Ha valaki sokat gondozza a testvérét, az már tudja milyen az anyaság?

Nem

Persze több fogalma van róla, de nem tudja..

Azt hiszi maximum, hogy ugyanannyit foglalkozik vele, mont az anyja.

/ ha ez mégis igaz volna, ott a gyerekek anyjàval van hond/

Én 11 voltam, mikor a húgom született, de nem gondolom, hogy tudom, milyen anyának lenni.

Ugyanakkor illúzióim sincsenek a babákkal kapcsolatban, mert valamit azért mégis tudok, etettem, pelenkáztam, fürdettem, altattam, iskolába hordtam. De az anya felelőssége nem az én vállamon nyugodott.

Összességében az a véleményem, hogy nem, egy testvér, hacsak az anya nem teljesen közönyös és vonja ki magát mindenből, nem tudja igazából, milyen anyának lenni. Azt tudja (valamennyire), hogy milyen egy babát gondozni, de a kettő egyáltalán nem ugyanaz.

"jobb volna azt Istenre vagy a Sorsra vagy akárminek is nevezd bízni"

Sosem jártam meddőségi központban, de szerintem te egy egyszerű vakbél gyulladást se kezeltess, bízd magad a sorsra.

Csak remélni tudom, hogy ilyen empátiás készséggel nincsen gyermeked.

Már többször is láttam ezt a hozzáállást. Van aki már akkor azt hiszi, tudja milyen anyának lenni, ha néha pár órát vigyáz egy picire.

Nem nem tudja milyen az anyaság. Nem szoptat hajnalban hulla fáradtan. Nem sír együtt a gyerekkel, mikor nem tud rájönni mi a baj. Nem lesi minden lélegzetvételet mikor beteg. És még sorolhatnám. Csak akkor tudja meg valaki igazán, hogy milyen anyának lenni, mikor tényleg azzá is válik.