Két 3 éven alulival nem éri meg elválni? Anyukák, ha megléptétek, hogy alakult az életetek?
A férjemmel az utóbbi 4-5 hónapban nagyon megromlott a házasságunk. Igazából már az is irritál, ha meghallom, hogy bejött az ajtón, vagy ha ír, hív. Ezért sokszor úgyis szervezem a gyerekekkel a napjainkat, hogy minél kevesebbet legyünk itthon akkor, amikor ő is. Ami mondjuk nem nehéz, mert reggel 7-8-kor megy, és kora este jön haza (rengeteget dolgozik). Ez senkinek sem jó, és addig szeretnék ennek véget vetni, amíg nem jön harmadik fél. Már nem is mondom neki, hogy mi zavar, vagy mi esik rosszul, mert ha szóba hozom, kétféle reakció van: vagy hagyjam békén, mert ő fáradt/most jött haza/hétvége van, vagy ígérget mindent, tart 5-6 napig a nagy változás, utána kezdődik minden előlről.
Van két lányunk, 2 és fél éves a nagyobb, a kicsi 7 hónapos. Most kéne lépnem, nem akkor, amikor már ovisok/sulisok és sokkal jobban megviseli őket. Ráadásul fiatal vagyok, 26 éves. Nem vagyok csúnya slampos anyuka, figyelek magamra, a kinézetemre. Nem gondolom, hogy nem találnék mást, vagy hogy ne lenne esélyem a boldogságra. Beszéltem anyukámmal erről, és ő teljesen kivan, hogy nekem elment az eszem, miért dobjam el a "jót" az ismeretlenért, meg vannak ennél rosszabb házasságok is, ő is találna minden hónapban okot a válásra. Ezt én is tudom, de tényleg azért éljek egy boldogtalan házasságban, mert legalább nem iszik, vagy nem ver meg?
Őt sem akarom becsapni... Nem vagyok már szerelmes, nem érzem azt a tüzet, mint régen. Volt, hogy elment 9-kor dolgozni, de délben már együtt ebédeltünk, mert majd megőrültem a hiányától. Most meg inkább menekülök az együtt töltött idő elől.
Miért ne lenne indokolt? Ha ugyanez lenne a helyzet, de 8 és 10 évesekkel, akkor már "szabad" válni? Vagy mi az a korhatár, amit el kell érnie a gyerekeknek?! De a többire nem reagáltál, látom. Szóval szerinted ha este egy félórás beszélgetésre sajnálja az idejét, majd párterápiára fog járkálni? Ha most nem hallgat meg, nem figyel rám, akkor majd megteszi?!
Utolsó, ez szép és jó, de nem kell ennyit dolgoznia. Nyugodtan kiadhatná másnak is az adott munkát, hogy kicsit többet lehessen velünk, vagy kevesebbet vállalhatna. De nem teszi. És igen, szerintem a 4-5 nap borzalmasan kevés. Régen sokszor 3-4 hetekre is mentünk (Afrika, Fülöp-szigetek, Bali és az ilyen helyek nem éppen azok, ahová pár napra elmegy az ember), és nem azt mondom, hogy akkor addig a munkára se gondoljon. Mert az egyik barátnőm férje is úgy csinálja, hogy nála a telefon, macbook és ha kell, onnan dolgozik, de mégis ott van a családjával, és együtt vannak.
A sport ugyanez. Velünk is eljöhetne a délutáni tenisz helyett sétálni, játszóházba, vagy akárhova. Ha meg nem fáradt el, itthon is edzhetne.
Én már rengeteg mindent megtettem, de semmi változás nem volt. Tudom tudom, az én dolgom, hogy rendbe tegyem a házasságot, az én dolgom az is, hogy a gyerekek boldogok legyenek, az is, hogy a férjem ne akarjon megcsalni, és boldogan jöjjön haza mindig. Persze, legyen minden az én dolgom, de akkor elvárom azt is, hogy ne úgy érezzem, hogy a falhoz beszélek. Mertmint írtam, én folyamatosan próbáltam a házasságunkon javítani, változtatni, mert már az elején éreztem, hogy ebből így semmi jó nem fog kisülni. De meg sem hallgatott, nem figyelt rám. Szerintem érthető, hogy már nem azon dolgozom, hogy minél többet legyünk együtt.
“ Egyébként azért 15 napot szerintem elég durva elvárni, hogy tegyen szabaddá, nem hiszem el, hogy 4 nap hogy nem elég. ”
Jogszabály szerint a munkahely köteles 14 napot egybefüggően kiadni, aki ennek ellenére 4 napnál többet egyszerre nem tölt a családjával, az nem akar
Èn telejsen megértelek.
Lehet itt dumálni házasság megmentésröl, de ha az egyik fél már írtozik a másiktól akkor ott már nincsen mit megmenteni. Az majd csak addig fog müködni míg egy harmadik valamelyik oldalon nem jön.
Èn is voltam ilyen kapcsolatban. 5 év együttélés után össze házasodtunk, mert hát már olyan régóta együtt voltunk. Söt anyám szerint én jobbat úgy sem kapok. Ès egyébként is az exem mindenki szerint egy rendes ember volt. Aztán eljött az idö, hogy iszonyatosan kiábrándultam belöle. Már ahogy az kérdezö írja, rossz volt ha a közelembe volt. Társaságban szinte már szégyeltem magamat mellette.
OK nem vert meg, nem rossz ember, de nem hozzám illö volt, és igazából ha vissza gondolok soha nem is voltunk össze illöek.
Èn mondjuk már akkor így voltam vele, mielött gyerek lett volna. Èn nem akartam gyereket egyáltalán.
Aztán egyszer csak jött a nagy Ö. Iszonyat szerelem jött mindkét oldalról. Pár hét után ott álltam, hogy ha világ életembe egyedül lennék sem akarok az akkori férjemmel együtt lenni már. Inkább egyedül mint vele.
SZét költöztünk és a nagy Ö-vel már 12 éve együtt élünk. Kb 1 hónap kapcsolat után szóba került, hogy milyen jó lenne család. Azóta már van 2 kisgyerekünk.
Szerintem minél elöbb lépjél kérdezö, itt nincsen mit megmenteni.
Itt a sok alacsonyabb végzettségű elhanyagolt, dundi anyuka el sem tudja képzelni, mennyi lehetőség van/lenne.
Idióta.
Ami mondjuk nem nehéz, mert reggel 7-8-kor megy, és kora este jön haza
Mondjuk ez egy teljesen normális élet. Ha nyolckor megy, akkor nyilván nem kezdődik fel kilenc előtt a munkaideje, akkor a nyolc óra fél ötig tart, fél óra szünettel ötig, mire hazaér, kora este van.
És ha neki ebben még a sport is benne van (mert ugye azt írod, délután teniszezik), akkor jobb helyzetben vagy, mint nők tízezrei, akinek a férje nem 8, hanem 10-12 órás műszakokban dolgozik.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!