Miattam elhagyná a családját, de hogy teheti ezt meg egy babával? Így hogy kezdhetnénk új életet?!

Volt egy párom, együtt éltünk 3 évet. Fiatalon jöttünk össze, én 14 éves voltam, ő 16. Konkrétan mellette nőttem fel, 22 éves voltam, amikor közölte, hogy egy buliban megismerkedett egy lánnyal, és ő vele akar lenni, már nem szeret. Egy szombati napon költöztem ki a lakásából, az "új lány" már kedden a régi fürdőszobánkból posztolt... Ami különösen fájt, hogy amíg velem sosem csinált nagyobb lélegzetvételű programot, utazást, azzal a lánnyal folyamatosan. És ezt ki is posztolta mindenhová, a végén már letiltottam őt, és az egész családját is inkább mindenhonnan. Titkon reménykedtem, hogy egyszer csak észhez tér, megkeres, újrakezdjük. Mert igazából egy szavába került volna... Eltelt 5 hónap, a születésnapomon írt, felköszönött. Úgy éreztem, hogy "na eljött az én időm", visszahódítom. Flörtölt velem, mondta mennyire hiányzom neki, teljesen úgy éreztem, hogy ő is akarná, már azt beszéltük, hogy elvisz vacsorázni, mire rá pár napra az egyik barátnőm küldött egy fényképet az Instagramról, amin az exem és a barátnője volt, közölve az örömhírt, hogy babájuk lesz... A mai napig emlékszem arra, hogy éppen hol voltam, mikor megnyitottam az üzenetet, arra, hogy a nyílt utcán belehánytam rá 2 percre egy kukába, és aztán hogy mennyire kiment belőlem minden erő. Még most is gyomoridegem van, ha erre az egészre gondolok. Én a 3 éves együttélés alatt arra nem tudtam rábeszélni, hogy legyen egy kiskutyánk, mert szerinte az macera. Az a lány meg pár hónap alatt összehozott vele egy gyereket.

Így pedig nyilvánvaló volt, hogy köztünk többet semmi sem lesz, főleg hogy mikor nála is rákérdeztem, akkor boldogan mesélte, hogy igen igen, kisbabájuk lesz... Szóval nem értettem az egészet, hogy akkor előtte miért flörtölt velem, meg hívott vacsorázni. A lényeg a lényeg, hogy újabb hónapok teltek el, én ezt magamban nagyon mélyre temettem, senkinek nem beszéltem róla, és meg is kértem mindenkit, hogy ne kérdezzenek, ha bármit hallanak/látnak, ne mondják, mert nem érdekel. Próbáltam újra felépíteni magam, és az életemet. A baba időközben megszületett, már 4 hónapos.

Viszont most felbukkant az exem... Először egy buliban találkoztunk, utána írt egy sms-t, hogy miért nem talál Facebookon, szóval feloldottam a tiltást. Hétköznapi dolgokról beszélgettünk az elején, utána mondta, hogy rengeteg a baja otthon, sosincs nyugta, egyáltalán nem így tervezte ezt, és hogy nincs nap, hogy ne jutnék eszébe, és hogyha velem maradt volna, milyen lenne az életünk. Utána találkoztunk is többször, kb a 3.-4. találkozónál kezdte mondani, hogy értem bármikor otthagyná a lányt, meg a gyereket gondolkodás nélkül, egy szavamba kerülne. Ezt sem értem, hogy tényleg annyira sz_r a kapcsolatuk, mint mondja, miért az én engedélyem kell, miért nem lép már most?! Igen, nagyon hiányzik, én is rengeteget gondolok rá, de ezek után már az is ott van, hogy mi van, ha 2-3 év múlva megint jön egy "bulizós lány", akibe beleszeret, és akkor már egy kisbabával hagyna magamra? Meg ez is, hogy oké hogy nem szerelmes már elmondása szerint, de az a gyerek ugyanúgy az övé, hogy mondhatja azt, hogyha akarom, nem keresi őket többet?

És hogy ő velem képzelte el mindig a jövőjét, és az életét... Ahhoz képest fél nap alatt lettem kidobva az otthonunkból anno. Nem tudom mit tegyek... Hiányzik rettenetesen, még ennyi idő után is. De közben meg mi van, ha ez megismétlődik majd később? Meg majd úgy teszünk, mintha ez meg sem történt volna, nem lenne gyereke másvalakitől?