Szules utani depresszio lenne?

Nem hiszem hogy depresszió lenne.

Valószínű csak az új helyzetet nem sikerült még megszokni, vagy uj napirendet állítani.

Amikor ébren vagy este, használd ki, hogy a férjeddel lehess. Ne csak 2 hetente 1x. Engedd el olyankor magad.

Szerintem a depresszió ettől sokkal durvább.

Én is elég orvosi eset vagyok, mégsem mondanám magamnak depressziósnak. Inkább totálisan kimerültnek.

Én ingerlékeny, sírós vagyok, sokat szédülök, zsibbadok, halálfélelem tör rám, vagy a családomról képzelek rémképeket, rosszullétig szorongok mindenféle helyzetben, mint akinek infarktusa van, ilyen pánikroham szerűen, ráadásul folyton tömöm magamba az édességeket de brutális menyiségben.

Nekem ez mind szülés után 1-2 hónappal jelentkezett és már harmadik hónapja tart.

Gondolom közrejátszik a szoptatás-szülés okozta hormonális változás és a kialvatlanság (én mai napig 1-2 óránként fel kell keljek éjszaka, így alszom kb. 5 órát több részletben, holott eddig 7-8 órákat aludtam).

2. vagyok

Nekem is vannak ilyen gondolataim, nagyon durvák, mikor üvölt és nem tudom semmivel elhallgattatni, vagy mikor éjszaka már 2. órája virrasztok és tudom, hogy nem sokára kelni kell a testvére miatt iskolába, na ilyenkor nekem is megfordul a fejembe, hogy falhoz csapom, vagy kivágom az ablakon csak kussoljon már végre.

Durván hangzik, de a krónikus alvásmegvonás nagyon alattomos és kifordítja önmagából az embert. Természetesen soha nem bántottam, viszont voltak már olyan idegkirohanásaim amitől én is és a gyerekeim, párom is megijedt, őrjöngve üvöltve bőgtem, csapkodtam, mint aki nincs is magánál.

Teljesen úgy érzem magam, mint egy börtönben ahonnan nincs menekvés, egy ideges rohanás az életem, nem tudok nyugodtan se kiteregetni, se enni, se wc-re elmenni, mert máris nyűglődik a kicsi ha egyedül hagyom.

A szexuális életünk úgyszólván szinte nem is létezik mióta szültem, nincs erőm, se kedvem semmihez, a reggelem már eleve úgy indul, hogy majd összeesem a fáradtságtól, a lakás nálunk is romokban, mosogatni a férjem szokott, se erőm, se időm rá.

Sajnos ez ilyen időszak, nekünk anyáknak ez a sorsunk.

Kérdező, te kimerült vagy és elveszett és egyedül, amiből lehet depresszió is.

Először is: amit most érzel, ez normális. Nem, nem kell lakást puceválnod tükörfényesre 3 hónapos gyerekkel.

Nem, nem "kell" szexelned a paliddal hullafáradtan, kimerülten, lestrapált aggyal-testtel.

1, NEM HAGYJUK MAUNKAT SZEX KÖZBEN. Az az erőszak. És a pasid észre sem vette?

2, Amikor a gyerek alszik, lefekszel te is.

3, A pasid vegye ki a részét a gyereke ellátásából és a te jólétedből.

4, HA már felmerülnek a gyermeket veszélyeztető gondolatok, akkor alapszabály, hogy AZONNAL SZAKEMBER, MERT A DEPRESSZIÓ BEÜTHET AKÁRMELYIK PILLANATBAN, S AZ VESZÉLYES RÁD ÉS A BABA ÉLETÉRE NÉVE IS!

5, Nem vagy hibás a gondolataidért!! Egyszerűen az elmúlt év felborította a hormonhátartásod, ami normális, sokan szélsőségesen reagálnak, de az nem a te hibád, ezt nem tudod befolyásolni.

6, Szedj magnéziumot, és aludj, amikor csak elszunnyad a baba!

7, Mondd meg a pasidnak, hogy hogyan érzel és segítsen neked elmenni szakemberhez. Olyan nincs, hogy heti két órája nincsen a 168-ból arra, hogy te elmenj pszi-hez. Éjjel is kelhet ő egyszer-egyszer. A háztartást pedig vegye át, vagy mozduljon meg, ígyis övé a fele, nem?

8, Azt is külön beszéljétek meg, hogy UGYE nem akar egy végletekig kimerült nőt tömködni, aki arra gondol közben, hogy csak szabadulna már ... még belegondolni is horror.

Most komolyan?

Leírtam a véleményem,és ki lett törölve?

Szomorú....