Komoly depresszió kisgyerekek (1 és 4 éves) mellett, a pszichiáter 1 hónap alatt még nem volt eredményes, valakinek hasonló tapasztalat és tanács?
Feleségemnél valószínű súlyos depresszió áll fenn, ami 2 hónap alatt fokozatos alváscsökkenéssel kezdődött (a 4 évesnek és a másfél évesnek se reggel se nappal nem hagyta pihenni, külföldön élünk, ahol segítségünk senki és még ovi sincs, ahova a nagyot kis időre le lehetne adni, csak heti 2 nap magánbölcsit tudtunk megengedni).
Én a férj vagyok, próbálok ezúton is segítséget, tapasztalatokat kérni, hátha a válaszokat érdemes lesz neki is megmutatnom. A gond, hogy akkor sem tud aludni, mikor lehetősége lenne rá (a kicsi most kezdte átaludni az éjjelt) és fél az elalvástól, pánikrohama van, szorong. Ügyeletre járunk hetente, ahol hagyományos nyugtatót (xanax) nem kaphat, mert nála idegbénulást okoz, így most altatóval vészeli át az éjszakákat, valamint antidepresszánst kapott egy hete. Mára teljesen le van lassulva, emlékezetkihagyásai vannak és ma majdnem elütött egy gyereket a kocsival. Én pedig nem tudok a munkámra koncentrálni tekintettel a stresszre, hogy bármelyik pillanatban nem tudom megoldani a 2 gyerek és az ő gondozását, ha beüt a krach. Egy hete itt van nagynéném még egy hétig, ő ad támaszt a családnak, aztán lesz 5 nap szünet és utána jön az anyukája 2 hétre. Én a munkám nem hagyhatom ott, sőt, össze kellene szednem magam... igazi patthelyzetet látok. Egy opció, hogy elköltöznek Mo-ra, és ott remélem rendbeszedik, de nem tudni, mi az oka, hiszen most semmi trauma nem volt, szépen élünk, egészséges, jó gyerekeink vannak (a nagy hisztijeit leszámítva, mivel nincs ovi, a mi idegeinket cincálja). Öngyilkossági, vagy hasonló ártalmas gondolatai nincsenek, azonkívül hogy hirtelen nagyon magával lett elfoglalva és a tünetei boncolgatásával, gyógyszerekkel, stb.. most, hogy itt van a nagynéni, akkor sem tud kikapcsolódni, barátnői sincsenek, csak hasonlóan leterhelt anyukák, akik max telefonon érnek néha rá. Szóval elkélne a jó tanács, nagyon remélem ez csak átmeneti. Ami volt tragédia, az az első terhessége idején volt, 2 szülőnket vesztettük el. Szerintem 5 évig a négy fal között, illetve a felborult alvási ciklus tett be neki. Ehhez most korlátozottan tudunk itt segítséget megfizetni (ezért opció az ideiglenes visszaköltözésük, pláne, hogy augusztusig a nagyobb még nem oviköteles).
Szerintem nem érzi jól magát az idegen országban.
Próbáljon meg hazajönni, azonnal kiderülne.
10 eve elunk itt,csak mi vagyunk egymasnak a világon,neki az anyukaja van Mo-n,nekem a nagynenem.Se barátok,se mas rokonok. Igy a honvagyat kizarnam. Az alvasmegvonassal kezdődött,amibol kifejlodott a tobbi (hallucinacio,emlekezetkieses,stb). 3 hete van heti tobb alkalom bebiszitter es tegnaptol gyermekmegorzos konditerem is mindenfele orakkal pl joga is. En is csak 4 napot dolgozom,bar azok hosszuak.
Szamomra egyertelmu h a szules utani depresszióról van szo,csak a klinikai tunet (panik,szivdobogas,izzadas,stb) es az alvasra keptelenseg sok,es mar kezd bekavarni a sok gyogyszer mellekhatasa is.
Akik benne voltak,es nem tudtak aludni (mikor lehetoseg van ra,akkor se) es mar gyógyszereket szedtek, hogy jottek ki belole?
Sajnalom!
A vitaminok mindenkepp kellenenek ahogy fentebb irtak.
Lehet hogy 10 eve vagytok kint de 10 ev alatt se lett semmi kiepitett kapcsolatrendszer kint (baratok) akikkel tenyleg ki lehetne kapcsolodni stb.. egyebkent szeret kint lenni?
lehet osszessegeben mindentol most sokallt be. Gyerekek, ott kint, otthon, hisztik, alvashiany..
En is egy ideiglenes hazakoltozessel ertek egyet, mivel kint nincs segitseg igy ez magatol nem oldodik meg csak rosszabb lesz es mar igy is nagyon rossz, ezert ez egy lepes lenne. De a kinti pszichoater/pszichologus mit mond? Mit javasol?
Ebben az orvosra hallgassatok! Gondolom SSRI-t kap, ott 2-3 het, mire latszik a hatas. Csodalom, hogy az orvos ezt nem mondta el.
Ami biztosan nem art, de sokat hasznalhat: kognitiv terapia.
Gyors eredmenyt NE varjatok! Tobb honappal szamoljatok.
Vilagnezettol fugggoen autogen trening, meditacio, pap, rabbi, stb.
Illetve neha kimozditani az otthoni kornyezetbol. Az egyoldalu ingerek pszichesen nagyon meg tudjak viselni az embert.
Melyik orszagban laktok? A munkaba allasa nem megoldhato, akar reszmunkaidoben? Nincs ott lehetoseg bolcsodere?
Depressziora vitamin.... Anyam borogass....
Az antidepresszáns pár hét múlva fog hatni, már ha jót választott az orvos. Nem azonnali hatású, mint egy nyugtató.
A költözés nagyon rossz ötlet, depressziósan nagyon nem kellene a partnertől elszakadni. A mozgás segíthet, Pláne ha csoportos foglalkozás. Hol éltek ? Külföldön teljesen normális önkéntes munkát végezni, az talán segítene neki kiszakadni a mindennapokból. Illetve itt nalunk pl van "szociális körzeti csoport" akik kb mindennel foglalkoznak: tanfolyamokat szerveznek sokszor ingyenesen, segítenek kapcsolatokat keresni és újabban az egyik művelődési házban hetenete egyszer nyílt ismerkedős napot tartanak.
Én voltam depressziós, szedtem antidepresszánst is.Őszintén szólva annyira elbutítják ezek a gyógyszerek az embert, hogy azt leírni se lehet.Betompítanak, lelassítanak és ráadásul függővé is tesznek.Biztos nem hagynék két ilyen kicsi gyereket most a feleségedre.Egész máshogy néz most valószínűleg a világra, máshogy is érzékelni a körülötte lévő világot.
1 évig szedtem ilyen szarokat, mire rájöttem, hogy rajtam ez nem segít mert még előhozta az öngyilkossági gondolatokat is csakhogy még jobb legyen az amúgy is szar életem.Sok mozgás, sok lehetőség, hogy tisztázza a saját érzéseit, pihenés és még több mozgás.Egyáltalán nem kell a 4 fal között ülni, attól csak még több baja lesz.Amúgy pedig az, hogy saját magával van elfoglalva is normális, mert ez ennek a betegségnek a sajátja.
Valaki írta, hogy ja depire vitamin.Igen, depire kell a B vitamin mert az erősíti az idegeket.Persze nem ez nyújtja a gyógyulást, de elősegíti.
Ha idehaza könnyebb megoldani, hogy a gyerekekkel valaki más foglalkozzon, akkor idehaza kell megoldani.Ha a saját anyukájához költözik haza az egyáltalán nem fog nála törést okozni.
Két kisgyerekem van, hál' istennek nem voltam depressziós, de a kis korkülönbség miatt sokat voltam egyszerre otthon (összesen 4 évet). Abban biztos vagyok, hogy a monoton napi rutin (azért valljuk be, a gyerekek gondozása egy baromi nehéz meló, ráadásul nagyon bele lehet fásulni, arról nem is beszélve, hogy az állandó 24 órás készenlét kikészíti az anya idegeit). Depressziós nem voltam, viszont az otthon töltött éveim végére határozottan azt éreztem, hogy elérkezett az idő, hogy újra teljes ember legyek, aki nem csak anya, és a napja nem az állandó megfeszített gyerekek körüli készenlétből áll. Amikor visszatértem dolgozni, és összekaptam magam (akármennyire is nehéz volt már otthon, nagyon megviselt, hogy a gyerekeim közözsségbe kerültek), rájöttem arra, mekkora szabadságérzetet adhat az is, ha végre én dönthetem el, hogy mikor iszom meg a reggeli teámat, vagy mikor és mit ebédelek, kihasználom-e az ebédidőmet és a kollégáimmal beszélgetve eszem meg (ami kb. 20 perc, nem sok idő), vagy az irodámban csendben ujságolvasás közben (nem a lábamat lógatom, de az ebédidőt nyugalomban töltöm).
Kérdező, a feleségednek ki kell szakadni ebből a feszült napi rutinból (főleg azért, mert most a gyógyszerek hatására nem is igazán alkalmas arra, hogy két ilyen kisgyereket felügyeljen). Nem tudom, van-e munkahelye, vissza tud-e térni a munka világába, terveztétek-e egyáltalán, de én azt javaslom, adjátok a gyerekeket közösségbe, a feleséged pedig kezdjem dolgozni. Sok helyen olvasom, hogy a gyerekfelügyelet többe kerül, mint a feleség jövedelme, ezért az anyának nem éri meg visszamenni dolgozni. Nem tudom, nálatok mi a helyzet. Melyik orszégban vagytok egyébként?
Ha a feleséged nem tud visszamenni dolgozni, akkor jöjjön haza a gyerekekkel, legalább arra az időre, amíg a nagy szeptemberben ovibe nem kerül. Csak nekem ezzel a megoldással az a bajom, hogy a gyerekek érdekeit is szem előtt kellene tartani. Egy 4 évesnek nem jó ez az ide-odaköltözés. Ősztől az ovi egyébként is kicsit meg fogja zavarni, hát még előtte két költözés (haza Magyarországra aztán hónapok múlva vissza). Az apja hiányáról nem is beszélek. Az egyéves még kicsi, könnyebben alkalmazkodik, de az apahiány nála is jelentkezhet, főleg ha apásabb. Az én második gyerkőcöm (a kislányom) annyira apás szinte születésétől fogva, hogy képtelen lenne hónapokat a férjem nélkül tölteni. Szval sztem a feleségednek otthon kellene maradnia, a családot egyben kellene tartanotok, viszont az ő életén minőségileg kellene változtatnotok.
Nem tudom, milyen lehetőségeitek vannak.
9-es vagyok. A kedvencem, Vekerdy azt mondja, hogy a gyerekek lerágják a húst a szülők csontjairól, szétcincálják, idegileg kicsinálják a szülőket. Ezt mondja Vekerdy, aki köztudottan a valaha élt leggyermekcentrikusabb magyar gyerekpszichológus, maga is sokszoros apa-nagypapa. Szerinte a modern kor óriási zsákutcája, hogy a családok többsége mikro család. Régen több generáció élt együtt, valaki mindig tudott foglalkozni a gyerekekkel, ott voltak a nagyszülők, nagynénik, unokatesók, ha a szülő épp nem is, valamelyik rokon biztosan tudta pesztrálni a gyereket. Most meg az anya egyszemélyben küzd a több nagyon pici gyerekkel, alapvetően nem ez a természet rendje. Az állatok is hordákban, csapatokban élnek, sokszor több anyaállat gondozza a másik utódját. Szval az ő tanácsa, hogy a szülő igenis legyen annyira önző, hogy saját magával is foglalkozik. Az anyának töltekeznie kell, akkor tudnak a gyerekek is töltődni. Tudom, hogy k.va nehéz ezt megvalósítani, én is hetekre előre leszervezem a barátnős estéimet és azt a néhány edzést, amihez ragaszkodom. Én olyan anya vagyok, aki hajlamos vagyok abszolút alérendelni magam a gyerekeim igényeinek. A férjem szokott noszogatni, hogy menjek, sportoljak, addig Ő gyerekezik hála Neki!
Szval a feleséged életén 180 fokot kell változtatni.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!