Pszichiáterhez megyek, de nem tudom mit kellene csinálnom, és hogy egyáltalán szükséges-e. Félek elmondani a problémáimat. Valami tanács? Esetleg tapasztalat?

Anyum valahonnan intézni akar nekem pszichiátert,mert picit lebeszélgettünk.Nem mondtam el neki teljesen mindent,mert félek.

Nem szeretem magam,sőt gyűlölöm.A hangulatom mindig a padlón van,mert egyfolytában visszamondom magamnak a kritizálásokat.(apu,anyu :Félelmetesen idióta vagy kislányom !Röhejes vagy !Hülye vagy ! Hülye majom !...pedig tényleg nem csinálok semmit,csak picit ügyetlen és figyelmetlen vagyok)

Mindig sírhatnékom van.Egyszer majdnem elsírtam magam a buszon,mert eszembe jutott,amit apum reggel leszidott,mert felborítottam a távirányítót.

Sokszor vagyok ideges.Picit nehezebben koncentrálok.

Nincs motivációm,semmi elfoglaltságom.

Mindig csak olvasok,rajzolok,tv-t nézek,gépezek és kutyázom+tanulok.Ezeken kívül semmit sem csinálok.

Félek megszólalni idegenek előtt.Szinte taszítom az embereket,mert idegen közelében kicsit szorongok+kicsit komor arcom van :/ (főleg ha egyedül vagyok)

Nemrég elmentem egy osztálytársamhoz és pár ismerőse is ott volt.Odajöttek bemutatkoztak,én meg állítólag olyan voltam ,mint aki mindjárt fejét veszi annak aki hozzám mer szólni.

Kérdezték is utána,hogy van-e valami bajom.Hogy rosszul vagyok,vagy mi ?

Nehezen alszom.Mindig csupa karika a szemem alatt.Akármikor alszok el,mindig fáradt maradok,mert nem tudok elaludni.

Kényszercselekvéseim vannak.Mindig ellenőrizgetem,hogy meg van-e mindenem.Szó szerint.Volt,hogy a buszon is furcsán néztek rám,mert 4-szer néztem meg ugyanazt a zsebem,vagy a táskámat.Mindig matatok benne,hogy még mindig ott van-e.Nem-e nyelte el a föld ?

A zsebembe is állandóan nyúlkálok,hogy biztos meg van-e.Mindig ellenőrizgetek dolgokat.

A lépcsőn is fel-le járkálok.Apám mindig tiszta ideg,mikor ötödször jövök le a semmiért.Van hogy direkt magammal viszek egy poharat,majd visszaviszem benne vízzel,amit nem iszok meg,csak hogy legyen miért leszaladnom.

Vannak pillanatok,amikor úgy odamennék valakihez és megfojtanám az illetőt.Vagy amilyen beteges dolog éppen eszembe jut.Sokszor szinte vágyom rá,hogy megtudjam milyen érzés elvenni valakinek az életét,de előtte egy picit szórakozni.

Tudom beteges,de csak úgy jön.Nem akarattal csinálom,hanem magától jön.Csak nem értem,hogy miért.

15l

Ezek után érdemes elmennem pszichiáterhez,vagy csak kamaszkor ?

Félek bárkinek is lemondani ezeket,mert sejtem ,hogy mit fog gondolni rólam utána.

Van valakinek hasonló problémája ?Ha igen,jár vele pszichológushoz ?Mit lehet ellene tenni ?

A válaszokat és a segítséget köszönöm! :)