Akiket elhagyott a férje, amikor még kicsi volt a gyerek, hogyan viseltétek? Hogy alakult az életetek?

Minket akkor hagyott el, amikor hat hónapos volt a kicsi. Nem nősűlt újra, de több barátnője is van / volt, láttam róluk képet , teljesen hidegen hagy, az elején zavart, aztán nem . Majd amikor már nem fog érdekelni akkor lettél túl rajta. Időbe telik.

Utánam már nem lett gyereke ( még mondjuk lehet ) viszont előttem már volt , azzal foglalkozott mindig is.

Szeleburdi, megbizhatatlan alak lett ( volt ?) . Mi jól vagyunk, nincs anyagi gondunk, külföldi állampolgár vagyok, itt nagyon jól támogat az állam.

A szüleim váltak el korán.

Egyikük sem házasodott újra (bár mindkettejüknek lett volna lehetőségük rá) - de különben sem volt még internet:D.

Az első években kicsit feszültebb volt a viszony, később normalizálódott, most már barátinak mondható.

Apám mindig maximálisan foglalkozott velem.

Anyám 2-3 éven belül jobban fizető munkát keresett, így nem voltak anyagi gondjaink.

Anyámnak nyilván nehéz volt egyedül nevelnie, sokat dolgozott, nem járt szórakozni, baráti társasága ugyan volt, de csendes életet élt mindig. Viszont mindig jól megvoltunk ketten.

Nálunk én zavartak el a férjem, s a gyerekek már nem voltak annyira picik, 5 és 7 évesek.

Ha nincs segítség a szüleim részéről, nem tudom hogyan oldottam volna meg eddigis. De inkább így, mint a volt férjemmel egy fedél alatt