Szülés utáni depresszió?

Szerintem is ez most még normális. Az tök jó, hogy a párod sokat segít.

Viszont az előző baba elvesztése miatt lehet idővel érdemes lenne szakemberhez fordulnod, hogy ne hagyjon begyógyulatlan sebeket.

Szerintem teljesen természetesek az érzéseid. Én is állandóan tele voltam kételyekkel. Folyamatosan fáradt voltam, a fáradtságtól pedig elsírtam magamat a legapróbb nem megszokott dologtól is (legyen az pozitív, vagy negatív).

Ilyenkor bizony úgy a harmadik hónap után már előfordult, hogy megkértem a páromat, hogy hagy kapjak egy este kimenőt (általában péntek volt). Havonta, két havonta elmentem ilyenkor valahova néhány órára, amihez kedvem volt. Vásárolni, barátnőzni, vagy csak sétálni egyet, éjszaka magamra csuktam a háló ajtaját, a fejemre tettem a párnát, a párom a másik szobában aludt és ő kelt éjszaka a babához.

Lehet ez önzőnek tűnik, de nekem ez kellett ahhoz, hogy ép ésszel, friss "szellemmel" tudjam csinálni a baba körüli dolgokat tovább. A pihenés! És hiszem azt, hogy a babának is jót tett, hogy nem egy fáradt, nyűgös anya vette a kezébe nap mint nap.

Egy idő után jobb lett, főleg amikor már többet kitudtunk mozdulni otthonról. Alig vártam, hogy apa hazaérjünk és este együtt menjünk sétálni, vagy beüljünk egy étterembe, aztán később a játszótérre. Ekkor váltunk igazán egy családdá, az első pár hónapban inkább csak túléltünk. :)

Próbáld meg te is megtalálni azt a programot, ami kikapcsol. Apára pedig nyugodtan bízd rá a babát, főleg ha szívesen van vele! :) Ettől nem vagy rossz anya, inkább ő a jó apa. Légy rá büszke és örülj neki, hogy segít!

A múlton pedig ne rágódj. Szomorú ami veled történt, de ennek valamiért így kellett lennie. A haragot, a depressziót, a hibáztatást felejtsd el. Ez nem segít. Nézz rá a gyönyörű babádra és légy hálás azért, hogy ő itt van neked.