Anyák!? Létezhet ilyen szülés utáni depresszió?
Jelenleg a barátnőmmel sajnos a kapcsolatunk azóta amióta teherbeesett nagyon megromlott.
"Bármit csinálok csak mindent elrontok" és ez nem így van.
A kisbabánk 9 hete megszületett de a terhesség 1. Hónap végétől katasztrófális állapotúnak mondható, csak azért vagyunk még együtt mert befogom a számat és inkább lehajtom a fejem.
Jelenleg viszont katasztrofális a helyzet otthon, apaként ha bármit szeretnék csinálni azt csak az ő felügyelete mellet tehetem, legyen egy pelenkázás vagy az esti fürdetés amiből annyira vehetem ki a részem hogy foghatom a baba egyik lábát, fejét (fürdetésnél) stb.
Ha kimerem nyitni a számat mert valami zavar akkor már jön a vitatkozás amit én nem akarok
Barátnőm viszont nem érzi magát jól a lakásban mert egyedul érzi magát itt és fogta a babát és vidékre vitte úgy hogy amikor este mentem haza munkából akkor becsomagolt és amire hazaértem addigra ő el is indult a babával és mivel kitépni nem fogom a gyereket a kezéből nem tettem de szóban figyelmeztettem hogy ezt nem teheti meg és ne menjen sehova mert ez kegyetlen dolog amit csinál.
Amióta terhes lett teljesen eltávolodtunk egymástól olyannyira hogy se egy puszi se egy ölelés se együttalvás sey szex azóta 1x sem volt, és ha ezt szóvá merem tenni akkor kezdődik a vita hogy minek akarok én ráerőltetni olyat amit nem érez hogy akarja magától, hozzáteszem terhesség elött olyan volt mint az álom számomra mert minden megvolt ami kellet.
Jelenleg vidéken tartózkodik a 9hetes fiammal és miután 3 napi sírás könyörgés után annyit kitudtam szedni belőlle hogy ő neki fejben valami nem stimmel és nem szeret itt lenni mert állandóan szóváteszem hogy egy köszönés egy ölelés egy puszi nincs , így ő neko idő kell hogy hátha vissza jön a szeretet felém ,mert jelenleg nem érzi úgy hogy szeret és hogy közelembe akarna lenni.
Az én hibám annyi hogy azt akartam hogy szeressen és ne egy idegen emberként keljen hazajönnöm ami már 11 hónapja folyik itthon.
Anyák!!? Az lenne a kérdésem felétek mert ez számomra kegyetlen érzés és 3 napja alig eszek alig alszok és a munkahelyen is csak "vagyok" hogy volt ilyen depresszió fajta valakinek akinek ennyiee kaotikusan kihatott volna vagy hallott ilyenről már hogy szó szerint hatalmas szerelemből terhesség után az apa egy nem kivánt személy lett az anya(31) szemébe?
Az apa(31) esetemben én szó szerint mindenről lemontott a család miatt és kezdetektől úgy alakítom a napirendemet hogy csak munka es utána rögtön haza fürdetésre(19:00ra)
Se kiruccanás ismerősökkel, se buli, csak család.
Terhesség 3. Trimeszter végéig én olyan szinten befogtam a számat hogy a terhesség ne idegeskedéssel menjen el hogy nyeltem és csak lestem a kivánságokat.
A 8. Hónaptól viszont elkezdtem vele megbeszélni hogy ez így nagyon nem normális és egyre jobban agresszívabban kezelte ezeket hogy ő nem érzi hogy közeledne.
Mit tehetek én aki a fiát és a párját szeretné?
Jelenleg ott tartunk hogy elvitte a fiamat (80km re) és időt kért hogy neki otthoni nyugalom kell mert itt egyedül érzi magát, nem akar a közelembe lenni és nem.érzi hogy szeretni tudna és reménykedik hogy újra érezni fogja de ehhez idő kell.
Én szó szerint bele rokkanok mert annyira szeretem a családom hogy bármit kér azt teljesítem még ezt is miközben szó szerint csak a családomnak élek és a hibám az hogy szóvá mertem a vége felé tenni egyre többször hogy majdnem 1 éve idegen emberként kezel mint egy lakótársat és ez így nem jó.
Mivel tudok segíteni hogy ezen túl lendüljön?
Mit tehetek?
Azért imátkozok hogy ez egy atmeneti depressziós tünet legyen ahogy ő is mondta és csak idő kelljen egy másik környezetbe de eszméletlen érzés hogy nincs velem ő és a fiam :(
Ez biztos nem szülés utáni depresszió. Már azért sem, mert terhesen kezdődött.
A hormonokra se lehet fogni ilyen szintű kiborulást, mert akkor már egy pár sem lenne együtt.
Itt a párterápia lehet az utolsó mentsvár. De eleve az kérdéses, hogy ő érre hajlandó-e.
Előre is bocsánat a feltételezésért.
Nem lehetséges, hogy már a fogantatás előtt eltávolodtatok egymástól? Lehetséges, hogy csak arra kellettél neki, hogy teherbe ejtsd?
Csak mert szerintem már mindenki találkozót ilyen sztorival (akár ismerős-ismerőséről).
Fejezd be ezt a sírást,meg könyörgéseket,mert nagyon papuccsá váltál.Tepersz mint állat hónapok óta,és semmit nem kapsz cserébe,gyerekedhez is alig érhetsz hozzá,ez normális dolog.A nő meg csak kihasznál téged.
Szerintem nem szeret már téged.A helyedben csak és kizárólag azért hívnám fel néha,hogy a gyerekről kérdezzek,semmi másról nem beszélnék.Ugyanis szerintem ő teljesen biztos abban,hogy teperni fogsz ezerrel utána.Tedd pont az ellenkezőjét.Aztán majd meglátod hogy dönt,úgyis ki fogja nyögni magától.
Ez nem depresszió.
Már az durva, hogy a gyerekedhez nem érhetsz, nem mondhatsz véleményt, mit hogy csináljatok vele. Teljes értékű szülő vagy, nem egy felesleges 3.
Amúgy nem szeret. Lehet előtte is már csak arra kellettél, hogy legyen kitől gyereket szülni. Normális nő nem löki el a párját folyton. Terhesség ide hormonok oda.
Ne remélj sokat.
Nem szeret. Ne legyen igazam, de a gyerekvallalas miatt volt csak odaado az előtte lévő időszakban. Megcsinaltad a gyereket, véget ért a feladatod.
Onzonek gondolom ezzel együtt, mert a gyereket teljesen elszakitotta tőled, ezt nagyon nem szabadna.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!