Két 3 éven alulival nem éri meg elválni? Anyukák, ha megléptétek, hogy alakult az életetek?

Nem olvastam végig, a válaszokat plane.

Nalunk is volt egy nagyon rossz időszak. Egész vékony hajszál választott el a válastol...aztan eszembe jutott.. Beszélnem kell vele, egyértelműen. Így az igazságos. Adtam neki esélyt a változásra. Eleinte nem érdekelt h változott, most már jól esik. Ez volt 7 hónapja 5 hónapja minden oké.

Nem érdemes azonnal válni. Gondold át, beszélj vele. Vmiért egyszer bele szerettél. Ő is ember.

Én nem hiszek a feleslegesen erőltetett kapcsolatokban, de azért itt még tennék egy próbát, mert szerintem az elmondásaid alapján félremegy kettőtök között a kommunikáció és lehet, hogy sokat lehetne még javítani a helyzeten. Gyanítom eddig úgy igazán nehéz helyzetben még nem voltatok.

Na persze nem úgy próbálnám, ahogy eddig, hanem sokkal komolyabban, leültetném a férjet, hogy akkor most vagy közösen keresünk megoldást vissza egymáshoz, vagy jöhetnek a válási papírok. Nem kell úgy sajnálni a fickót, nem egy gerinctelen tapló mocsokkal találkoztam már életemben, ahol a pasi egész egyszerűen csak egy gyáva sz.r volt ahhoz, hogy szakítani merjen és direkt úgy viselkedett, hogy dobják ki. Nem jövök rá mai napig miért csinálják ezt, de röhejesen sok pasi csinálja ezt.

Úgyhogy nyeld le, hogy általában egy anya próbálja egyben tartani a családot, de a végtelenségig nem kell küzdeni, úgyse függsz tőle, szóval... Mindegy hogy döntesz, mert bármit csinálsz, valaki szemében szánalmas leszel.

Viszont ne legyenek illúzióid, egy elvált nő, 40 alatti partiképes férfinak csak a legritkább esetben kell.

Ritka bunkó vagy, negyvenhetes.

Prolizol mindenkit, aki nem veled van egy véleményen?

Van saját jövedelmem, egzisztenciám, huszonéves gyerekem és huszonéves hazasság a hátam mögött.

És továbbra is önző, buta libának tartom a kérdezőt.

Én 100%-ig megértelek, de rossz helyen tetted fel a kérdést... A legtöbb házasság nem boldog, a legtöbb ember megalkuvó és megelégszik a langymeleg semmivel, ahol alig látja a férjét. El se tudják képzelni, hogy hogyan lehet erősnek, önállónak és boldognak lenni, azt meg pláne nem, hogy a gyerek elsődleges érdeke az, hogy az anya kiegyensúlyozott, boldog, érzelmileg stabil legyen. Emellett meg eltörpül egy naponta 1 órát kanapén nyafogó apa...

Kicsit olyan, mintha a mi történetünket mondtad volna el. Mi nagyon akartuk, hogy működjön a családunk, a kapcsolatunk, ezért adtunk magunknak még egy esélyt és elmentünk párterápiára, pontosabban coaching-ra. A legjobb döntés volt.... Hihetetlen sok mindent sikerült teljesen más szemszögből megvizsgálni, megbeszélni és most megint nagyon boldogok vagyunk. Próbálj meg szerintem te is külső segítséget keresni, és akkor tényleg nem marad benned olyan érzés, hogy esetleg máshogyan is lehetett volna...

Coaching tényleg jó ötlet, persze, ha a férj is vevő rá.

De egy tuti, nem vagy köteles boldogtalanul élni. Ha nem tudjátok helyrehozni, akkor bizony be kell adni a papírokat.

Majd írd meg mi lett a vége a sztorinak, sok sikert, reméljük jól fog alakulni a dolog számodra :)