Szerintetek legfeljebb hány gyereket lehet egyszerre minőségi gondozásban és nevelésben részesíteni két szülő által?
Nincs gyerekem, szóval a kérdés csak hipotetikus. Azon gondolkodtam, hol van a szülői figyelem és teljesítőképesség felső határa, ahonnan a testvérek már egymás rovására mennek és csak hiányt fognak szenvedni valamiben, mert a szülő sem tud ezer felé szakadni... Az etetés, a törődés, a játék egy dolog, de mikor mindegyiknek a saját kis lelki világa és saját útja kialakul, a saját barátaival, közösségével, azokra a problémákra is figyelni kell, meg kell hallgatni, sok dologra tanítani kell, le kell vele eleinte ülni tanulni, motiválni kell, egyedi, a testvéreitől részben független egyéniségként kezelni... Stb.
Édesanyám mindig azt mondta, hogy annyi gyerek az optimális, ahány keze van az embernek. Egyik jobb kézen, másik a balon, kettesben is elvannak, ha apuka beszáll, egy főre egy ember teljes figyelme jut... :D Persze ez nagyon leegyszerűsített helyzet, de szerintem van benne valami. Én személy szerint három gyereket mondanék maximumnak, ha a felnőttkori elindulásukat és anyagi segítésüket is figyelembe veszem. Bár én biztosan nem bírnék annyival semmilyen szempontból... :)
Viszont vannak 3-4 gyerekes, jól működő családok is, diplomás, sikeres gyerekekkel, mondjuk ott nagyobb a korkülönbség valamelyik két-három gyerek között, szóval nem tudom. :)
6: nekem is 2 van.:) Alapszak 18-22 éves koromban úgy, hogy csúsztam egy évet, majd mesterszak 2 év alatt.:) De van ismerősöm, aki egyenesben végzett, neki 23 évesen lett 2. Másnak 24 évesen 3 lett, mert párhuzamosan levelezőn lezavarta a harmadikat. Bár ez nem tartozik a kérdéshez.
Köszi a válaszokat egyébként!:)
Nekem max 2. Anyukám mindig azt mondta: csak két keze van, ezért van csak két gyereke. Mostanra tökre tudok vele azonosulni. Sőt én még az egy után is elgondolkoztam, hogy kell-e második. Egyelőre nincs és tervben sincs.
Plusz én sportkutyázom, 3 kutyám van és még itt a kutyáknál is neccesnek érzem, hogy mind a háromnak minőségi időt adjak, amilyet szeretnék. És ez gyerek előtt is így volt.
De azt is el tudom képzelni, hogy nem mindenkinek ugyanaz a minőségi időtöltés és nevelés mint nekünk és abba simán belefér 4-5 gyerek is.
"minőségi gondozás"..."saját KIS lelkivilága"..."le kell vele eleinte ülni tanulni"..."motiválni kell"..."részben független személyiségként KEZELNI"...
Litániát lehetne írni, hogy már eleve a megközelítés hibás. Mert a szülő az nem szolgáltató, hanem a család nevű társasjáték egyik résztvevője, aki történetesen alapfelelősséggel bír.
Rengeteg kárt okoz a pszichoblabla átvétele a gondolkodásban, ahelyett, hogy élnék az emberek a tevékeny és alkotó életüket a legtermészetesebb dolgokon való köldökvakarás helyett.
Testileg-lelkileg egészséges gyermekekből nincs korlát egy egészséges családban. CSALÁDBAN, nem a gyerekeket létrehozó szülők által szolgáltatott üzemben. A családhoz pedig szervesen hozzátartozik az összes rokon mindkét ágról és oldalágon is. És a gyereknek szabadság kell, hogy ezek közül az emberek közül megtalálja a leg-hozzá-illőbbet. Mert a gyerekek a legritkább esetben ütnek a szüleikre, arról a természet gondoskodik, nagyon helyesen.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!