Komoly depresszió kisgyerekek (1 és 4 éves) mellett, a pszichiáter 1 hónap alatt még nem volt eredményes, valakinek hasonló tapasztalat és tanács?
Feleségemnél valószínű súlyos depresszió áll fenn, ami 2 hónap alatt fokozatos alváscsökkenéssel kezdődött (a 4 évesnek és a másfél évesnek se reggel se nappal nem hagyta pihenni, külföldön élünk, ahol segítségünk senki és még ovi sincs, ahova a nagyot kis időre le lehetne adni, csak heti 2 nap magánbölcsit tudtunk megengedni).
Én a férj vagyok, próbálok ezúton is segítséget, tapasztalatokat kérni, hátha a válaszokat érdemes lesz neki is megmutatnom. A gond, hogy akkor sem tud aludni, mikor lehetősége lenne rá (a kicsi most kezdte átaludni az éjjelt) és fél az elalvástól, pánikrohama van, szorong. Ügyeletre járunk hetente, ahol hagyományos nyugtatót (xanax) nem kaphat, mert nála idegbénulást okoz, így most altatóval vészeli át az éjszakákat, valamint antidepresszánst kapott egy hete. Mára teljesen le van lassulva, emlékezetkihagyásai vannak és ma majdnem elütött egy gyereket a kocsival. Én pedig nem tudok a munkámra koncentrálni tekintettel a stresszre, hogy bármelyik pillanatban nem tudom megoldani a 2 gyerek és az ő gondozását, ha beüt a krach. Egy hete itt van nagynéném még egy hétig, ő ad támaszt a családnak, aztán lesz 5 nap szünet és utána jön az anyukája 2 hétre. Én a munkám nem hagyhatom ott, sőt, össze kellene szednem magam... igazi patthelyzetet látok. Egy opció, hogy elköltöznek Mo-ra, és ott remélem rendbeszedik, de nem tudni, mi az oka, hiszen most semmi trauma nem volt, szépen élünk, egészséges, jó gyerekeink vannak (a nagy hisztijeit leszámítva, mivel nincs ovi, a mi idegeinket cincálja). Öngyilkossági, vagy hasonló ártalmas gondolatai nincsenek, azonkívül hogy hirtelen nagyon magával lett elfoglalva és a tünetei boncolgatásával, gyógyszerekkel, stb.. most, hogy itt van a nagynéni, akkor sem tud kikapcsolódni, barátnői sincsenek, csak hasonlóan leterhelt anyukák, akik max telefonon érnek néha rá. Szóval elkélne a jó tanács, nagyon remélem ez csak átmeneti. Ami volt tragédia, az az első terhessége idején volt, 2 szülőnket vesztettük el. Szerintem 5 évig a négy fal között, illetve a felborult alvási ciklus tett be neki. Ehhez most korlátozottan tudunk itt segítséget megfizetni (ezért opció az ideiglenes visszaköltözésük, pláne, hogy augusztusig a nagyobb még nem oviköteles).
Tíz év alatt ennyire nem tudtatok integrálódni, hogy senkitek nincs ott kint?
Muszáj lesz a feleségednek eljárnia, akár a gyerekekkel együtt. Ha nincs ovi, akkor gondolom, rengeteg gyerekes program van, a többi anya sem ül otthon állandóan.
A gyerekek előtt dolgozott a feleséged? Nem tudna oda visszamenni? Akkor talán tudnátok fizetni az ovit, bölcsit.
A gyógyszerek, a nyugtatok engem elriasztanának. Sosem vennék be ilyesmit.
4 gyerekes, külföldön élő anyuka
Ezek nem túl jó válaszok voltak sajnos. Aki nem volt ebben, fogalma sincs miről beszél. Vitamin? Sport? Ne is tudjátok meg, milyen ez az egész.
Édesanyámnak bipoláris zavara volt, ami később “szimpla” depresszió lett. Nem hiszem, hogy a feleségednek szülés utáni delressziója lenne, de kezelni kell az biztos. Unokatesómnak szülés utáni volt, hallani sem akart a kicsiről. Ma már 4 éves a fia, mondhatni teljesen rendbejött anyuka. Először állami rendelés, aztán kórház, begyógyszerezték, semmi javulás. Szülei elvitték Budapestre egy szakosodott intézménybe, hónapokat bent volt, később hétvégi hazajárással, szerencsére tényleg helyrejött.
Amit én javaslok: vagy ott, vagy itthon pszichiáter, gyógyszeres és terápiás kezelés. Igen, fontos, hogy sportoljon valamit, jóga, bármi ami segíthet, de ő csak a sporttal és/vagy a munkába állással hidd el nem fog tudni kimászni innen. És a terápia mellett nagyon fontos a segítő család támogatása, hozzá állása. Idő lesz, akár 3-4-5 hónap is, de helyre fog jönni, csak bízzon benne!! És te is. Kitartást kívánok és gyors gyógyulást!
1 honap terapia az semmi!!
Ne varj csodakat ennyi ido alatt!
Kb a gyakorikerdesekre pár havonta nézek rá, erre pont 4 perccel ezelőtt hoztad fel ezt a régi kérdésem, mekkora véletlen már:)
Nos, örömmel számolok be, hogy már látszólag teljesen jól van... de ez nem volt egy könnyű menet.. Tavaly nyáron sikerült meggyőznöm,h visszajöjjön Mo-ról külföldre, ahol pár hét után teljesen összeomlott, kórházba került 2 hónapig, mialatt a gyerekek és én is elég nagy válságon mentünk át, mhelyem elvesztettem, anyagilag padló, stb. Viszont a kórházban két hét alatt leszedték az Mo-n adott altatókról és egy antidepi kombóval egyre jobb lett az állapota. Novembertől folytatta (azaz inkább elkezdte) a pszichoterápiás kezelést, mellette a gyógyszereket szépen csökkenti, még két hét és teljesen abbahagyja. A pszichoterápia most kezdi formálni még csak a gondolkodását, de már most "jobb, mint újkorában": energiája van és ami a legnagyobb öröm számomra,h örömöt okoz neki a gyerekekekkel foglalkozás, nem húzza fel magát rajtuk, szóval erősebb lett minden tekintetben, mintha lassan megtalálná saját magát.... Ja, és a doki elmélete szerint azért fél tőlem, mert volt agresszió a családjában és a szülei főleg kisgyerek korában nem tudtak vele lenni. Ami sajnos most is sok családnál így van, a doki szerint nem véletlen,h az emberek fele ilyen-olyan függő az "ősbizalom" képességének hiánya mitt (munka,társ,játék,drog,stb függőségek). Nagyon örülök,h ez a dolog most felszínre jött (bár lehetett volna krízisek nélkül is), így a gyerekeinknek esélye van egy boldogabb életre!
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!