Tényleg depresszió lenne?

Sziasztok! Két hónapja szültem, és az első két hét óta úgy érzem valami nincs rendben. Imádom a kisbabám, nem is vele kapcsolatos a kérdés, hanem minden mással. Elég sokszor rettenetesen levert vagyok, a legapróbb dolgok is kihoznák belőlem a házi sárkányt HA nem fojtanám el- amit egyre jobban nehéz. Nagyon könnyen elkap a sírás, de nem csak a dühtől/szomorúságtól, hanem akkor is ha nagyon meghatódom. Napokig képes vagyok rágódni a "sérelmeimen" (van amit jogosnak is érzek, de tisztába vagyok vele, hogy nem mindegyik az. Elmondtam ezt egy barátnőmnek, ő azt mondta ez lehet akár szülés utáni depresszió, de én ezt nem hiszem, mert ez az állapot nem a babámra vetül ki, hanem a páromra+családtagokra, és saját magamra is, mert úgy érzem elcsúfított a terhesség. (Hozzá teszem, mindenki azt mondta hogy ragyogok és soha nem voltam ilyen szép. Pedig szerintem rettenetes lett a külsőm.) Szerintem csak a hormonok teszik ezt. Szerintetek? (Hangsúlyozom még egyszer, hogy a babámat imádom, ő az én kis hercegem, csak mellette tudok elszakadni ezektől az érzésektől! Köszönöm a véleményeket.)