Van itt olyan, aki megbánta hogy anya lett belőle?

Én eddig ilyen kérdésre nem válaszoltam,de most ki kell írnom magamból ítélkezés nélkül.

Megértem és elfogadom,ha valaki nem anya-típus. Van ilyen. De gondolom,ez nem a terhességnél és nem a gyerek megszületésénél derül ki a számára. Miért nem védekezett?

Vagy ha már megszülte a babát,miért nem adja örökbe? Hány házaspár vár évekig gyerekre...ezt 2x-es örökbefogadóként és most nevelőszülőként tudom.

Válaszolva a kérdésre,nem,nem bántam meg,hogy anya lettem. Azt viszont igen,hogy nem szülhettem.

3# Szerintem ez azért nem ennyire fekete vagy fehér. Sokan szeretnének tényleg gyereket, sokan meg csak azt hiszik. Hányszor olvastam itt is, hogy valaki sosem csípte a gyerekeket, a sajátját mégis imádja..vagy, hogy bizonytalan, fél, nem is biztos, hogy jó anya lesz. Erre mindenki megnyugtatja, hogy ez normális, szinte mindeki fél és bizonytalan... Másrészt erre előre nem biztos, hogy fel lehet készülni. Hiába mondja valaki, hogy hetek, hónapok óta nem alszik.. Ezt át kell élni, hogy megértsd. Meg a többit is.

Az örökbeadás pedig... Olyan egyszerű idehányni, hogy add örökbe... Hogy tudna úgy élni valaki, hogy van valahol egy gyereke és meg sem próbálta? Meg mintha az olyan egyszerű lenne, mikor mindenk rokon, barát, ismerős, kolléga tudja h terhes vagy, a kórházból meg egyedül jössz haza? Hazudjon mindenkinek? Vagy vállalja fel, hogy neki nem kellett és bélyegezzék meg egy életre?

Kedves 4-es!

3-as vagyok. Igazad van,semmi sem csak fekete vagy csak fehér. De azt,hogy gondolod,hogy próbálja meg,hátha mégis?

Egy gyerek nem egy játékszer,hogy megpróbáltam,nem sikerült,visszaviszem.

Ne értsen félre senki,de ha nem sikerül,annak sajnos a gyerek issza meg a levét. Leírta a kérdező,hogy felneveli,ellátja,és kész. Szeretet nélkül ezt nem lehet. Pontosabban lehet,de milyen felnőtt lesz így belőle?

Örökbeadás? Igen,néha a gyerek érdekeit nézve ez jobb megoldás,mint az,hogy ellátom,felnevelem szeretet nélkül. Nem,egyáltalán nem lehet könnyű örökbeadni egy gyereket,nem felelőtlenül "hánytam ide a szót",és nem amiatt,hogy a környezet mit szól hozzá,hanem az érzelmi része miatt.

Viszont igen,le merem írni,hogy tisztelem az örökbeadó anyákat amiatt,mert esélyt adtak a gyereküknek egy olyan életre,amit ők valami miatt nem tudtak biztosítani számára.

De ne vitázzunk,tiszteljük meg a kérdezőt azzal,hogy nem generálunk vitát. Csupán leírtam a véleményemet,ami elismerem szubjektív a saját életem miatt.

Sajnálom,ha ez vitaindító lenne. Ne haragudj,Kérdező!

Milyen idős a gyereked és miért érzed úgy, hogy nem neked való?

Olyat már éreztem jópárszor, hogy selejtes vagyok én ehhez és jobban jártak volna mással. De a gyerekeimet abszolút tudom élvezni is, szeretni is, nagyon hálás is lenni értük, sokszor gyönyörködöm bennük, ettől még persze olykor másra vágyom, mint a mit csinálok épp (társaságban magányra, magányban szerelemre, hol kihívásokra, hol csak alvásra... és általában pont arra van ihletem,a mire épp nincs időm, de azért ez gyerekek előtt is így volt:)) vagy azért olykor mérges vagyok rájuk :) Senki nem tökéletes, állandó boldogságot sem tudunk érezni, örömöt lehet percekig, néha órákig, és csendes elégedettséget, ami meg inkább személyiségből, sőt neveltetésből is fakad.

A depresszió meg az, ha mindig minden mindegy és ha semmihez sincs kedved, ha felkelni is nehéz, folyton bőgsz ha okod sincs rá... ennek lehet hormonális oka is, ha más nem ért terhesen. De a tartós kimerültség, bezártság, társasághiány is okozhat hasonló érzéseket.

Gondold át, hogy biztos az anyává válás az oka a boldogtalanságodnak vagy "csak" körülmények, a kialvatlanság, esetleg egy nem támogató család, rossz párkapcsolat, vagy hogy a barátaid elkoptak... stb. (utóbbi róluk állít ki szegénységi bizonyítványt) és akkor ezeket kellene okolnod, és pl. keresned olyan társaságot, lehetőségeket, amik örömet okoznak.

Szerintem biztos sokan másképp képzelték a gyerekezést, és sokan bele se vágnak, ha tudják előre, hogy mit tartogat a jövő. De az ember jól van kitalálva: egyrészt megszereti a gyerekét, másrészt ha jól működik az önvédelmi mechanizmusa, megtanulja a dolgok jó oldalát látni.

Én nem azt bánom, hogy anya lettem, csak azt hogy nem jókor. Nagyon szeretem a gyerekeimet, aranyosak, cukik, imádnivalóak, csak az bánt, hogy többet is adhatnék nekik, ha előbb megalapozom az életem. Nem éhezünk, normál szinten élünk és van saját házam, de ezt csak a szüleimnek köszönhetem. Gyerekek mellett is tudok tanulni, de nehezebb. Ha nem lenne férjem, sokkal rosszabbul élnénk. És emiatt van lelkifurdalasom, de most azon vagyok, hogy elerjem azt, amit gyerekek előtt kellett volna.

Miért kerdezed egyébként? Te miért bánod?

3-as vagyok.

Félreértettél,nem azt mondtam,hogy te add örökbe. Arra utaltam ezzel,hogy aki nem készült még fel az anyaságra,vagy más okok miatt nem tudja vállalni,az adja örökbe már születése után.

1 évesen már nyilván nem ez a megoldás. Tényleg szívemből kívánom neked,hogy fel tudd őt nevelni a családdal a hátad mögött. És hogy mellette el tudd végezni az iskolát.

Kívánom,hogy sikerüljön. És hátha egy napon arra ébredsz,hogy ő a mindened. Hidd el,nagyon sok örömöt is tudnak ám okozni.