Olyan kérdéssel és egyben kéréssel fordulok hozzátok, akik átestek egy vetélésen- (missed abortion), és utána, de nem rögtön újra Várandósok lettek. Hogyan tudtátok "átvészelni" a kritikus hónapokat? Köszönöm, ha válaszolsz, és tanácsot adsz!

Sziasztok!

3 éve próbálkozunk már a férjemmel. 1,5 éve sikerült gyógyszeres kezelés mellett, de sajnos missed abortion lett a vége. Az első orvosom, mint kiderült teljesen félre kezelt. Váltottam orvost, rögtön az első vizsgálásnál kiderült, hogy PCO-m van, amire szedek Metformint, és a progeszteron szintem is nagyon alacsony, arra progeszteron pótlót, napi 600 mg-ot. Sikerült, peteérést serkentő és tüszőrepesztő injekciókkal elérni a peteérést, és hála Istennek sikerült is a fogantatás. Úgy gondoltam, ha egyszer végre sikerül, én leszek a világon a legboldogabb ember, de sajnos nem így lett. Ezért még önmagamat is ostromolom, hogy miért nem tudok örülni, annak amire a világon a legjobban vágytam. Mivel egyszer már a testem becsapott, és megtörtént a legborzasztóbb, ami egy nővel megeshet, ezért egyszerűen valami nem enged teljességgel örülni. Minden nagyon jól alakult, okom nem lenne a szomorúságra, és mégis. Kérlek, akik átestek ilyenen, segítsetek, hogyan tudtatok boldogok lenni, és örülni a kis babókának, ahogy Ő megérdemli. Annyit még elnézést, hogy 25 éves vagyok, és 11 éve vagyunk együtt a drága Férjemmel. Nagyon szerettünk volna már, hogy sikerüljön a mi Kincsünk, és már a pocakomban van, különben 6 hetes várandós vagyok. Köszönöm, ha elolvasod, és válaszolsz is! Minden jót kívánok!