Miért akarnak sokan kis korkülönbséget a két testvér között? Miért nem jó a több év?

Kommenteket nem olvastam

Mert a tapasztalatom, hogy 5 év után nincs testvérviszony kb felnőtt korig.

A nem jó viszony az természetfüggő is.

Viszont 5 évnél már nagy a generációs szakadék.

Más sokkal egyszerűbb okai is vannak nálunk.

Munkahelyet kell váltanom, ha visszamegyek.

Plusz benne vagyok a korban is.

De a fenti okok miatt kos korkülönbséget akartunk.

Férjeméknél sok van, nálunk 4 év.

Gyerekeinknél 19 jónap lesz

Szia nekünk 2.5 éves...

Mi óvoda középső csoportjában szeretnénk elkezdeni a tesót addigra lesz pénz egy plusz szobara is. Illetve mivel borsod megyében nem túl rózsás a helyzet én a boschból mentem el szülni sok munkahelyen hajnal 5.30kor kezdődik a munkaidő én ezért a kfcbe mentem. Itt is ösaze vissza van, de valamennyire rugalmasak...

Nem könnyű nincs kismama műszak nagyon fejlődési lehetőség sincs. Itt az irodai munkákat elviszik a diákok és a 25 év alattiqk...úgyhogy szeretnék itt oktatóféleség lenni vagy manager, hogy utána vissza tudjak jönni.

45!

5 év még nem generációs szakadék...

Köztünk tesómmal ennyi van, köszönjük nem sérültünk. Sokkal jobb a kapcsolatunk, mint a pároméké, ahol 1 év van, évente 5× találkoznak. Na ennyit az egy év... és gyerekkorukban se voltak mintatesók...

Kérdező, dolgozz pár évet. Minden amit írsz, az éretlen egy kicsit, de ebben a korban még oké.

Én is dolgoztam 7 évet az orvosi egyetem után, havi 2-300 órában 2-3 állásban. Voltam mindenki kutyája, akié lenni kell, megkaptam minden pofont, amit kell, szakvizsgáztam, megbecsülnek, idegen nyelven oktatok stb

33 évesen szültem úgy, hogy nagyon szerettem volna a kisbabát, szívből, és jó is, bár amiket írsz az néha engem is bosszant, hogy leelőznek a kollégàk stb, de hosszú távon azt làtom, jó deal anyukának lenni, nálunk bent ők a kiegyensúlyozottabb emberek, akik nem szállnak be minden provokációba, nem pletyiznek, hanem csinálják a dolgaikat.

A sikeresség még az én szakmámban sem a munkával töltött évek számán múlik, pefig a mienk az félkatonai szervezet.

Anyaként sok új szempontot, sok mindemz megismer, megért az ember, főleg ha addig dolgozott és tanult mint a güzüegér. Ez egész más módon nehéz és tanulságos.

Azon, hogy a nagyobb áldozat a nőé, nem lehet változtatni, de ha bevonod a másikat, akkor a nagy mártírsorsot el lehet kerülni.

Amíg nem érzed, ne vállald be, én emlèkszem, ugyanilyeneket mondtam egyetem után, később hol akartam majd egyszer hol nem. És 32 éves koromra jött el, hogy próbálkozzunk, meg a sírás minden menstruációnál, meg hogy dolgoztam a ragyogó tavaszi kertben, és amíg ültettem, úgy éreztem, talán ebben a tavaszban bennem is kihajt az az élet, és úgy is lett.

A gyerek nagyon nehéz, bármennyire is nehéznek tartod annál sokkal olyanabb, csak akkor van bármi értelme ha hiszel benne hogy ennek kell történnie.

Ja és én is 2 hóbapos kora óta vállalok kisebb részmunkákat, az jó dolog szerintem, mert becsavarodik amúgy az ember.

Hat szerintem a 4-5 év a lehető legrosszabb. Az 1-2 nehéz a szülőnek de a gyerekek közel lesznek egymáshoz érdeklődésben. Pl simán megnézik ugyanazt a mesét. Eljátszanak pont ugyanazzal a legóval. 4-5 évnek a nagynak a kicsi játékai, érdeklődése már "dedo".

Ha meg nagy a korkülönbség (öcsémmel 10 ev) akkor már teljesen más. Én voltam a nagyteso aki megtanította egy csomó dologra. Újra leültem vele dadogni, mert már nem azt néztem hogy engem érdekel e hanem hogy neki megmutassam hogy kell összerakni egy legót pl.