkedni, tanulni se semmit. Úgy éreztem, hogy bedobtak a világba egyedül. Ha láttam az égen egy repülőt azt hittem anyám van rajta és magamra hagy.Kín keserves volt minden pillanat. Tisztán emlékszem rá mikor beléptem az osztályba először. Frissen volt festve, hirtelen megcsapott a festék és új könyvek illata na meg a sok osztálytársé. Szívem szerint ha akkor lett volna választásom inkább meghaltam volna.Totál becsavarodtam abban az egy évben kicsiként.Pedig aztán tényleg a szüleim amiben tudtak segítettek. Utána jobb lett a helyzet,lettek barátaim, de ez akkor is aggasztó, hogy mi lehetett velem. Középsulis beilleszkedés már simán ment(jó persze nem 1 nap után hanem 1 hónap után) de az nem volt vészes, egyáltalán nem viselt meg.Nagyon félek, hogy ugyanez lesz a gyerekemmel. Azóta minden rendben velem, nem lettem kettyós :D Igaz még mindig gyomoridegem van új társaságban, de azért felnőtt fejjel többé(-kevésbé :D) sikerül mindenkivel megtaláljam a közös hangot. A másik vicces a dologban, hogy 20 évesen belevágtam a nagyvilágba önállóan teljesen külön életet kezdtem. Ezért is állok a dolgok mögött értetetlenül. Szeretném azt az 1 évet elkerülni a gyerekemnél. Szerintetek ilyen helyzetben mi a jó nevelés? Hogy alakulhat egy ilyen ki?
Ez közel sem depresszio, és a depressziónak ehhez semmi köze sincsen.
Egyszerüen egyedül érezeted magadat és elhagyottnak.
Hogy miért alakult ki ez, annak több oka lehet. Lehet, hogy kicsiként mikor valamit nem úgy csináltál mint akarták a szüleid vagy hisztiztél akkor azt mondták, hogy ha rossz vagy itt hagylak, vagy ha rossz vagy nem viszünk magaddal...
Aztán ami bizotsan volt egy nagy foku önértékelési problémád, az önbizalmad a béka feneke alatt volt. Ez pedig sokszori fegyelmezéssel érhetö el. Föleg ha a gyermek van minösítve és nem a tette. Rossz vagy, hülye vagy, buta vagy. Ha a rosszaság van minösítve vagy a hülyeség az más. Rosszaságot csináltál, hülyeséget csináls...
Aztán önállósítani az ovisokat. Utolsó nyáron a lányaimat mindig arra ösztönöztem, hogy önállóan kérjenek sültkrumplit a strando, vagy elmehetnek együtt a szembelévö boltba nyalókát venni, ha a dokihoz mentünk ök mondták el mi bajuk van.
Vagy ha nagyon önbizalom hiányuk volt akkor a türköelé álltunk a karácsonyi müsor elött és elmondtuk 10x, hogy ügyes vagyok, szép vagyok, okos vagyok, megtudom csinálni...
Ne rettegj ettöl, a gyereked nem te vagy. Azért mert te nem tudsz fátfaragni, belöle még lehet müvész lesz.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!