Megbánta itt valaki, hogy anya lett?

Mert szar az egész, sokkal jobb volt előtte

#3

Nem tudom, hogy lehet megbánni. Mármint, a szó jelentését értem, persze, de komolyan van olyan, aki ránéz a gyerekeire és azt érzi, de jó lenne, ha nem lenne? Nem hiszem, hogy bárki is ennyire kegyetlen lenne.

4 lányom van, soha egy percig sem gondoltam arra, hogy jobb lenne, ha nem lennének.

Nem ismerek senkit,aki megbànta volna.

Aki így érzi,érdemes szakemberhez fordulnia.Mert a szülőség elképesztően megterhelő lehet ilyen érzésekkel..

Nekem a gyerekeim olyanok mintha a testrészeim lennének,szóval elképzelhetetlen,hogy megbànnàm őket.

Én egész gyerekkoromban azt hallgattam anyukámtól, hogy neki a gyermekvállalással tönkrement az élete és bár szeret minket már másképp csinálná ha újrakezdhetné. Nem volt segítsége, apa alkoholista volt és bulizgatott, csajozott, ameddig ő otthon ült velünk. Mai napig együtt vannak, de a kapcsolatuk sosem volt idilli vagy kiegyensúlyozott, folyton bántják egymást.

Ennek ellenére 4x esett teherbe, amiből 2x elvetélt, ami mai napig hatalmas fájdalmat okoz neki.

Lényeg, hogy folyton ideges és szomorú volt és rohant velünk/miattunk, apával is csak egyre rosszabb lett a kapcsolata.

Nekem mindig lelkiismeretfurdalasom is van emiatt, hogy feláldozta a fiatalságát ránk, és mégsincs köztünk olyan szoros kapocs hogy megérte volna.

Szerintem ez a megbánás kérdés erre vonatkozik inkább, hogy ha újra kezdhetnénk akkor ugyanígy csinálnánk-e, ha tudnánk mi vár ránk pontosan, nem pedig úgy kell értelmezni hogy tegye fel a kezét aki megölné a meglevő gyerekeit. De valamiért mindig erre siklik félre az értelmezése ezeknek a kérdéseknek.