Kétszobás, kis lakásba két gyerek, a nagy kb.5-6, a kicsi kb.2-3 éves koráig? Vállalható?
Én mindig is a "mindenkinek külön szoba" elv híve voltam, mert én gyerekként egy szobában voltam a 3 évvel fiatalabb húgommal, és borzalmasan utáltam ezt a helyzetet, nekünk nagyon nem volt jó együtt.
De. Van egy most 2,5 éves kislányunk, lassan terveznénk a kistesót. Jelenleg egy kb. 50 négyzetméteres lakásban lakunk, két szobás, ebből az egyik elég picike. Most az a felosztás, hogy a lányunké a kisszoba, a mienk a nagy, az egyben a nappali is. Négyajtós szekrénnyel az ágy el van szeparálva valamennyire, az a "hálósarok". Ahogy a kisasszony cuccaiból egyre több lesz, úgy érezzük, hogy azért jó volna több hely, de elférünk. A lányunk kb. csak aludni használja a szobáját (arra is csak félig, éjjel átjön mellénk), néha bemegy 10-20 percre, de főleg a nagy szobában játszik, a játékok zöme is itt van.
Szeretnénk, és fogunk is venni nagyobb házat, de erre 3 év múlva fog sor kerülni (addigra lesz már elég sok önerő, és viszonylag kis hitellel megússzuk). Ilyen nagy korkülönbséget viszont már nem szeretnénk a gyerekek között, így még ide vállalnánk a kistesót.
Mennyire gáz ez így szerintetek? Saját tapasztalatomból kiindulva a saját szoba iránti igény jóval később jön, addigra pedig meglenne már, de vannak kétségeim. Vállalható átmeneti időre két gyerek egy ekkora lakásba, vagy tutira megőrülünk? Örülnék esetleg némi tapasztalatnak azoktól, akik hasonló helyzetben voltak/vannak.
És ha most azt írjuk, hogy ez nagyon gáz, akkor miattunk nem lesz kistesó, vagy előbb vesztek házat???
Ha ti így tudjátok megoldani, akkor így lesz. Egy gyerek baromi alkalmazkodó, csak mi felnőttek gondolkodjuk túl a dolgokat.
Mi nappali + 2 szobás 56 nm-es családi házban élünk, egy 4,5 éves fiunk van, és éppen elég. 2 gyerekkel kicsi lenne.
Ismertem olyan családot, akik 27 nm-es lakásban éltek 2 gyerek, plusz 1 kutya is. És nem kisebbség, tök normális család.
Szóval csináljátok úgy, ahogy nektek megfelel.
Nálunk 2 év 2 hónap van a két gyerek között. Két szobás 65nm lakásban lakunk a pici még csak 2 hónapos így mellettünk alszik, a másik szoba egyenlőre a tesóé.
Kb 1 év múlva, de leghamarabb ősszel tudunk házat venni.
Most jó így, igény még úgy sincs külön szobára.
Bátyámék kb 58 nm laknak két gyerekkel 1+2 szobásba, a gyerekek egy szobában vannak 6 és 8 évesek és most azt mondják nem szeretnének külön szobát.
Szerintem amíg kicsik, addig nem baj a közös szoba. Iskolás korban már kell a saját tér, hogy el tudjon vonulni, akkor már jól jön a külön szoba. Nekünk ugyan még 1 gyerekünk van, de valószínűleg a kistesó még ide érkezik, ha kicsit nagyobb lesz, akkor költözünk.
Barátnőm szintén kétszobás lakásban vannak, a nagylány 5 éves, a kicsi most lesz 3. Jól megvannak, a lányok úgyis mindig együtt játszanak. Most terveznek nagyobb lakásba költözni, hogy a nagy hamarosan iskolás lesz.
Az első felét olvasva még lefelé görbült a szám, főleg a “kislányomnak mindegy, úgyis a nappaliban játszik” - hogyne, MÉG.
De aztán megnyugtattál, hogy ezt a MÉG-et te is látod...
Így, hogy tudod, a gyerekeknek külön szoba kell majd, a nagyobb lakás pedig nem csak álom, hanem komoly terv, így semmi kivetnivalót nem látok a dologban.
Jah és igen, nálam is az a tapasztalat, hogy a külön szobára való igény csak később, valahol kiskamasz korban jön elő/válik fontossá. Én 12 évesen képes voltam úgy elválasztani a szobánkat (szekrényekkel), hogy összvissz egy ágynyi helyem volt, de az “csakazenyémmegéri”. :D Előtte semmi bajom nem volt, jól elvoltunk a húgommal.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!